Magyar Szárnyak, 1995 (23. évfolyam, 23. szám)
Kistelegdi Ernő: A Repülő Akadémia története
időben a parancsnokok felsőbb rendelkezés nélkül nem hagyhatták el állomáshelyeiket. A parancsnoki kinevezést — szóban — azzal indokolták, hogy a gondnok előzőén tanár volt az Akadémián, a bombázó csoportnak kiképzésvezetője, ismeri jól a zászlóaljat, s végül, mert személyében láttak garanciát, hogy háború után az alakulatot haza hozza veszteség nélkül. Kitelepülés. Élet a Berlin— Gatow-i repülőtéren 1944 Karácsonya előtt értesítették a zászlóalj parancsnokát, hogy a már vasúti szerelvényben elhelyezett alakulatát rövidesen útbaindítják. December 27-én megkapták az indítási parancsot. Legközelebbi megállóhely Sárvár. Megérkezésüket a parancsnok személyesen azonnal jelentse. Hat napi veszteglés után továbbindultak Szombathely felé, néhány órás várakozás után a vonat újra elindult; további menetirány Szentgotthárd-Graz-Leoben-Hof-Berlin. Közben az akadémikusok átöltöztek, levetették az akadémikusi ruhát és elnevezésük is tisztjelölt tizedessé, illetve szakaszvezetővé változott. A közhangulat nyomott volt. Világosan látszott az arcokon, hogy az ország elhagyása mindenkit megrendített. Egy teljesen ismeretlen úton, bizonytalan élet felé.... A legutolsó hírek : Budapestet a szovjet csapatok már teljesen bekerítették. A németek tehetetlen dühükben feláldozzák a visszavonulás útjába eső helységeket és kiszállítanak mindent, amihez még hozzájutnak. Budapest lerombolása különösen megrendített mindenkit. A német felfogás : inkább Budapest mint Bécs. A még meglévő magyar alakulatoknál teljes a zavar, sokan megszöknek és vállalják a bizonytalan sorsot. A parancsnok ekkor döbbent rá, hogy mennyire más és ellentétes a katona jelleme, gondolat- és érzésvilága, egész életvitele és attitűdje. A háború befejezése után hazatért katonáknak milyen meggondolatlanul vetették oda a kérdést: Miért nem tagadták meg a parancs teljesítését ?... Mennyire naív, elfogult és egyirányba bezárt gondolkozásmód indokolhat ilyen kérdést. Viszszakérdezés : mi történik bármely ország hadseregében azzal a katonával, aki háború esetén megtagadja elöljárói parancsait ? (Kivételt képeznek a Szolgálati Szabályzatban meghatározott esetek.) Gondoljunk csak Leningrad, Moszkva és Sztálingrád védelmi harcaira. Tárgyilagosan meg kell állapítanunk, hogy milyen körülmények között kell a katonáknak helytállniok; saját hazájuk védelmére, vagy pedig más országok elfoglalására saját politikai céljaik megvalósítása érdekében. Hideg tél, zord idő volt. Nappal a vagonokba beépített vaskályhák melege enyhítette valamennyire a fagyos huzatot, de éjjel olyan erős volt a lehűlés, hogy ruhákba, plédekbe burkolva is dideregtek az emberek. A zakatoló vonat békésen gördült tova az alakulat számára bizonytalan sors felé. A hegyoldalon lévő fenyőfák ágain a hókristályok fénye mintha valami más, emberibb világba szórná az emberiség reményét, miközben éjjel-nappal bombatámadások fenyegetik a pihenni és békében élni akaró embereket. Graz előtt az utolsó pillanatban állították meg a szerelvényt, a légiriadó miatt. Éjfél lehetett, amikor a vonat megérkezett a Leoben-i pályaudvar veszteglő szerelvényekkel telített, még egyetlen szabad vágányára. Vaksötétség. Légiriadó. A zászlóalj parancsot kapott a vagonok elhagyására; rejtőzés a közeli erdőben. Egyedül a parancsnok maradt a családjával együtt a másodosztályú kocsi fülkéjében. Nemsokára alacsonyan repülő bombázó alakulatok húztak el a pályaudvar felett, mert az alacsony, sűrű felhőzet eltakarta a célt. Távolodó motorzúgás. Fellélegzés : egy ilyen szerelvényekkel telített pályaudvar nagyon jó célpont a bombázók számára. Salzburgban az újabb bombázás nem a pályaudvarra történt. Félelmetes percek. (Érdekes jelenség, hogy ha életveszélyben vannak az emberek, Isten segítségét kérik megmentésükre). A láthatatlan szárnyakon érkező és ellenőrizhetetlen hírek szerint a szovjet csapatok a hadifoglyokat és egyes megszállt területekről a civil lakosságot is elszállították munkatáborokba. München felé robog a vonat. Majd Regensburg. Békésebb tájak, ismerősnek látszó képek. Hof előtt hadifoglyokat szállító szerelvények : négerek, angolok, indiai katonák. Összezsugorodott a világ. Gera városán szerencsésen túljutottak. 1945. január 8-án érkezés Berlinbe, majd továb a Spandau-i állomásra, mert a Tempelhof-i pályaudvar átmenetileg használhatatlanná vált. Veszteglés, izgalom. Csak ne legyen bombázás. Bárhová nézett az ember, mindenütt rombolás nyomai; lerombolt házak, megcsonkult pályaudvarok, összedőlt gyárak. Spandauból a Gatow-i repülőtérre való kiköltözés gépjármű hiány miatt elég sok gondot okozott. De végül mégis csak sikerült a végállomásra való megérkezés. A német Akadémia parancsnoka részéről barátságos fogadtatás. Közölte a zászlóalj parancsnokával, hogy az Akadémia teljes ellátásáról ők gondoskodnak. (Ök a zászlóaljat mint Magyar Repülő Akadémiát fogadták.) Érezzék jól magukat. Repülésre nincs lehetőség. Egyelőre a hangárok és környéke tiltott terület a magyar alakulat számára . A berendezkedés után megindult az élet, mely nagyon hasonlított az otthonihoz : délelőtt elméleti oktatás, délután gyalogsági kiképzés, megnyújtott pihenő idő. A katonák repülőgépeket csak a gyakori bombázások alkalmával láttak, ha némelyikük kiszökött a bombabiztos beton óvóhelyről. Nappal csak Liberatorok támadtak századokból álló oszlop alakzatban. Ezek a 216
