Magyar Szárnyak, 1995 (23. évfolyam, 23. szám)

v. Suttay Koppány János: Szemelvények a "PEGAZUS" század működéséből

vitéz Suttay Koppány János :

A kecskeméti 3/1 közelfelderítő repülő század egyik repülőgépvezetője voltam 1943. április 13-tól 1944. május 1-ig. Ezalatt 136 bevetést hajtottam végre Focke Wulf FW.189-es "Bel Ami" típusú repülőgéppel. Ezeket a kiváló tulajdonságú gépeket proskurovi átképzésünk után vettük át a németektől és május 20-22-én áttelepültünk a Charkov-Grobli repülőtérre. Századunkat a német Nah-Aufklärer Gruppe 6-hoz osztották be, melynek parancsnoka Hauptmann von Rinke volt.

Felderítési területünket a Charkov körül ívelő Donyec folyó — ami akkor az arcvonalat képezte — és a Belgorod-Sebekino-Volcsanszk-Kupjanszk-Balakleja- Malinovka-Csugujev helységeket összekötő vonal határolta. Ennek a területnek a legnagyobb észak-déli kiterjedése mintegy 100 km, legnagyobb kelet-nyugati irányú mélysége pedig kb. 50 km volt.

Első bevetésünk május 22-én volt. 23-án ért bennünket az első veszteség : Vető Károly százados megfigyelő, v. Székely László főhadnagy pilóta és Laskovics Nándor őrvezető rádiós lövész, bevetésről nem tértek vissza. Ezekben a napokban a bevetésre induló gépek erős légelhárításban részesültek. Tapasztalatainkat a legapróbb részletekig megtárgyaltuk egymás között. Repülő sorsunk kísérője, a "szerencse" volt, amit kierőszakolni nem lehetett. Vagy hozzánk szegődött és velünk maradt, vagy elkerült bennünket. Ez a láthatatlan "valami" mégis fogva tartott és meghatározója lett számos cselekedetünknek.

Szerencse ! E bűvös szó ! Ezzel már találkoztam nagyon régen, amikor a Repülő Orvosi Vizsgáló Intézetben (ROVI), 1936-ban, a felvételi orvosi vizsgálaton arra a kérdésre is kellett felelnem hogy hiszek-e szerencsémben ? — Igennel válaszoltam, mert eszembe jutott Nagyanyám kicsi gyerekkoromból. Egy alkalommal úgy vigasztalt, mondván : "Né búsulj Janika, Té szöröncsés embör löszöl, mert burokba' születtél." Azóta is, sokszor eszembe jutottak biztató szavai. Most is.

Századunk első bevetési napjaiban, mint második áldozat, súlyos légvédelmi találatokkal tért haza felderítéséről Nagy László százados

személyzete. Gépük annyi találatot kapott, hogy javításba kellett adni. Már az első három nap alatt egy gépszemélyzet és két gép veszteség ! Ezek a tények komoly gondokat okoztak. Felderítéseink alkalmával észlelt sokrétű és természetű dolgot kellett megfigyelni, feljegyezni, lefényképezni. Az ellenség természetesen ezeket a felderítendő objektumokat — fontosságuk szerint — velünk szemben légvédelmi tüzérséggel, vadászokkal, vagy mindkettővel védte.

Szolgálati beosztásunk első heteiben mindjobban belénk idegződött az életünket védő ösztön. Az e tárgyban lefolytatott beszélgetések hasznosak voltak. Május 24-én parancsot kaptunk, hogy a körletünk közelében található bunker óvóhelyeket hozzuk rendbe. A munkában — rendfokozatra való tekintet nélkül — mindenkinek részt kellett venni. Még aznap estére mindenkinek megvolt az óvóhelye.

A mi repülőterünk mellett az Osnova-Vojcsenko-i repülőtéren — magyar és német bombázók voltak, valamint a magyar távolfelderítő század. A négy charkovi repülőtér nagyon fontos bázisnak számított, amiről —

Charkov, 1943. május 24. Rendbehozzuk a bunkereket, elsimítjuk a födém tettejét. Balról : a Szerző, Darvasi (Dóra) Imre és Czigány Endre.

(Szerző gyűjteményéből.)

201