Magyar Szárnyak, 1995 (23. évfolyam, 23. szám)

Emlékezzünk

ment keresztül, hol mint felderítő, hol mint bombázó pilóta. Ezeket a feladatokat az elég gyenge Löhner E és I típusú kétfedelű gépeken, majd később a már kissé erősebb Albatros B.l. gépeken hajtotta végre. Később az UFAG által épített Hansa-Brandenburg C.l. kétüléses géppel folytatta bevetéseit.

1915. október 7-én egy nagyon veszélyes bevetésen Hefty és megfigyelője herceg Sapieha-Kodenski Ádám főhadnagy szerepet játszottak egy olasz tüzérségi állomás szétverésében Zuino mellett. Egy Albatros B.l.-el repülve hosszú időt töltöttek meglehetősen alacsonyan és kis helyen tartózkodva, hogy a lehető legjobb információkat adják le az osztrák-magyar tüzérségnek. Hogy ezt megtehessék, állandó és fergeteges olasz légvédelmi tűznek voltak kitéve, melynek repeszei már több helyen lyukat vágtak és kábeleket szakítottak a gépen. Hefty a jobb lábán kapott találatot, míg Kodenski ugyancsak súlyosan sérült srapnell találattól. Hefty éppen csak hogy a saját vonalak mögé tudta irányítani gépét, ahol kényszerleszállt. Ekkor kapta meg az I. osztályú ezüst vitézségi érmet.

Több bevetés volt, melyen Hefty a Flik 12 alakulatnál résztvett, többek közt egy bombatámadás Cervignano ellen 1915. november 19-én egy Albatros B.l.-el. Ezúttal 25 golyó és szilánk találattal a gépén tért haza.

1916. március 27-én sikeres bombatámadásban vett részt a Piave híd ellen egy Hansa-Brandenburg C.l. géppel.

Repülő tudásának és kiváló érzékének elismeréséül 1916 őszén Aspern-be rendelik a Légierők Arzenáljába, ahol az új típusok berepülése és kipróbálása a feladata. Több havi veszélyes szolgálat után került viszsza a Flik 12-höz.

1917 áprilisában Heftyt az újonnan alakított Flik 44F (távolfelderítő) századhoz vezénylik. E század a román fronton teljesített szolgálatot. Feladata hasonló volt, mint a Flik 12-nél. 1917. augusztus 23-án itt aratta Hefty első légigyőzelmét, amikor egy kétüléses Farmant lőtt le Tirgul Оспа térségében felderítő repülés közben Hansa-Brandenburg C.l. géppel.

Ezért a tettéért első ízben kapta meg az arany vitézségi érmet. 1917 októberében vágya teljesült, mert áthelyezték a Flik 42J vadász századhoz, amely az olasz front Isonzo részén, Prosecco repülőterén működött. A század parancsnoka a század megalakulása óta Háry László százados volt. Háry kiváló, született vezető volt, rendkívüli Ítélőképességgel magáldva. Érett, megértő, aki embereit a feladatokra kérte, mintsem parancsolta. Mielőtt bármilyen feladatra küldte volna embereit, mindig felhívta figyelmüket a bevetés veszélyeire. A kivitelezésben meghallgatta — és ha jó volt, elfogadta — beosztottai javaslatát. Később a magyar királyi honvéd Légirő parancsnoka lett, mint tábornok. Egyáltalán nem volt csoda, hogy beosztottai a Flik 42-nél rajongásig szerették.

Hefty akkor jelentkezett a Flik 42J-nél, amikor az események felgyorsultak a frontnak ezen a részén. A légiharcok hevessége egybeesett a földi harcok intenzitásával, így Frigyesnek sok lehetősége nyílt a repülésre. Október hátralevő részében 19 bevetése volt.

1917. október 25-én kemény légiharcot vívott egy olasz Nieuport vadásszal, ő egy Aviatic D.l. Berg vadásszal repült. Egyenlő ellenfelek voltak, így a másikra egyik sem tudott megsemmisítő csapást mérni. Két nappal később egy másik Berg-et repülve aratta második igazolt légigyőzelmét, amikor is egy ellenséges vízigépet lőtt le, mely a Doberdo-tóba zuhant.

A németek által támogatott osztrák-magyar győzelem Caporetto-nál súlyos csapás volt az olasz erőkre nézve, és a vonalak 60 km-re nyugatra tolódását idézte elő. A Flik 42J áttelepítései is ehhez igazodtak. Első állomás Motta di Livensa (Velencétől 25 mérföldre ÉK-re), majd később Pianzano (Velencétől 30 mérföldre É-ra). A század tulajdonképpen itt maradt a háború végéig.

A Flik 42J pilótái között Hefty két olyan bajtársat talált, akik különösen megnyerték tetszését rátermettségükkel és bátorságukkal. Ézek Risztics János és Udvary Nándor törzsőrmesterek voltak. Ők hárman gyakran repültek együtt, sőt szabadidejüket is együtt töltötték. Rátermettségüket mi sem bizonyítja jobban, minthogy midhárman az arany vitézségi érem tulajdonosai lettek. A századon belül csak mint az "arany triumvirátus"-! emlegették őket. 1918 elején a század nagy számokkal jelölte meg a gépek oldalát. A pilóták, ha netán gépet kellett cserélni, akkor is megtartották számaikat. így kapta Hefty a 6-ost, Udvary a 7-est, Risztics a 8-as számot.

Hosszú szünet után, 1918. április 17-én aratta Hefty harmadik légigyőzelmét, amikor egy Sopwith Camel gépet lőtt le Montello felett.

1918. június 15-én az osztrák-magyar haderők utolsó nagy támadásra készültek az olasz fronton Piave térségében. Ahogy ezzel számolni lehetett, a légitevékenység is megerősödött ezen a szakaszon, ahol a légiharcok nem esetenkéntiek, hanem mindennaposak lettek. Június 16-án Hefty egy Nieuport gépet lőtt le Montello fölött Albatros D.III.-al, de a földi megfigyelés hiánya miatt ezt nem igazolták.

Június 20-án Hefty hivatalosan elérte az "ász" státuszt. Ezen a napon a Flik 42J tagjai egy nagy ellenséges bombázó alakulatot támadtak, mely a Piave hidat akarta bombázni. Hefty először egy olasz Caproni-t támadott és lőtt le, majd egy másik kétüléses gép esett áldozatul, mely Susegana mellett zuhant le. Légigyőzelmét az osztrák-magyar tüzérség igazolta, mely szerint a győztes vadász a törzs oldalán egy nagy fekete 6-ost viselt. Továbbiakban egy másik kétüléses olasz SAML felderítő gépet lőtt le, mely a Montello oldalába zuhant, nem messze saját repterünktől. Később, ugyan-21