Magyar Szárnyak, 1995 (23. évfolyam, 23. szám)

Vasváry József: A debreceni repülőtér elleni román légitámadás

A debreceni repülőtér elleni román lágitáMrfái Előzmények írta : Vasváry József Az 1944. augusztus 20-án megindult szovjet 2. és 3. Ukrán Front Iasi-Kisinov-i hadművelete a Dél-Uk­­rajna hadseregcsoportot döntően szétverte, jórészét be­kerítették. Románia kivált a háborúból és augusztus 25- én, illetve szeptember 7-én formálisan hadat üzent volt szövetségeseinek, a Német Birodalomnak és Magyar­­országnak. Augusztus 31-én az új román kormány ul­timátumban szólította fel Budapestet, 48 órát szabva Észak-Erdély kiürítésére. Szeptember 1-én a román Nagyvezérkar kiadta a parancsot Észak-Erdély vissza­foglalására (1). Németország oldalán Antonescu diktátor 27 had­osztállyal harcolt (háromszor annyival, mint Magyar­­ország). "Kétségtelenül a németeken kívül ők adták a legtöbb katonát a keleti arcvonalra." (2) Elsősorban azért is harcoltak, hogy Bukovinát és Besszarábiát visszavegyék; később pedig azért, hogy a román csapa­tok véráldozatai feljogosítsák Romániát Észak-Erdély visszakövetelésére. Friessner vezérezredes, hadseregcsoport parancs­nok drámaian írta le a román átállást. A német 4. légi­flotta és az I. Fliegerkorps egységeinek sikerült a gépek többségét kimenteni. A 15. és 5. légvédelmi hadosztály testileg-lelkileg kimerült csapatai a folytonos harcokban átverekedték magukat a Déli-Kárpátokon. A híradás­technikai berendezések és az üzemanyag nagyrésze el­veszett. Ju.52-es szállítógépekkel a veszélyeztetett sze­mélyzetet és a műszaki berendezések egy részét nehéz­ségekkel átmentették Magyarországra. Friessner a ro­mán arcvonal összeomlása miatt Fieseler "Gólya" gé­pével gyakran szemlére indult. Az egyik repülőtéren kereste a parancsnokot. Rudel alezredes jött elő. "Kéré­semre, hogy miért nem támadja meg az orosz páncélo­sokat, meglepetésemre azt válaszolta : sajnos, nincs üzemanyag, csak arra elég, hogy Budapestre repüljek tankolni — amit rögtön meg is tett." (3) A román olajbehozatal a Luftwaffe és a Wehrmacht számára létfontosságú volt, ezért a németek a románok­nak 1939 és 1944 között 836 különféle típusú gépet adtak át a fronton. Ugyanakkor a magyar Légierő 1941 és 1944 között 350 különféle típust kapott. Vadász­gépekből a magyar Légierő 159-et kapott, a románok 383-at. Bombázókból a románoknak 312 gép jutott, nekünk csak 87 gép. (4) A román hadüzenet idején az I. román repülő hadtest 196 géppel rendelkezett és azonnal bekapcsolódott a magyarországi harcokba (5). A román kiugráskor a német repülőalakulatok Bu­dák, Szászrégen, Kolozsvár, Nagyvárad, Nyíregyháza, Debrecen, Marosvásárhely, Szatmárnémeti repülőte­rekre települtek. A vadászkötelékeket azonnal tovább irányították a birodalmi légvédelem erősítésére. Csak a I/JG 53 maradt Harder őrnagy vezetésével pár hónapig Magyarországon (6). A Magyarországra menekült hét német vadászosztály — köztük két éjjeli — számsze­rűen sokat jelentett volna a magyar égbolt védelmében, de a gyors áttelepülés miatt földi alapjaiktól elszakad­tak, repülő benzin alig volt, hiányoztak a megfelelő irá­nyító eszközök és a kiszolgáló berendezések. Ebben az időben magyar részről a keleti és déli terü­letekhez nem volt bevethető harcigép. A honi légvéde­lemnek főleg az ország nyugati része volt létfontossá­gú. Az angolszászok mellett felvonult az 5. és 17. szovjet légihadsereg is. A 102. repülő dandár volt az egyetlen ütőképes front-légierő seregtest, mely az Északkeleti Kárpátok térségében volt bevetésben. A 101. "Puma" vadászosztály ekkor volt feltöltés­ben és ezreddé való átszervezés előtt állt. Az "amerikai szezon" idején elvérzett, sok pilótát és gépet vesztett. A magyar légtér különösen éjjel volt védhetetlen. Az egyetlen ferihegyi 5/1 éjjeli vadászszázad nem véd­­hette az egész országot, nem is beszélve arról, hogy sem hajózói, sem gépállománya nem voltak éjjeli légi­harcra alkalmasak. Még az egyenként átrepülő, Jugosz­lávia - Szovjetúnió útvonalon közlekedő gépeket, az ún. "Tító-busz" járatokat sem lehetett leküzdeni. Egye­dül Váton volt a német III/NJG-6 vadászosztály három századdal, mely a magyar légteret védte. Ennek az osz­tálynak egyik századát egyidőre az Újvidék melletti Hódságra telepítették. A támadás A román támadás, mint az előzményekből kitűnik, akkor történt, amikor Magyarország katonailag, még német szövetségi támogatással is, a földön is, a leve­gőben is, szinte alig volt védhető. Az esemény egyik epizódja volt a román átállásnak, mert : "A román kiugrás sikere Erdéllyel is össze­függött. A románok tisztában voltak azzal, hogy ha az átállás sikerül, Észak-Erdély nekik jut." (7) A történtekről már írtam a MSZ 1990-es évfolya­mában, de csak mint Debrecen repülőmúltja egyik ese­ményéről. Most viszont megemlítem, hogy az elmúlt évtizedekben politikai megfontolásból, célzatossággal a 198

Next

/
Thumbnails
Contents