Magyar Szárnyak, 1995 (23. évfolyam, 23. szám)
Halottaink
20-i hadnagyavatáson — melyen a Kormányzó Úr is megjelent — Tuci már részt tudott venni. így emlékezett vissza erre a mindnyájunk számára örökké emlékezetes eseményre: "A Kormányzó rövid beszédet intézett hozzánk. Nem emlékszem szavaira. Gondolataimban messze jártem. Berlinben, Bad Aiblingben és Braunschweigben, visszaemlékezve az együtt eltöltött szép időkre. Földi Pista és Hayden Sanyi hiányoztak a sorainkból, ök már megtették, eskütétel nélkül is, amit elvárt tőlük a Haza." Avatás után Tuci a RKI-nél teljesített szolgálatot. Az Intézet október végével megszűnt és abból alakult meg a 102/3 gyorsbombázó század, melynek keretében Tuci számos bevetést hajtott végre. 1944. november 4-én légvédelmi találat következtében újból megsebesüt, s csak 1945 elején térhetett vissza szolgálattételre. Végigharcolta a háborút, két igazolt légigyőzelmet aratott. 1946-ban visszatért Magyarországra és beiratkozott a Műegyetem soproni erdőmémöki karára. 1950-ben az erdőmémöki, 1952-ben pedig a bányamémöki diplomát szerezte meg és a Dorog-Tatai Aknamélyítő Vállalatnál kapott állást. 1956-ban Nyugatra távozott és Kanadában telepedett le, ahol mint bányamérnök dolgozott és esti tagozaton továbbképezve magát üzemgazdaságtanból oklevelet (MBA) szerzett. Ezután mint mezőgazdász dolgozott Torontóban egy mezőgazdasági gépgyárban. 1966-ban az Egyesült Államokban telepedett le, ahol a Dart and Kraft nemzetközi vállalatnál dolgozott mint üzemgazdász, tervező és számítógép szakértő. 1984-ben vonult nyugdíjba mint a vállalat igazgatója. Los Angeles déli külvárosában, Rancho Palos Verdes-ben élte nyugdíjas napjait egészen május 17-én bekövetkezett haláláig. E sorok írója szerencsésnek tartja magát, hogy Tucit — mindnyájunk kedves jó barátját és bajtársát ismerhette és vele együtt szolgálhatott a Légierőknél. Péterdi A. János 17 Tóth Kázmér 1925 — 1995 Kora ifjúságától kezdve egyre inkább megszállottja lett a sport-, majd a katonai repülésnek. Mikor elvégezte a Repülő Akadémiát, nem volt már sok hátra a világháborúból, Hazánk nyugati részében dúlt a harc. Háború után arra fordította figyelmét és energiáját, hogy öszszegyűjtse a még használható repülőgép roncsokat, azokból gépeket összeszerelni a repülés folytatására polgári, vagy sport vonalon. Pécsre kerülve igyekezett kapcsolatot találni a sportrepülőkkel. Mióta a Veterán Repülők Egyesületének pécsi csoportja megalakult, annak egyesületi életében vezető szerepet játszott. Előadásokat tartott élményeiről és repülő szakkérdésekről. A pécsi Repülő Emlékmű felállításában tevékenyen résztvett. Kedves, bajtársias, szerény lényét sosem felejtjük, szívünkben hordozzuk. Szálas alakja minden rendezvényünkön, repülőtér látogatáson ott volt. Megható volt, ahogy még egészségesen, vele lakó idős nőrokonait segítette és gondozta. A pénz híján sasnélkülire sikerült emlékművünk hiányérzetet keltett. Ekkor vált valóra Kazi barátunknak haláláig titokban tartott — és csak halála után nyilvánosságra hozott — nemes gesztusa : pénzbeli segítsége, mellyel lehetővé tette emlékművünk kiegészítését a hőn óhajtott sassal. Egyikünk sem tudta volna ezt megtenni. A sassal kiegészített emlékmű ünnepségére — idén Hősök napján — az orvosok már nem tudták a szanatóriumból elengedni, de az arról készített videofelvételt bemutattuk neki. Pár nappal halála előtt le tudtuk őt hozni a szanatóriumból, hogy lássa áldozatának eredményét. Kedves Kazi Barátunk és Bajtársunk, mikor mi már nem leszünk, az emlékművünkön levő büszke sas akkor is hirdetni fogja emlékedet a túlélőknek. Nagy űrt hagysz magad után. Odafenn baj társaid várnak, kövesd őket. Örök nyugodalmat I v. Somody Ferenc
