Magyar Szárnyak, 1995 (23. évfolyam, 23. szám)
Évfolyamtörténetek
ideálunknak tartottunk. Katonás, fegyelmet tartó parancsnok volt, aki úgy kezelt minket, mint fiait. A tiszti iskolán Repülő Gyakorlati Szabályzatot tanított. Mindig nagy várakozással néztünk órái elé, mert nagyon logikusan, ésszerűen és a való életből merített példákkal tartotta meg előadásait. A második világháború alatt, 1942. augusztus 14- én, a keleti fronton a Don melletti Uryv község bombázásakor légvédelmi találat érte gépét, hajózó távirászával és hajózó szerelőjével együtt repülő hősi halált halt. Évfolyamtársunk, Orbán György főhadnagy volt a megfigyelője, akinek sikerült ejtőernyővel kiugrania és a senki földjén földet érnie. Az egri gyalogezred egy járőre mentette meg attól, hogy szovjet fogságba ne kerüljön. Mocsáry István őrnagyban a m. kir. honvéd Légierő egyik kimagasló alakját vesztettük el és még ma is gyászoljuk őt. Elsőtisztünk Czirmay Zoltán főhadnagy volt, akit a vadászoktól helyezek a REGVI-hez. Egy FIAT CR- 20-asból ejtőernyővel ugrott, állítólag zuhanásból nem tudta kivenni gépét. Aránylag fiatal kora ellenére teljesen ősz volt a haja. Egyesek azt suttogták, hogy az ejtőernyő ugrás alakalmával őszült meg. Persze erre nem volt semmi bizonyíték.Valahogy közte és köztünk nem alakult ki az a közeli kapcsolat, mint a többi oktató tisztekkel. 1939-ben a Horthy Miklós Nemzeti Repülő Alap megalakulásakor nyugdíjaztatta magát és ott vállalt vezető tisztséget. Hadnagy Domonkos főhadnagy tanította a Repülő Motortant. Ő is hasonlóképpen kezelt bennünket, mint Mocsáry százados. Akkoriban már készült a Műegyetemre és szakszerű előadásait nagyon élveztük. Bartos Béla főhadnagynak semmi köze sem volt az újonckiképzéshez — akárcsak Czirmay és Hadnagy főhadnagyoknak —, csupán a tiszti iskolán volt szeretett és népszerű tanárunk. A tiszti iskola befejezése után Tapolcára helyezték a bombázókhoz. Dürr Károly hadnaggyal nem volt szorosabb kapcsolatunk, sem az újonckiképzésben sem a tiszti iskolán nem vett részt mint oktató. Tamássy Miklós hadnagy volt az "Elkápévéjék" szakaszparancsnoka. Szigorú volt hozzánk, s mindig megtartotta a "három lépés tisztes távolságot". Érzésünk vele szemben az volt, hogy attól félt: ha közelebb enged magához minket, akkor elszemtelenedünk. A tiszti iskola befejezése után Pápára helyezték a bombázókhoz. Egy évvel később műrepülés közben lezuhant és repülőhalált halt. Imrey Ödön hadnagy nem mint fiait, hanem mint fiatalabb testvéreit kezelt bennünket. Járomy Árpád hadnagy csak rövid ideig volt ott, úgy emlékszem, még 1936-ban áthelyezték a veszprémi bombázókhoz. Bevonulásunk idején a REGVI-nél szolgált Joubert Edvin hadnagy is. Őt néhány héttel bevonulásunk után helyezték át a pápai bombázókhoz. Uhlyarik Titusz rep. szertári főhadnagy is tanított minket a tiszti iskolán, Repülőgépismeret-re. Érdekes egyéniség volt, sokszor nem tudtuk, hogy komolyan, vagy tréfásan nyilatkozik-e. Egy alkalommal, mikor neki volt órája nálunk, a tanteremben vártunk érkezésére. Ilyenkor mindig egy "cikkelő" állt a tanterem ajtaja előtt, hogy időben jelezze nekünk az előadó érkezését. "Cikkelőnk" beszólt: — Jön a Titusz ! — majd leült helyére. Egyikünk megszólalt: — Fogadjunk, hogy szemüveggel jön ! Egy másik válaszolt: — Fogadjunk, hogy szemüveg nélkül ! Ebben a pillanatban kinyílt az ajtó és belépett Titusz. Nos, ki nyert ? — kérdezte. Kórusban mondtuk a nyertes nevét. Mindenki nevetett. Titusz értette a viccet. Az altiszti kart talán még előbb ismertük meg közelebbről, mint a tisztikar nagyrészét, miután az altisztekkel közelebbi kapcsolatunk volt újonckiképzés alatt. A "főszám" Szakály János őrmester volt. Kemény, katonás, komor elöljáró, szolgálatvezető, aki nem ismerte a viccet. Nagyszerű katona és pilóta volt. Talán azt mondhatnám : mindegyikünk így gondolkozott magában akkor, amikor ő elöljárónk volt: — Na megállj Szakály, majd ezt még visszaadom neked ! Ez akkor volt. Egy, vagy két évvel később, talán mindegyikünk ezt modta volna, ha megkérdezik : — Szakály Jankó nagyszerű katona, nagyszerű pilóta volt, sokszor ki is tolt velünk, de nem lehet haragudni rá ezért, mert embert faragott belőlünk. Voltak olyan kilengései, amiket azért nehezen lehetett elfelejteni, mint pl. amikor egyik délutáni parancskihirdetés előtt a beosztásban beszélgettünk. Szakálynak nem tetszett ez a fegyelemzetlenség és a repülőtér sarában megfektetett, megkúszatott bennünket. Ez nem is lett volna baj, de sokan kimenőre készültek és a parancskiadáshoz már saját, "extra" egyenruhájukban jöttek le. Az ilyen "sárbafektetés" helyrehozhatatlan kárt tett az extra egyenruhákban, az ilyesmit bizony nem tudtuk könnyen elfelejteni. Szakály János őrmester igen öntudatos, dicséretesen törekvő ember volt. 1937-ben magánúton készült az érettségi vizsgára. Mikor már folyt a repülő kiképzés májusban, a starton mindig elővett és megkért, hogy "paukoljam" őt magyar irodalomból és történelemből. Meglepően sokat tudott, sikeresen le is érettségizett. Mindez azonban nem volt elég : az egyetemen — esti tagozaton megszerezte a jogi doktori címet. Átvették a tisztikarba, évfolyamunk feletti főhadnagyi ranggal. Az ember azt gondolná, hogy a hadbírói karba vették 250
