Magyar Szárnyak, 1995 (23. évfolyam, 23. szám)
Zeöld László: Debrecen - Szeged - 1931-32
DEBRECEN-SZEGED - 1931-32 Zeöld László volt m. kir. honv. repülőszázados visszaemlékezése Az első világháború után a győztes nagyhatalmak a trianoni békeszerződésben Magyarország számára eltiltották a katonai repülést és a világháborús repülőgépeket megsemmisítették. A magyar Honvédség létszámát a minimálisra korlátozták. A békediktátum az országot teljesen kiszolgáltatta a szomszéd utódállamoknak, ezért szükség volt a Honvédség és a repülő személyzet fejlesztésére, ha másképp nem, titokban. Pilóta oktatók az első világháborús gárdából kerültek ki, ezek képezték ki a földi fegyvernemekből áthelyezett hivatásos tiszteket és altiszteket. A kiképzett repülő személyzet nem szerepelhetett nyilvánosan mint a Nemzeti Hadsereg szerves része. Megalakult a Légügyi Hivatal, mely a Honvédelmi Minisztérium irányításával a repülő kiképzést folytatta. (A Szövetséges Ellenőrző Bizottság a békeszerződés betartását még 1931-ben is ellenőrizte.) Ilyen körülmények között alakultak meg 1931-ben több magyar városban — Érd, Miskolc, Szeged, Pécs, Debrecen — fedőnév alatt a tartalékos tiszti repülő kiképző iskolák. Önként jelentkezők közül történt a kiválogatás. A jelentkezéshez szükség volt érettségi bizonyítványra, írásbeli szülői engedélyre és az apa erkölcsi bizonyítványára. A debrecenei jelentkezőket a Klinikán vizsgálták az előírás szerinti egészségügyi követelményeknek megfelelően. Repülő szakorvosi vizsgálatról nem beszélhetünk, de teljes átfogó egészségügyi vizsgálat történt. Aki megfelelt a felvételi követelményeknek és felvették (besorozták), mint "sportrepülő növendék" egyben letöltötte a kaipaszományra jogosító egyéves katonai szolgálatot is. Sok volt a jelentkező. Nagy volt az elkeseredés azok között, kiket létszámfölöttinek nyílvánítottak, vagy a fizikai alkalmassági vizsgán nem feleltek meg. A szervezésben és kiválogatásban résztvett Mocsáry István százados és Novotny Antal főhadnagy, akik parancsnokaink és egyben oktatóink lettek. Szarukán Sándor bácsi (Sándor rep. százados és István rep. főhadnagy édesapja) Mocsáry századost elhozta a Debreceni Torna Egyesületbe (DTE), melynek támogatója volt. Engem mint DTE tagot mutatott be Mocsáry századosnak. 1931 tavaszán megtörtént a bevonulás. Többen közülünk Budapestről és még néhány más városból vonultak be Debrecenbe. Ekkor csak a Debrecen melletti "Nyulas"-on volt repülésre alkalmas terület, amit az első világháború után a román megszállók is használtak. A repülés fejlesztésének szükségességét Debrecen városa is felismerte és több mint száz hold sík, egybefüggő területet ajándékozott a repülés részére a város melletti "Epreskert"-nek nevezett részen. Erről a területről rendszeresen a mi gépeink szálltak fel legelőször. Ez a terület szarvasmarha legelő volt, ehhez tartozott az a telep, ahol a tenyészbikákat nevelték. A telepen volt egy nagy istálló, szolgálati lakások és a telepvezető háza. Repülőteret tudott a város adni, de megfelelő épületeket nem. A bevonultatott 20-25 fiatalt sürgősen el kellett helyezni. A tenyésztelep megszűntével az istálló feleslegessé vált. Más megoldás híján azt teljesen kiürítették, még bevonulásunk előtt kimeszelték és valamilyen kátrányszerű anyaggal fertőtlenítették. Nyár következett, fűteni nem kellett. Berendezés : katonai vaságyak, szalmazsákok, szekrények. Első pillanatra az elhelyezés bizony nem váltott ki nagy megelégedést. Mocsáry István parancsnokunk bíztatott, hogy elhelyezésünk csak ideiglenes, jelenleg Debrecen, Epreskert, 1931. Mocsáry István százados Bugattija. Hátsó ülésen (balról) : Mocsáry István és Novotny Antal. (Szerző gyűjteményéből.) 155
