Magyar Szárnyak, 1995 (23. évfolyam, 23. szám)

Életrajzok

tő századnál) voltam, mint repülő zászlós. Ekkor visel­hettünk — mint tartalékosok először — repülőtiszti egyenruhát. Hathetes gyakorlaton hosszúszámyú Fok­­ker C.V.E. gépekkel repültem. 1937-ben Mátyásföldön a már nyíltan katonai ala­kulathoz, a Távolfelderítő Osztályhoz kaptam behívót és innen vezényeltek Nyíregyházára, ahol kedvenc Fokker C.V.D-vel élvezhettem a repülést. Amikor szó­ba került a Felvidék visszakerülése, újra a Távolfelde­rítő Osztályhoz helyeztek vissza, amelyet közben Kecs­kemétre telepítettek át. Ide vonultam be egy félévre 1938-ban. Keksz Edgár őrnagy, repülőtérparancsnok, másodsegédtiszt­nek rendelt be az irodába. Ez nem tetszett, mert keve­sebbet repülhettem. Ezidőtájt léptettek elő hadnaggyá. 1939- ben az Igazságügyi Minisztériumban minisz­teri titkárnak minősítettek át. A Felvidék, Kárpátalja, Erdély és a Délvidék visz­­szacsatolása idején öt-hat hónapot töltöttem alakula­tomnál és ezidőben a tartalékos repülő tisztek legtöbbje polgári foglalkozását alig gyakorolhatta, mert szinte ál­landóan katonai szolgálatra hívták be. 1940- ben Kazay Kálmán őrnagy (Kuli) vette át a Távolfelderítő Osztály osztály parancsnokságot. Sajnos nála is másodsegédtiszt maradtam. Ekkor alakult Kecs­keméten a 2. Lovasdandár mellé rendelt három Sólyom géppel rendelkező közelfelderítő század, melynek pa­rancsnoka régi jó barátom, Csiky László repülő had­nagy lett. Felhívására kértem hozzá áthelyezésemet. Át­helyeztek. Előtte Kuli tisztigyülést hivott össze és név nélkül letolt, hogy "....vannak olyan urak, akik egyéni érdekeiket nem hajlandók a közérdeknek alárendelni." Majd egy kicsit gondolkozott és azt mondta : "Hát akárhogy is van, a kérelmet megértem és teljesítem. Jó leszállást kívánok". Ezután követtük a lovasdandárt, először Atkárra, majd Ungvárra, onnan a Mezőtarpa melletti Kistarra, majd vissza Ungvárra. Végül 1940 szeptember 1-én át­repültünk a visszacsatolt szamosfalvai repülőtérre. 1941- ben a kis század beolvadt a IX. közelfelderítő századba és ennek egy része, pár géppel áttelepült Vu­­kovárra. 1942- ben újra behívtak Szamosfalvára, ahol Derzsy Sándor őrnagy repülőtérparancsnok segédtisztje lettem. Elegem volt már a segédtiszteskedésből és legtöbbet az ott állomásozó Pottyondi László főhadnagy-vezette va­dászszázadnál tartózkodtam és amikor lehetőség mutat­kozott, náluk repkedtem. Időközben megalakult a 2/1 vadászszázad Próna­­völgyi István százados parancsnokkal és én lettem az elsőtisztje. 1942 június elején mentünk ki a frontra. Először Kurszk mellé, majd Sztarij Oszkolba s végül Ilovszko­­jéba. Itt együtt volt a vadászosztály a szolnoki és sza­mosfalvai századokkal. Horthy István főhadnagy is itt szolgált. Itt kaptam meg főhadnagyi kinevezésemet. Beveté­sen nem vettem részt idős korom és Héja kiképzésem hiánya miatt. Aradoval végeztem futárrepüléseket. Az Ilovszkoje-i eseményekért később megkaptam a "Kor­mányzói dicsérő elismerés, magyar koronás bronz ér­mét, hadiszalagon a kardokkal" kitüntetést. Tíz hónap frontszolgálat után, 1943 márciusában kerültem vissza Szamosfalvára. Leszerelésem után, mi­niszteri osztálytanácsos lettem. 1944 júniusában a Távolfelderitő osztály futárrajá­nak lettem volna a parancsnoka. A Budaörsön települt alakulat a gyorshadtest részére végzett volna feladato­kat, de mivel már nem tudták igénybevenni szolgálata­inkat, a raj feloszlott. 1944 őszén, Tapolcán repülés vezetői tanfolyamot végeztem. Innen kerültem a nyíregyházi reptérparancs­nokságra. Itt vártuk be az oroszokat. Egy Aradóval az utolsó pillanatig visszamaradtam Deák Ferenc meteo­rológus százados Miskolcra történő átrepültetésére. A nyíregyházi repülőtérparancsnokság Porpácra települt át és ott oszlott fel. Engem a Kürtön (Ógyalla mellett) levő debreceni reptér parancsnoksághoz vezényeltek, később áttelepültünk Somorja mellé. Itt kaptam a 3. repülő körzetparancsnokság parancsát, hogy Bajszon, az ott levő körzet ellátóoszlopnál történt lopások ki­vizsgálására és megszüntetésére intézkedjek, mint csa­pattiszt. Szabó Zoltán gh. őrnagy volt a parancsnok. Csak a fegyelmezést tudtam megvalósítani. Együtt vándoroltam az ellátó oszloppal Nagylucsra (Csallóköz) majd Lébénybe. A nyilasok az anyagok nagy részét elszállították, mi egy Fekete Erdő nevű kis faluban vártuk be az oroszokat. 1945. április 1-én ke­rültem orosz fogságba. Ez nekem két és fél év uráli üdülést jelentett. 1947 júniusában kerültem haza. A következő gépekkel repültem : Hungária I., Udet, Bücker Bü.131, Áradó Ar.96, Messerschmitt Bf. 108 "Taifun", Heinkel HD-22, Focke Wulf FW.56 "Stősser", Fokker CVD, Fokker CVE, Heinkel He.70, WM.21 "Sólyom", FIAT CR 32. 1945-ben, mert "jóakaróim" szerint nyugatra mene­kültem, В-listáztak, majd — szovjet fogságom miatt — ezt visszavonták és miniszteri osztálytanácsosnak neveztek újra ki. Amikor a kommunisták átvették a ha­talmat, bizonyos voltam, hogy nem "berepülő csen­dőr", hanem kirepített miniszteri tanácsos leszek. A mi­nisztérium jogászok helyett utcaseprőtől kezdve min­denféle nagyszájú proletárral volt tele, akik mindegyike osztályvezető akart lenni. Végtelenül nagy károkat okoztak azzal, hogy megrostálták a bíróságokat és oda is melósok kerültek. Lehetetlen Ítéletek születtek. A "fő kirugós", egy volt lakatos, főosztályvezető bejött hozzám — aki pártonkivüli voltam — és nagy ijedten kérdezte, hogy "Te repülőtiszt voltál ?" Vitt ma­gával és elárulta, hogy a miniszter őt bízta meg az igaz­268

Next

/
Thumbnails
Contents