Magyar Szárnyak, 1995 (23. évfolyam, 23. szám)
Életrajzok
tő századnál) voltam, mint repülő zászlós. Ekkor viselhettünk — mint tartalékosok először — repülőtiszti egyenruhát. Hathetes gyakorlaton hosszúszámyú Fokker C.V.E. gépekkel repültem. 1937-ben Mátyásföldön a már nyíltan katonai alakulathoz, a Távolfelderítő Osztályhoz kaptam behívót és innen vezényeltek Nyíregyházára, ahol kedvenc Fokker C.V.D-vel élvezhettem a repülést. Amikor szóba került a Felvidék visszakerülése, újra a Távolfelderítő Osztályhoz helyeztek vissza, amelyet közben Kecskemétre telepítettek át. Ide vonultam be egy félévre 1938-ban. Keksz Edgár őrnagy, repülőtérparancsnok, másodsegédtisztnek rendelt be az irodába. Ez nem tetszett, mert kevesebbet repülhettem. Ezidőtájt léptettek elő hadnaggyá. 1939- ben az Igazságügyi Minisztériumban miniszteri titkárnak minősítettek át. A Felvidék, Kárpátalja, Erdély és a Délvidék viszszacsatolása idején öt-hat hónapot töltöttem alakulatomnál és ezidőben a tartalékos repülő tisztek legtöbbje polgári foglalkozását alig gyakorolhatta, mert szinte állandóan katonai szolgálatra hívták be. 1940- ben Kazay Kálmán őrnagy (Kuli) vette át a Távolfelderítő Osztály osztály parancsnokságot. Sajnos nála is másodsegédtiszt maradtam. Ekkor alakult Kecskeméten a 2. Lovasdandár mellé rendelt három Sólyom géppel rendelkező közelfelderítő század, melynek parancsnoka régi jó barátom, Csiky László repülő hadnagy lett. Felhívására kértem hozzá áthelyezésemet. Áthelyeztek. Előtte Kuli tisztigyülést hivott össze és név nélkül letolt, hogy "....vannak olyan urak, akik egyéni érdekeiket nem hajlandók a közérdeknek alárendelni." Majd egy kicsit gondolkozott és azt mondta : "Hát akárhogy is van, a kérelmet megértem és teljesítem. Jó leszállást kívánok". Ezután követtük a lovasdandárt, először Atkárra, majd Ungvárra, onnan a Mezőtarpa melletti Kistarra, majd vissza Ungvárra. Végül 1940 szeptember 1-én átrepültünk a visszacsatolt szamosfalvai repülőtérre. 1941- ben a kis század beolvadt a IX. közelfelderítő századba és ennek egy része, pár géppel áttelepült Vukovárra. 1942- ben újra behívtak Szamosfalvára, ahol Derzsy Sándor őrnagy repülőtérparancsnok segédtisztje lettem. Elegem volt már a segédtiszteskedésből és legtöbbet az ott állomásozó Pottyondi László főhadnagy-vezette vadászszázadnál tartózkodtam és amikor lehetőség mutatkozott, náluk repkedtem. Időközben megalakult a 2/1 vadászszázad Prónavölgyi István százados parancsnokkal és én lettem az elsőtisztje. 1942 június elején mentünk ki a frontra. Először Kurszk mellé, majd Sztarij Oszkolba s végül Ilovszkojéba. Itt együtt volt a vadászosztály a szolnoki és szamosfalvai századokkal. Horthy István főhadnagy is itt szolgált. Itt kaptam meg főhadnagyi kinevezésemet. Bevetésen nem vettem részt idős korom és Héja kiképzésem hiánya miatt. Aradoval végeztem futárrepüléseket. Az Ilovszkoje-i eseményekért később megkaptam a "Kormányzói dicsérő elismerés, magyar koronás bronz érmét, hadiszalagon a kardokkal" kitüntetést. Tíz hónap frontszolgálat után, 1943 márciusában kerültem vissza Szamosfalvára. Leszerelésem után, miniszteri osztálytanácsos lettem. 1944 júniusában a Távolfelderitő osztály futárrajának lettem volna a parancsnoka. A Budaörsön települt alakulat a gyorshadtest részére végzett volna feladatokat, de mivel már nem tudták igénybevenni szolgálatainkat, a raj feloszlott. 1944 őszén, Tapolcán repülés vezetői tanfolyamot végeztem. Innen kerültem a nyíregyházi reptérparancsnokságra. Itt vártuk be az oroszokat. Egy Aradóval az utolsó pillanatig visszamaradtam Deák Ferenc meteorológus százados Miskolcra történő átrepültetésére. A nyíregyházi repülőtérparancsnokság Porpácra települt át és ott oszlott fel. Engem a Kürtön (Ógyalla mellett) levő debreceni reptér parancsnoksághoz vezényeltek, később áttelepültünk Somorja mellé. Itt kaptam a 3. repülő körzetparancsnokság parancsát, hogy Bajszon, az ott levő körzet ellátóoszlopnál történt lopások kivizsgálására és megszüntetésére intézkedjek, mint csapattiszt. Szabó Zoltán gh. őrnagy volt a parancsnok. Csak a fegyelmezést tudtam megvalósítani. Együtt vándoroltam az ellátó oszloppal Nagylucsra (Csallóköz) majd Lébénybe. A nyilasok az anyagok nagy részét elszállították, mi egy Fekete Erdő nevű kis faluban vártuk be az oroszokat. 1945. április 1-én kerültem orosz fogságba. Ez nekem két és fél év uráli üdülést jelentett. 1947 júniusában kerültem haza. A következő gépekkel repültem : Hungária I., Udet, Bücker Bü.131, Áradó Ar.96, Messerschmitt Bf. 108 "Taifun", Heinkel HD-22, Focke Wulf FW.56 "Stősser", Fokker CVD, Fokker CVE, Heinkel He.70, WM.21 "Sólyom", FIAT CR 32. 1945-ben, mert "jóakaróim" szerint nyugatra menekültem, В-listáztak, majd — szovjet fogságom miatt — ezt visszavonták és miniszteri osztálytanácsosnak neveztek újra ki. Amikor a kommunisták átvették a hatalmat, bizonyos voltam, hogy nem "berepülő csendőr", hanem kirepített miniszteri tanácsos leszek. A minisztérium jogászok helyett utcaseprőtől kezdve mindenféle nagyszájú proletárral volt tele, akik mindegyike osztályvezető akart lenni. Végtelenül nagy károkat okoztak azzal, hogy megrostálták a bíróságokat és oda is melósok kerültek. Lehetetlen Ítéletek születtek. A "fő kirugós", egy volt lakatos, főosztályvezető bejött hozzám — aki pártonkivüli voltam — és nagy ijedten kérdezte, hogy "Te repülőtiszt voltál ?" Vitt magával és elárulta, hogy a miniszter őt bízta meg az igaz268
