Magyar Szárnyak, 1995 (23. évfolyam, 23. szám)

Plakolm Frigyes: Reggiane R-2000 "Héja" vadászrepülőgép

va, ami a gép súlyát kb. 100 kg-mal megnövelte. Az osztály 24 gépéből kitelepülés közben elveszett kettő : egy átvágódott Kolomeában, egy pedig hasraszállt Sztarij Oszkolban. Kinti bevetése során az osztály 16 légigyőzelmet aratott és hat gépet vesztett. 1942. augusztus 20-án reg­gel 05:07 órakor vitéz Horthy István főhadnagy kor­mányzóhelyettes, bevetésre indulva felszállás után rö­viddel V-421-es gépével lezuhant és repülő hősi halált halt. 1942 decemberében a mátyásföldi 5/2 "Káró ász" vadászszázad — gépek nélkül — leváltotta a 2/1 szá­zadot és átvette annak 10 gépét. Közben — októbertől — az 1/1 század Messerschmitt Me.109 F gépeket ka­pott és azokkal hajtott végre — főleg vadászbombázó — bevetéseket. Az 1943 januári Don-i áttörés előtt az 5/2 vadász­század repült néhány bevetést a Héja gépeken, de az áttörés után, mikor az Ilovszkoje-i repülőteret ki kellett üríteni január 16-án, a 10 bevethető gép közül hatnak nem indult be a motorja a dermesztő hidegben, úgy­hogy ezeket (V-410, -442, -443, -458, -459, -460) fel kellett robbantani. A többi négy gép átrepült az Ura­­sov-i repülőtérre, ahol a V-435-ös a leszállásnál ösz­­szetört, a többi hármat pedig a 18-ról 19-re virradó éj­szakán szintén felrobbantották (V-412, -439, -440). így a Légierő 1941-ben négy Héja vadászgépét, 1942/43-ban pedig mind a 24 frontra küldött Héja gé­pét elvesztette. Ezen kívül több gép esett ki sérülések következtében a hátországban. 1942-ben a Légierő négy vadászszázadot szerelt fel Re-2000/Héja-l gépek­kel : az 1/1, 1/2, 2/1 és az 5/2 századokat. A MÁVAG Héja-2 vadászgép licencgyártása A Re-2000/II vadászgép licenc-sorozatgyártása csak 1942 végén indult be a MÁVAG gyárban Buda­pesten. Először — mint az előzőkben említettem — a V-401 olasz Héjába a W. M. gyárban beépítettek egy K-14/B csillagmotort, majd 1942-ben a V-402 jelzésű gépbe a MÁVAG-nál és a V-445 jelzésű gépbe a W. M. gyárban építettek be egy-egy 1030 LE-s K-14/B csillagmotort, a magyar Héja tervei szerint. Ennek az amerikai tevezésű vadászgépnek a soro­zatgyártása a MÁVAG gyárban csak lassan indult be. A közvetlenül a szárnyakba töltött üzemanyag helyett 20 db. kis, 20-25 literes benzintankot építettek a szár­nyakba. Ez az újítás sok időt vett igénybe, ezért 1942 végéig csupán két gépet — a V-471-et és a V-472-t — repültek be. Másik oka a késésnek az volt, hogy az Angliából megrendelt Hamilton rendszerű légcsavarok — a háború miatti körülményes szállítással — csak 1942 októberében érkeztek meg Törökországon ke­resztül. A Héja-2 sorozatgyártása ezért csak 1943-ban futott fel. Az első kísérleti sorozat 25 gépe (V-471 - V-495) július elejéig készült el. Egy gép kivételével — melybe egy német FuG-16 készüléket építettek be — ezekben sem volt rádió. A többi gépekbe csak később építették be a FuG-16-ot az eredetileg tervezett magyar R-13 helyett, melyet az olasz Héjákba építettek be. A második sorozat Héja-2 vadászgépből 75 db. (V- 496 -V-570) készült el 1943-ban, az utolsót, a V-570-t decemberben adták át a Légierőnek. Ezt a gépet zu­hanóbombázónak alakították át és a RKI-hez került ki­próbálásra. A m. kir. hovéd Légierő 1943-ban először négy va­dászszázadot szerelt fel a magyar gyártmányú Héják­kal : az 1/2, 2/1, 2/3 és az 5/1 századokat, századonként 12 géppel. Később még két századot szereltek fel, az újonnan felállított 1/3 századot Szolnokon és október­ben a frontról hazatért 1/1 századot. Ez utóbbi 10 db. Héját és két db. győri gyártású Me.l09-est kapott, mi­vel a fronton már használta ezt a típust. Az 5/1 vadászszázad az év folyamán átalakult éjjeli vadászszázaddá és Ferihegyre települt. Négy db.Héja-2 gépét átadta az ott állomásozó 2/1 vadászszázadnak, an­nak gépállományát 16-ra növelve. Az 5/1 század hat Héja-2 és három német Messerschmitt Me.l 10 G két­­motoros géppel volt ekkor felszerelve. A Héjákat ekkor már nem lehetett elsővonalbeli gépeknek tekinteni. 1944-ben indult meg a Héja-2 harmadik sorozatá­nak a gyártása. A Légierő 100 példányt rendelt akkor, amikor a típus már csak gyakorlógépként volt használ­ható. Ezért 46 gépet át akartak építeni zuhanóbombázó feladatokra, amihez azonban a számyszerkezet gyöngé­nek bizonyult. Csak egy gép (V-660) készült el, a szár­nyakra szerelt zuhanófékkel és túlpörgésgátló légcsa­varral, miután az első gép — a V-570 — zuhanási kí­sérlet közben számytörést szenvedett és lezuhant. A harmadik sorozatból már csak 83 gép készült el (V-605 - V-687; a V-601 - V-603 lajstromjelet a né­metek által leszállított három Messerschmitt Bf.l09C-2 gép kapta). A Légierőnek csak kb. 50 gépet szállítottak le 1944 nyárelőig, a többi a Budaörs-i repülőtéren maradt (ahol a gépek berepülése folyt), zuhanóbombázónak való áté­pítés céljából. Az utolsó 15 gép nem is került be­repülésre különböző alkatrészek és műszerek hiánya miatt, amit az amerikai bombázások idéztek elő. A har­madik sorozathoz már a W. M. gyár gyártotta a Hamil­ton mintájú légcsavarokat is. A gyár lebombázása után azonban már nemcsak a légcsavarok, hanem a K-14/B motorok gyártása is elakadt. A MÁVAG gyárban 1944-ben még további 10 Héja-2 sárkány készült el, de ezekhez már nem voltak motorok. 1944. július 27-én az amerikai légierő — az 184

Next

/
Thumbnails
Contents