Magyar Szárnyak, 1995 (23. évfolyam, 23. szám)
Évfolyamtörténetek
frontra és ott működött 1943 júliusáig. Hazatérte után megbízták a frontra kiküldendő hajózó személyzetek kiképzésével. Még azon a nyáron a páncélos hadosztály parancsnokának, v. Horváth Ferenc altábomagynak volt a személyi pilótája a páncélos hadosztály hadgyakorlatai tartamára. 1944 januárjában a Repülő Kísérleti Intézethez vezényelték, hogy — Németh Endrével együtt — a Messerschmitt Me.210-es távolfelderítő prototípusának csapatpróbáját végezze. Az év nyarán az Erődítési parancsnokság vezérkari főnökének, Kőszeghy Attila vezérkari őrnagynak volt a személyi pilótája annak kárpátaljai és erdélyi hivatalos útjai alkalmával. A távolfelderítő osztály megszűnésekor, 1944. szeptember 15-i hatállyal áthelyezték a Repülő Kísérleti Intézethez az országos légi fényképészeti feladatok végrehajtására. Mikor november elején a Repülő Kísérleti Intézet megszűnt, kinevezték az abból alakított 102/3 gyorsbombázó század parancsnokává. 1944. december 23-án bevetés közben a szovjet légvédelem lelőtte és fogságba esett. Nagy szerencsével a debreceni hadifogolytáborba szállították, amit — a Vörös János hadsereg megalakítása céljából — az oroszok 1945 márciusában felszabadítottak. A Honvédelmi Minisztérium Légügyi csoporjánál kapott beosztást és ott teljesített szolgálatot 1946. március 1-ig, elbocsátásáig. 1946 szeptemberében felvették az akkor megalakuló MASZOVLET légiforgalmi társasághoz, ahol két és fél évig repült. 1949. március 1-vel állásából azonnali hatállyal elbocsátottak. Az elkövetkező másfél esztendő alatt pontosan tíz különböző állásban volt, legtöbbjéből elbocsátották volt "Horthyista" katonatiszt mivolta miatt. Végre, 1950 okóberében felvették a Szerszámgépfejlesztő Intézethez, ahol mint géptervező dolgozott az 1956-os Szabadságharcig. A Szabadságharc leverése után Nyugatra távozott és az Egyesült Államokban, Connecticutban telepedett le. Munkáját egy irodagépgyártó vállalatnál kezdte a tervezőmémöki osztályon mint rajzoló. Esti tagozaton megszerezte a gépészmérnöki diplomát és a "Master" fokozatot üzemgazdaságtanból. Ugyanattól a vállalattól, közel 27 évi szolgálat után, 1983-ban ment nyugdíjba mint mérnöki tervcsoportvezető. 1974 óta ismét aktívan repül. 1986 óta szerkeszti a Magyar Számyak-at. Szarukán István, "Pista" is a távolfelderítőkhöz került Kecskemétre. Az osztály Budaörsre településével egyidőben, 1940 őszén Pistát a szombathelyi REGVI-hez helyezték oktatónak. Itt teljesített szolgálatot 1944-ig, amikor áthelyezték az akkor megalakuló 101. éjjeli csatarepülő századhoz elsőtiszti beosztásba. Ennél az alakulatnál érte őt a háború vége. A háború után szülővárosában, Debrecenben telepedett le, s nem mondunk újat, ha sorsát úgy jellemezzük mint a volt "Horthyista" katonatisztekét. Pista végülis a malomiparban helyezkedett el vezető tisztviselőként. Hosszú évek óta Pécsett él feleségével, Évával nyugalomban és skót juhászkutyájukat, valamint szelídített teknősbékájukat kényeztetik. v. Vámos Győző, "Cickány" is vadászrepülő lett. Pályafutását a Vadásziskola befejezése után Mátyásföldön kezdte Gulden György századában. Alakulatával 1940 őszén Kolozsvárra települt, ekkor már v. Szobránczy Aladár századában. Résztvett a Szovjetunió elleni hadműveletekben 1941-ben és július 8-án vívta meg azt a nevezetes légiharcot, amikor "egyikük sem engedett". Cickány sem engedett, az orosz pilóta sem, így a levegőben összeütköztek. Cickány szerencsés volt, gépéből ki tudott ugrani, az orosznak nem volt szerencséje : Cickány a futóművével a szó szoros értelmében lefejezte őt. Cickány ejtőernyőjével egy a senki földjén lévő erdőben ért földet. Parancsnoka, v. Szobránczy Aladár százados, megfigyelte Cickány földreérésének a helyét, leszállt a legközelebbi alkalmas helyen és a földi csapatokkal felkutattatta Cickányt, aki nem sérült komolyan. Még 1941 őszén Szombathelyre helyezték a REGVI-hez. 1942 nyarán egy vadászat alkalmával — máig is érthetetlen módon — vadászfegyvere elsült és halálos sebet ejtett ezen az egyedülállóan bátor és közkedvelt bajtársunkon. Az esetleges kihagyásokért, téves információkért ezúton kérem kedves Olvasóink elnézését. 265 Péterdi A. János
