Magyar Szárnyak, 1995 (23. évfolyam, 23. szám)
Hozzászólások
Galland szerint az elhárítás alapvető elve volt: "Aki mindent védeni akar, semmit sem véd." A Birodalom légvédelmi irányítói is ebbe a hibába estek, ami aztán a szövetségesek tömeges légitámadásainál csődöt mondott (4). (1) A "Wilde Sau" kidolgozója Hajo Hermann repülő ezredes volt. Harci tapasztalatai során észlelte, hogy a hullámokban támadó angol bombázók azokban a pillanatokban láthatók a legjobban, amikor a lángoló városok fölött átrepülnek és kontúrjaik az alulról világító tűzfészek és fényszórók fényében élesen kirajzolódnak. Jó célpontot mutatnak a magasabban repülő éjszakai vadászoknak. (2) Mivel a RAF felhőtakarón keresztül is tudott bombázni a panoráma rendszerű H2S fedélzeti radarkészülékeivel, a németek kidolgozták erre az eshetőségre a "Mattscheibe" (képernyő) rendszert. Lényege ez volt: a főváros körül egy 624 fényszóróból és még más fényforrásokból álló gyűrűt vontak össze. Amikor a bombavetők első hulláma a célpont fölé ért, valamennyi fényszóró — a függőlegeshez alkotott 15°-os szögben — kigyulladt és ezek alulról — a felhőrétegen keresztül — megvilágították a bombázókat. A vadászgépek részére a támadást a "Wilde Sau" jelszó adta meg. (5) (3) Az igazi baj nem Hermann ezredes erőszakos modorában volt — amit Irányi Pál is említett. A baj ott volt, hogy a Berlint védő 30. Jagddivision parancsnoka csak egymotoros vadászgépeket vetett be, főleg Me. 109G-6/R6 típusokat FUG 350 Z "Naxos Z" rádiólokátorokkal. A legnagyobb nehézséget az okozta, hogy a vadászpilótáknak nem volt tökéletes műszerrepülő kiképzése, ezért rossz, felhős időben nem voltak bevethetők. Ezen felül fegyverzetük is elégtelen volt a RAF négymotoros bombázóival szemben. Fel is oszlatták a hadosztályt és két vadászezredet alakítottak ki: a 300. és a 301. birodalmi védővadász ezredet, nappali alkalmazásra. (4) Korszerű német kétmotoros gépekkel rendelkező hat Nachtgeschwader minden időben alkalmas volt bevetésre. A személyzet korszerűbb kiképzésben részesült, fegyverzetük félelmes volt, még a négymotoros gépekkel szemben is. Különösen a törzsben 60 fokos szögben felfelé beépített kétcsövű gépágyúkkal, a "Schräge Musik"-kal a vadász alulról is képes volt a bombázókat megtámadni. A Szerző, akaratlanul is, cikkével ráirányította a figyelmet éjszakai vadászelhárításunkra is. Annak kiépítésére a szándék már megvolt a felső katonai vezetésben, de lényegében csak 1943-tól kezdve. Számos hazai szerző (Dr. Barcy Zoltán, Sárhidai Gyula, Dr. M. Szabó Miklós, Winkler László) közzétett hivatalos aktái bizonyítják ezt (6). A világhírűvé vált Dr. Bay Zoltán fizikus profeszszor a Műegyetemen létesített Egyesült Izzó kutatólaboratóriumában haditechnikai kutatásainak egy részét képezte egy Messerschmitt Me.210-es típusú vadászgépbe beépíthető lokátor kifejlesztése. Bay professzorék által kifejlesztett készülék jellegzetessége volt, hogy egyszerre volt antenna is és adó-vevő is. A pilóta repülés közben képes volt elhangolni, ha idegen gép lokátor impulzusa érte gépét. A fejlesztő munka részben a német megszállás, részben a bombatámadások miatt leállt (7). Sajnos, a szigetszentmiklósi gyárat is lebombázták, ahol a Me.210-es gépek gyártása folyt. Az 1944-es légiharcok bizonyították be, hogy ez a típus nem vált be rombolónak, de éjszakai vadász célokra sem felelt meg. Az 5/1 éjjeli vadászszázad, majd a 101. éjjeli vadászosztály pilótái Ferihegyen először romboló kiképzést kaptak a Sonderkommando Fl. ABK/Z német kiképzőalakulatnál, majd műszerrepülő tanfolyamot végeztek Szolnokon. Az éjszakai vadászkiképzést két részletben a németországi (Breslau közelében fekvő) Ohlau-ban kapták meg 1944 őszén Me.l 10G-4 típusú gépeken az ottani 102. Nachtjagdgeschwader II. Gruppe 6. századánál (8). A Szerző ismertette a németek egyik éjszakai elhárítási módszerét, de felismerte, hogy erre nálunk nem volt meg a lehetőség. A honi légvédelem sem elegendő légvédelmi ágyúval, sem fényszórókkal, sem bevált éjszakai vadászgéptípussal nem rendelkezett kellő számban ahhoz, hogy az ország légterét éjszakai támadások ellen megvédje. Felkészületlenek voltak 1944-ben a nappali- és éjszakai tömegtámadásokra. Légvédelmi tüzérségünk lokátorokkal is csak szegényesen volt ellátva; a németek alig adtak technikai anyagot, nekik sem volt elegendő. A Szerző írása egy vadászpilóta szemszögéből nagy tanulságot nyújtott repülőmúltunk egyedülálló, heroikus küzdelmi korszakából is, mintegy hagyatékul adományozta nekünk visszaemlékezéseit. Megbecsüléssel köszönjük neki ! 187 Források Vasváry József (1) Galland : Die Ersten und die Letzten. Schneekluth Darmstadt. 6. Auflage 1966. 281. oldal. A továbbiakban : Galland (2) Pataki-Rozsos-Sárhidai : Légiháború Magyarország felett, Zrínyi kiadó II. kötet 103., 108-109. oldal. (3) H. J. Novarra : Nachtjagd, Landser Grossband Nr. 517. 1980 (4) Galland 202. oldal. (5) Alfred Price : Luftwaffe. Ian Allan London 1969. 52- 53., 133-135. oldal. (6) Hadilevéltár (a továbbiakban HL) 5598/Eln.l.vkf-1942. HL 146/696/Eln. H. M.-1942. (7) Dr. Bay Zoltán : Az élet erősebb. Csokonai-Püski 1990. 19-22. oldal. (8) Béres Antal volt éjjeli vadász közlései.
