Magyar Szárnyak, 1995 (23. évfolyam, 23. szám)

Kistelegdi Ernő: A Repülő Akadémia története

15-én ott avatták hadnagyokká az akadémikusokat. A tartalékos évfolyambelieket zászlósokká nevezték ki. Az avatáson a Légierőt Keksz Edgár ezredes képviselte." (31)

"1945 március 23-án alakulatunk áttelepült Ausztriába. Ekkor már a háború utolsó napjait éltük. Nem volt repülőgépünk, sem üzemanyagunk."

"Egy dolgot akkor fiatalon is tudtam, és most inkább állítok : A repüléshez nem csak alkalmas fizikum kell, hanem mindenekelőtt lélek, lélek és a repülés szeretete, csodálata, amely minden akadályt legyőz békében és háborúban, s minden körülmények között." (32) (2) Kántor Ferenc terjedelmesebb kéziratából olvashatunk néhány epizódot a MSZ-ban. Az egész kézirat megjelenését a folyóirat nem vállalhatta. Kántor 1943 elején elhatározta, hogy ő repülő lesz. Jelentkezett az Akadémiára. A kötelező, szigorú orvosi vizsgálaton megfelelt. Már nyáron pilótakiképzésben részesült a HMNRA váti repülőszakosztályán. A kiképzés vezetője akkor Boór Győző (aki a Nikolajev-i hidat lebombázta. Szerk.) a lelkes ifjút Hepper Antal oktató kezére bízta, aki előbb a távolfelderítő osztály beosztott tisztese volt. Kántor nagy elismeréssel emlékezett viszsza rá. (33)

Az Alapnál történt kiképzése után a REGVI-hez került kiképzésre, s ott mint karpaszomány viselésére jogosult katona (akadémikusjelölt) a 'többszörösen átszervezett Repülőgépvezető Iskolán' továbbképzésben részesült, az oda áttelepült Repülő Akadémia I. évfolyamához csatlakozva. Parancsnokáról (tévesen nevezte meg), valamint a beosztott tisztekről és az I. világháborút átélt oktatókról — Katies János, Hadverő János, Bakonyi Rudolf — nagy lelkesedéssel beszélt. Az oktatás az "A" repülőtéren történt.

1944 tavaszán történt az az epizód, melyet a MSZ- ban megjelent emlékirat-kivonatból vett át a szerző(34);

"...Ostffyasszonyfai kihelyezésünk alatt egy meglehetősen sajnálatos, de kissé jellemző esemény /.../ Bevetésükről visszatérő amerikai kötelékeket magyar és német vadászok eredményesen támadtak a légtérben. Kenyéri, Csönge, Ostffyasszonyfa határában mintegy hat amerikai zuhant le vagy kényszerleszállás következtében robbant fel, illetve égett el. A légiharcok után az egyik magyar vadászrepülő, Scholtz Miklós, le is szállt Kenyériben és az előtalált műszaki személyzetnek bejelentette : Két gépet lőtt le./.../ Rövid két órán belül tehergépkocsin német katonák érkeztek (honnan?). Nagy hangon, szinte hisztérikusan mindent maguknak követeltek. Hiábavalónak bizonyult minden érvelés, mérsékletre intés, kis híjjá volt, hogy tettlegességre nem került sor. Valaki közülünk meg is jegyezte csendesen:... 'Ha ilyen szövetségesünk van, akkor nincs is szükségünk ellenségre.' Végül is a németek mindent elvittek. Pár nap múlva hősihalott amerikai repülőket kihangsúlyozottan nagy katonai pompával, a teljes akadémikusi évfolyam jelenlétében temettük el Ostffyasszonyfa községben."

1944 június végén Kaposvárra helyezték ki alakulatát. Egy Mustang vadászgép támadta a repülőtéren lévő gépeket. Berecz Endre akadémikus, az egyik használatonkívüli német gépből kiszerelt fedélzeti géppuskával lelőtte a Mustangot, amely kényszeleszállást hajtott végre.

1944 november elején bevonultak Szentkirályszabadjára, ahová a nyár folyamán áttelepítették Kassáról az Akadémiát. E repülőtér használaton kívül volt; építése félbemaradt. Évfolyamát itt avatták hadnaggyá november 15-én mint utolsó végzős évfolyamot. Akik előzetesen tartalékos állományba jelentkeztek, azokat zászlósokká nevezték ki. A Légierő parancsnokát Keksz Edgár ezredes képviselte.

Kántor kiemelte az egykori szombathelyi REGVI oly gyakori s nem könnyen áttekinthető átszervezését, átkeresztelését. Ez különösen az 1943-44-es évre érvényes. Az évfolyam további sorsa már nehezen követhető, mert avatásuk után meglehetősen szétszóródtak. Akiknek a kiképzésük a befejezésre reményt nyújtott, azok Csoma-Csatári vagy Hegyfaluba nyertek beosztást. A kiképzésben elmaradt csoport egy része a "Szent László" hadosztályhoz került. 1945 március 23- án áttelepültek Zeltweg-be. Ekkor már a háború utolsó napjait élték. Nem volt sem repülőgépük, sem üzemanyaguk.

Az 1990-es MSZ 150-ik oldalán kezdődő "Az utolsó, 1944. november 15-én avatott évfolyam" c. cikk Gőgös, v. Hefty, Kemenes és Kántor tollából egy emlékezetből összeállított listát tartalmaz az avatottakról. Ezt a listát itt újból leközöljük :

"Biztos tudomásunk szerint a következők tartoztak évfolyamunkba :

Név : Rang: Mit tudunk róla :

Ajtony Attila t.zls. Karpaszományos, Budapesten él. Ambrózy László hdgy. Építési vállalkozó Budapesten, báró Apor Antal hdgy. Buenos Airesben vendéglője van.

Apponyi Albert hdgy.

Bardócz Ervin hdgy. Svájcban vállalatvezető.

Bartha Tibor Svájcban él.

Bánovszky Endre

Bárány Csaba hdgy. Venezuelában él.

Bárkay Imre (?)

Bednár Ákos Веке Herman Jenő

Bende Lajos t.zls. Magyarországon él.

Berecz Endre hdgy. Az USA-ban él, aktív repülő.

Botka László Ausztráliában vendéglője van.

Bödör István hdgy. Szombathelyen él.

Csák Péter t.zls. Magyarországon él, aktív repülő.

Csuti László Elhunyt.

Demeter József t.zls. Magyarországon elhunyt.

Dénes Tibor

Dömötör Kálmán Párizsban él.

v. Estebány Oszkár hdgy. Kanadában él, aktív repülő.

Farkas Tivadar hdgy. Ausztráliában él.

211