Magyar Szárnyak, 1995 (23. évfolyam, 23. szám)

Évfolyamtörténetek

tus lovaglást a repülőtéren befejező vágtának. A repüléssel sem voltak problémái.

Műszaki érdeklődése nem korlátozódott a repülőgépekre : amikor nyári gyakorlatra Debrecenbe utaztunk különvonaton, Máriusz ékesszólása levette lábáról a vicinális mozdonyvezetőjét, aki átengedte neki a karok és emeltyűk kezelését. Ezen az úton vált világossá, hogy milyen hasznosak is a Pogács Imre vezérkari alezredes által oktatott hadseregszervezési, vasúti szállítási ismeretek.

Avatás után bevonult Szolnokra, az 1. vadász gyakorló osztályhoz, ahol először Szabó Mátyás, majd Scholtz Miklós parancsnoksága alatt kezdte el a vadász harckiképzést Fiat CR-32, CR-42 és Áradó Ar.96B (nagy Áradó) gépeken. Az 1942. augusztus 19-én a szolnoki repülőtérparancsnokságon rendezett garden partyn ismerkedett meg — akkor még iskoláslány jövendő feleségével. A vadászkiképzés további állomásai : Tapolcán Héja, majd 1944 tavaszán Székesfehérvárott Me. 109. Közben visszavezényelték Szolnokra, ahol az ott működő német műszerrepülő kiképző alakulat és a magyar parancsnokság között összekötő tisztként szerepelt. Szeptemberben bevonult Bánlaky György "Puma" századához, Veszprémbe. Decemberben ide hozta le Budapestről menyasszonyát, akivel — Kenyéribe való áttelepüléskor — a vönöcki kis templomban megesküdtek, még ma is érvényesen. A nyugatra való települések során, hazai légtérben kilenc bevetésen vett részt, egyszer földi lövedéktől megsérült a bal szárnya, de még szerencsésen hazaért.

Mint fiatal házast és főleg német tudására tekintettel, megbízták az osztállyal együtt vonuló 30-40 család áttelepülésének megszervezésével Wienerneustadtba, majd onnan Passaun át Tettenweissbe. Itt érte őket a háború vége.

Hat évet Németországban töltöttek, majd kivándoroltak az USA-ba. Nagy szerencsével felvették a NASA-hoz (National Aeronautical and Space Administration), ahol mint műszerkészítő, az űrhajóktól az orvosi műszerekig a legkülönbözőbb technikai vívmányok megvalósításán dolgozott, modelleket készített, kísérleti méréseket végzett. Munkája nagyon érdekes és komplikált volt. Huszonötévi működés után, 65 éves korában nyugdíjba ment. Fia és lánya családjához, két unokájához közel éli az amerikai magyarok Európa utáni nosztalgiával fűszerezett, egyébként gondtalan, életét. (EL)

(20) vitéz Szénássy László — Sulc úr — az évfolyam mokány magyarja volt. Az elméleti és gyakorlati tárgyakból egyaránt jól szerepelt, s közben eredményesen építette ki kapcsolatait az Akadémia mögötti lakóháztömb egyik emeleti ablakában időnként megjelenő "vágyak aszonyával".

Avatás után az ungvári 4. felderítő gyakorló osztálynál kezdi szolgálatát, de rövidesen a börgöndi Harckiképző századnál működik mint oktató, miután sikeresen repülte már a "Sólyom", a "Héja" és a Me. 109 Emil gépeket. 1944 májusában kivezényelték Hildesheimbe a Békássy átrepülő csoporthoz. Itt Focke Wulf FW.190 és Messerschmitt Me.l09G6 átképzésben részesült és változó sikerrel szállította a gépeket a nyugati frontra. 1944 júliusában a csoport áttelepült a Delitzsch-i, később a Neuruppin-i repülőtérre. A Békássy csoporttal 1944 decemberében hazatérve, a "Pumák" között repült és 1945. április 14-én Raffeldingből felszállva egy JAK kötelékkel került lágiharcba. Gépét találat érte, ejtőernyővel kiugrott, de az orosz vonalak mögött ért földet és fogságba esett.

Háború után, a fogságból hazatérve először a győri RÁBA gyárban dolgozott, kezdetben segédmunkásként, majd mint műszaki tisztviselő. Megnősült, három gyermeke született. Később a RÁBA esztergomi gyárában dolgozott, onnan is ment nyugdíjba. Az esztergomi sportrepülőkkel tartotta a kapcsolatot, de mi — régi évfolyamtársai — nem tudtuk, hogy nehéz anyagi körülmények között élt. 1992. január 12-én, életének 71- ik évében húnyt el, Esztergomban. (EL)

(21) nemes tiszaujhelyi Újhelyi Attila

Kaporszakáll — a soproni m. kir. "II. Rákóczi Ferenc" honvéd reáliskolai nevelőintézetből került az Akadémiára. Zárkózott, visszahúzódó természetével élesen elütött a soproni cőger vezéregyéniségek — mint Bechtold Béla, v. Bertalan György, Istványi György, v. Molnár László — stílusától. Az elméleti tárgyakkal nehezen birkózott meg és csak nagyszámú, oktatóval repült iskolakor után mehetett el egyedül. Stabilan tartotta az utolsó helyet az évfolyam rangsorban.

Avatás után az ungvári 4. felderítő gyakorló osztályhoz helyezték. Életének erről a szakaszáról nincsenek adataink. 1945 januárjában a Műszerrepülő Kiképző század állományában a Keleti-tenger partján fekvő Kolberg repülőtéren találjuk. Innen január 21-én áttelepülnek Weissewarte-be. A háború vége feltehetően amerikai fogságban érte Attilát. Majd kivándorolt Ausztráliába, ahol egzisztenciát és családot alapított. 1970-ben járt látogatóban Magyarországon. 1980. június 29-én halt meg Sydneyben, élete 60-ik évében. (EL)

(22) Zimonyi Pál — Paja — is soproni cőger volt. Az Akadémián a megbízható középmezőnyben helyezkedett el. Avatás után az ungvári 4. felderítő gyakorló osztálynál kezdte repülő csapatszolgálatát. Ennek eseményeit nem ismerjük, hasonlóan életének alakulását sem. Állítólag Magyarországon halt meg, de nem tudjuk mikor és hol. (EL)

(23) Zvolenszky Egon katona családból származott. Gimnáziumi érettségi után került az Akadé-241