Magyar Szárnyak, 1995 (23. évfolyam, 23. szám)

Évfolyamtörténetek

tus lovaglást a repülőtéren befejező vágtának. A repü­léssel sem voltak problémái. Műszaki érdeklődése nem korlátozódott a repülő­gépekre : amikor nyári gyakorlatra Debrecenbe utaz­tunk különvonaton, Máriusz ékesszólása levette lábáról a vicinális mozdonyvezetőjét, aki átengedte neki a ka­rok és emeltyűk kezelését. Ezen az úton vált világossá, hogy milyen hasznosak is a Pogács Imre vezérkari al­ezredes által oktatott hadseregszervezési, vasúti szál­lítási ismeretek. Avatás után bevonult Szolnokra, az 1. vadász gya­korló osztályhoz, ahol először Szabó Mátyás, majd Scholtz Miklós parancsnoksága alatt kezdte el a vadász harckiképzést Fiat CR-32, CR-42 és Áradó Ar.96B (nagy Áradó) gépeken. Az 1942. augusztus 19-én a szolnoki repülőtérparancsnokságon rendezett garden partyn ismerkedett meg — akkor még iskoláslány jövendő feleségével. A vadászkiképzés további állo­másai : Tapolcán Héja, majd 1944 tavaszán Székesfe­hérvárott Me. 109. Közben visszavezényelték Szolnok­ra, ahol az ott működő német műszerrepülő kiképző alakulat és a magyar parancsnokság között összekötő tisztként szerepelt. Szeptemberben bevonult Bánlaky György "Puma" századához, Veszprémbe. December­ben ide hozta le Budapestről menyasszonyát, akivel — Kenyéribe való áttelepüléskor — a vönöcki kis temp­lomban megesküdtek, még ma is érvényesen. A nyu­gatra való települések során, hazai légtérben kilenc be­vetésen vett részt, egyszer földi lövedéktől megsérült a bal szárnya, de még szerencsésen hazaért. Mint fiatal házast és főleg német tudására tekintettel, megbízták az osztállyal együtt vonuló 30-40 család át­­településének megszervezésével Wienerneustadtba, majd onnan Passaun át Tettenweissbe. Itt érte őket a háború vége. Hat évet Németországban töltöttek, majd kivándo­roltak az USA-ba. Nagy szerencsével felvették a NASA-hoz (National Aeronautical and Space Admin­istration), ahol mint műszerkészítő, az űrhajóktól az or­vosi műszerekig a legkülönbözőbb technikai vívmá­nyok megvalósításán dolgozott, modelleket készített, kísérleti méréseket végzett. Munkája nagyon érdekes és komplikált volt. Huszonötévi működés után, 65 éves korában nyugdíjba ment. Fia és lánya családjához, két unokájához közel éli az amerikai magyarok Európa utá­ni nosztalgiával fűszerezett, egyébként gondtalan, éle­tét. (EL) (20) vitéz Szénássy László — Sulc úr — az évfolyam mokány magyarja volt. Az elméleti és gya­korlati tárgyakból egyaránt jól szerepelt, s közben ered­ményesen építette ki kapcsolatait az Akadémia mögötti lakóháztömb egyik emeleti ablakában időnként megje­lenő "vágyak aszonyával". Avatás után az ungvári 4. felderítő gyakorló osz­tálynál kezdi szolgálatát, de rövidesen a börgöndi Harc­kiképző századnál működik mint oktató, miután sikere­sen repülte már a "Sólyom", a "Héja" és a Me. 109 Emil gépeket. 1944 májusában kivezényelték Hildes­­heimbe a Békássy átrepülő csoporthoz. Itt Focke Wulf FW.190 és Messerschmitt Me.l09G6 átképzésben ré­szesült és változó sikerrel szállította a gépeket a nyugati frontra. 1944 júliusában a csoport áttelepült a De­­litzsch-i, később a Neuruppin-i repülőtérre. A Békássy csoporttal 1944 decemberében hazatérve, a "Pumák" között repült és 1945. április 14-én Raffeldingből fel­­szállva egy JAK kötelékkel került lágiharcba. Gépét találat érte, ejtőernyővel kiugrott, de az orosz vonalak mögött ért földet és fogságba esett. Háború után, a fogságból hazatérve először a győri RÁBA gyárban dolgozott, kezdetben segédmunkás­ként, majd mint műszaki tisztviselő. Megnősült, három gyermeke született. Később a RÁBA esztergomi gyá­rában dolgozott, onnan is ment nyugdíjba. Az esztergo­mi sportrepülőkkel tartotta a kapcsolatot, de mi — régi évfolyamtársai — nem tudtuk, hogy nehéz anyagi kö­rülmények között élt. 1992. január 12-én, életének 71- ik évében húnyt el, Esztergomban. (EL) (21) nemes tiszaujhelyi Újhelyi Attila Kaporszakáll — a soproni m. kir. "II. Rákóczi Ferenc" honvéd reáliskolai nevelőintézetből került az Akadé­miára. Zárkózott, visszahúzódó természetével élesen elütött a soproni cőger vezéregyéniségek — mint Bech­­told Béla, v. Bertalan György, Istványi György, v. Molnár László — stílusától. Az elméleti tárgyakkal ne­hezen birkózott meg és csak nagyszámú, oktatóval re­pült iskolakor után mehetett el egyedül. Stabilan tartotta az utolsó helyet az évfolyam rangsorban. Avatás után az ungvári 4. felderítő gyakorló osz­tályhoz helyezték. Életének erről a szakaszáról nincse­nek adataink. 1945 januárjában a Műszerrepülő Kikép­ző század állományában a Keleti-tenger partján fekvő Kolberg repülőtéren találjuk. Innen január 21-én áttele­pülnek Weissewarte-be. A háború vége feltehetően amerikai fogságban érte Attilát. Majd kivándorolt Ausztráliába, ahol egzisztenciát és családot alapított. 1970-ben járt látogatóban Magyarországon. 1980. júni­us 29-én halt meg Sydneyben, élete 60-ik évében. (EL) (22) Zimonyi Pál — Paja — is soproni cőger volt. Az Akadémián a megbízható középmezőnyben helyezkedett el. Avatás után az ungvári 4. felderítő gya­korló osztálynál kezdte repülő csapatszolgálatát. Ennek eseményeit nem ismerjük, hasonlóan életének alaku­lását sem. Állítólag Magyarországon halt meg, de nem tudjuk mikor és hol. (EL) (23) Zvolenszky Egon katona családból szár­mazott. Gimnáziumi érettségi után került az Akadé-241

Next

/
Thumbnails
Contents