Magyar Szárnyak, 1995 (23. évfolyam, 23. szám)
Hozzászólások
A század hajózószemélyzetének egy csoportja 1943 késő őszén. Balról : Simorjay András hadnagy, Saághy Rusa Egon főhadnagy, ?, Telbisz Imre százados századparancsnok, Németh István főhadnagy, Lévay Pál főhadnagy, Gyulay Andor hadnagy, Vitéz Endre zászlós műszaki tiszt, Ákos Lajos hadnagy. (Németh István gyűjteményéből.) Horváth Sándor : "Vadászbombázók és Csatarepülők" (MSZ 1993/94, 22. sz.) című cikkéhez : A 77. oldalon a Szerző zárómondata így hangzik : "Akik még élünk, emlékezünk." A jó Isten kegyelméből még élek. így szeretném kiegészítésül megjegyezni, hogy magam is 1944 őszén a m. kir. 102. honvéd Vadászbombázó Repülő Osztályhoz lettem áthelyezve. Itt egy gyalogos hadnagytól vettem át a törzsszázad parancsnokságát, majd később mint rangidős főhadnagy, Lévay százados helyettese lettem. Azt hiszem, hogy én is — másokkal együtt bele illenék a névsorba, bár nem voltunk "pilóták", de gondolom, hogy jelentős részünk volt az osztály repülő készültségében és sikereiben ! E kiegészítéssel nem akarom v. Lévay Győző százados érdemeit csökkenteni. Valamennyien megtettük esküvel fogadott kötelességünket drága Szülőhazánkkal szemben. A háború utolsó napjaiban — Eferdingben — hírét vettük annak, hogy a közeli Duna partján magyar uszályhajók kötöttek ki a németek által lefoglalt magyar tiszti- és legénységi ruhaanyaggal megrakva. Kétnapi keresés után megtaláltuk az uszályokat. A következő napon — május 2-3-a körül — két Opel Blitz teherautóval, s kb. 1000 db. Szimfónia cigarettát felvételezve a gazdasági hivataltól, indultunk a Dunához. Miután a német őrök beleegyeztek abba (a cigaretta varázsának következtében), hogy beszéljek parancsnokukkal — egy német anyagkezelő tiszttel —, nála is alkalmaztam a "varázsfuvolát", a Szimfóniát, németül tudomására hozva, hogy neki semmi vesztesége nem lesz abból, ha az anyagból néhány katonára való ruhát és csizmát átad nekünk. Az átvételről még nyugtát is írtam alá. Talán nem kell mondanom, hogy a két tehergépkocsit roskadásig megraktuk. Még aznap este beérkeztünk szállásunkra az Eferding-i kastélyban. Másnap reggel kiosztottuk az "anyagcserét". Akik még élünk, emlékezünk. 191 Speer János
