Magyar Szárnyak, 1995 (23. évfolyam, 23. szám)

Kistelegdi Ernő: A Repülő Akadémia története

15-én ott avatták hadnagyokká az akadémikusokat. A tartalékos évfolyambelieket zászlósokká nevezték ki. Az avatáson a Légierőt Keksz Edgár ezredes képvisel­te." (31) "1945 március 23-án alakulatunk áttelepült Auszt­riába. Ekkor már a háború utolsó napjait éltük. Nem volt repülőgépünk, sem üzemanyagunk." "Egy dolgot akkor fiatalon is tudtam, és most in­kább állítok : A repüléshez nem csak alkalmas fizikum kell, hanem mindenekelőtt lélek, lélek és a repülés sze­­retete, csodálata, amely minden akadályt legyőz béké­ben és háborúban, s minden körülmények között." (32) (2) Kántor Ferenc terjedelmesebb kéziratából olvas­hatunk néhány epizódot a MSZ-ban. Az egész kézirat megjelenését a folyóirat nem vállalhatta. Kántor 1943 elején elhatározta, hogy ő repülő lesz. Jelentkezett az Akadémiára. A kötelező, szigorú orvosi vizsgálaton megfelelt. Már nyáron pilótakiképzésben részesült a HMNRA váti repülőszakosztályán. A kiképzés ve­zetője akkor Boór Győző (aki a Nikolajev-i hidat le­bombázta. Szerk.) a lelkes ifjút Hepper Antal oktató kezére bízta, aki előbb a távolfelderítő osztály beosztott tisztese volt. Kántor nagy elismeréssel emlékezett visz­­sza rá. (33) Az Alapnál történt kiképzése után a REGVI-hez került kiképzésre, s ott mint karpaszomány viselésére jogosult katona (akadémikusjelölt) a 'többszörösen át­szervezett Repülőgépvezető Iskolán' továbbképzésben részesült, az oda áttelepült Repülő Akadémia I. évfo­lyamához csatlakozva. Parancsnokáról (tévesen nevezte meg), valamint a beosztott tisztekről és az I. világhábo­rút átélt oktatókról — Katies János, Hadverő János, Bakonyi Rudolf — nagy lelkesedéssel beszélt. Az ok­tatás az "A" repülőtéren történt. 1944 tavaszán történt az az epizód, melyet a MSZ- ban megjelent emlékirat-kivonatból vett át a szerző(34); "...Ostffyasszonyfai kihelyezésünk alatt egy megle­hetősen sajnálatos, de kissé jellemző esemény /.../ Be­vetésükről visszatérő amerikai kötelékeket magyar és német vadászok eredményesen támadtak a légtérben. Kenyéri, Csönge, Ostffyasszonyfa határában mintegy hat amerikai zuhant le vagy kényszerleszállás következ­tében robbant fel, illetve égett el. A légiharcok után az egyik magyar vadászrepülő, Scholtz Miklós, le is szállt Kenyériben és az előtalált műszaki személyzetnek beje­lentette : Két gépet lőtt le./.../ Rövid két órán belül te­hergépkocsin német katonák érkeztek (honnan?). Nagy hangon, szinte hisztérikusan mindent maguknak köve­teltek. Hiábavalónak bizonyult minden érvelés, mérsék­letre intés, kis híjjá volt, hogy tettlegességre nem került sor. Valaki közülünk meg is jegyezte csendesen:... 'Ha ilyen szövetségesünk van, akkor nincs is szükségünk ellenségre.' Végül is a németek mindent elvittek. Pár nap múlva hősihalott amerikai repülőket kihangsúlyo­­zottan nagy katonai pompával, a teljes akadémikusi év­folyam jelenlétében temettük el Ostffyasszonyfa községben." 1944 június végén Kaposvárra helyezték ki alaku­latát. Egy Mustang vadászgép támadta a repülőtéren lé­vő gépeket. Berecz Endre akadémikus, az egyik hasz­­nálatonkívüli német gépből kiszerelt fedélzeti géppus­kával lelőtte a Mustangot, amely kényszeleszállást haj­tott végre. 1944 november elején bevonultak Szentkirálysza­­badjára, ahová a nyár folyamán áttelepítették Kassáról az Akadémiát. E repülőtér használaton kívül volt; épí­tése félbemaradt. Évfolyamát itt avatták hadnaggyá no­vember 15-én mint utolsó végzős évfolyamot. Akik előzetesen tartalékos állományba jelentkeztek, azokat zászlósokká nevezték ki. A Légierő parancsnokát Keksz Edgár ezredes képviselte. Kántor kiemelte az egykori szombathelyi REGVI oly gyakori s nem könnyen áttekinthető átszervezését, átkeresztelését. Ez különösen az 1943-44-es évre ér­vényes. Az évfolyam további sorsa már nehezen követ­hető, mert avatásuk után meglehetősen szétszóródtak. Akiknek a kiképzésük a befejezésre reményt nyújtott, azok Csoma-Csatári vagy Hegyfaluba nyertek beosz­tást. A kiképzésben elmaradt csoport egy része a "Szent László" hadosztályhoz került. 1945 március 23- án áttelepültek Zeltweg-be. Ekkor már a háború utolsó napjait élték. Nem volt sem repülőgépük, sem üzem­anyaguk. Az 1990-es MSZ 150-ik oldalán kezdődő "Az utol­só, 1944. november 15-én avatott évfolyam" c. cikk Gőgös, v. Hefty, Kemenes és Kántor tollából egy em­lékezetből összeállított listát tartalmaz az avatottakról. Ezt a listát itt újból leközöljük : "Biztos tudomásunk szerint a következők tartoztak évfolya­munkba : Név : Rang: Mit tudunk róla : Ajtony Attila t.zls. Karpaszományos, Budapesten él. Ambrózy László hdgy. Építési vállalkozó Budapesten, báró Apor Antal hdgy. Buenos Airesben vendéglője van. Apponyi Albert hdgy. Bardócz Ervin hdgy. Svájcban vállalatvezető. Bartha Tibor Svájcban él. Bánovszky Endre Bárány Csaba hdgy. Venezuelában él. Bárkay Imre (?) Bednár Ákos Веке Herman Jenő Bende Lajos t.zls. Magyarországon él. Berecz Endre hdgy. Az USA-ban él, aktív repülő. Botka László Ausztráliában vendéglője van. Bödör István hdgy. Szombathelyen él. Csák Péter t.zls. Magyarországon él, aktív repülő. Csuti László Elhunyt. Demeter József t.zls. Magyarországon elhunyt. Dénes Tibor Dömötör Kálmán Párizsban él. v. Estebány Oszkár hdgy. Kanadában él, aktív repülő. Farkas Tivadar hdgy. Ausztráliában él. 211

Next

/
Thumbnails
Contents