Magyar Szárnyak, 1995 (23. évfolyam, 23. szám)

dr. Iván Dezső: A magyar katonai repülés rövid története az ideiglenes nemzeti kormány megalakulásától a fegyvernem felállításáig

nagy volt, oktatóként beosztva Onody Mihály hadnagy, Dinka Tibor alhadnagy, Trexler Béla törzsőrmester, D. Kiss Béla és Boromissza Ferenc szakaszvezetők. A második keret vezetője Tóth Lajos hadnagy lett, beosztva Bottló Károly hadnagy, Simkó Gyula törzsőrmester, Dóra Ambrus őrmester és Kérges László szakaszvezető. Az elméleti kiképzés mellett a gyakorlati oktatás is megkezdődött és folytatódott három db. Bückerrel november 1-ig. A kevés repült idő ellenére (10-15 óra) a tanfolyam sikeresen zárult. Ezután a növendékek megkapták az átképzést az UT-2 "Galamb" gépre is.

Demonstratív jelleggel résztvett a fiatal légierő 1948. szepetember 11-19-e között a Budapesten megtartott Honvéd Héten, amelyet — történelmünk haladó hagyományait ápolva — "Százéves a Honvédség" jelszó szellemében rendeztek meg. A záró ünnepségen a pár nappal azelőtt érkezett UT-2 "Galamb" gépekből összeállított 12 gépes díszszázad repült a régi hadseregbeli oktatókkal. A Margitsziget egyik sétányán egy Bü.131 iskolagépet, valamint ejtőernyőket állítottak ki. A Margitsziget felett pedig — az ünnepi műsor keretében — Tóth Lajos főhadnagy vezetésével egy Bü.131 géppár ballonvadászatot mutatott be.

1948 őszére tehát az OMRE-től bevonult fiatalok, valamint a Kossuth Akadémia repülő hallgatói már iskolagépen önállóan repültek. Őket a királyi légierőben szolgált repülőgépvezetőknek, mérnököknek és szerelőknek kellett kiváló szakemberekké képezni. Ezen tisztekről, tiszthelyettesekről és szakaszvezetőkről — tevékenységük alapján — bebizonyosodott, hogy őszinte hívei a demokratikus rendszernek. Azt adták, amit tudtak, az eredmények bizonyították jószándékukat és szaktudásukat. Odaadó munkát végeztek a fiatalok nevelésében, átadták szaktudásukat az új repülő generációnak, döntően hozzájárulva ezzel a Magyar Honvédség légierejének megteremtéséhez. Sajnos később, az 1950-es évek eltorzult, mindenütt "ellenséget" kereső káderpolitikája következtében munkájukat nem becsülte meg az akkori állami és katonai felső vezetés, sőt fokozatosan az eltávolítás, egyeseknek a börtön, halál jutott osztályrészül. Ezekre az emberekre nagy tisztelettel és hálával gondolunk, mert minden elismerést — a halottak pedig emlékező kegyeletet — megérdemelnek.

Az őket ismerő, általuk katonai repülő szakemberekké kiképzett fiatal repülő tisztek, tiszthelyettesek a hivatalos ármánykodás ellenére is mindig nagy megbecsüléssel és tisztelettel emlékeztek és emlékeznek a királyi légierőkbeli oktatóikra : — nemcsak katonai, repülő szakmai kvalitásaikra, hanem humánus, kulturált magatartásukra, kiváló pedagógiai képességeikre is.

A légierő október folyamán végrehajtandó további bővítéséhez a személyügyi vonal lépéseket tett a más fegyvernemeknél maradt repülő személyzet további átirányítására. Az illetőknek nyilatkozni kellett, hogy

óhajtanak-e visszatérni a légierőhöz. Kimutatásokat kértek be az 1946 évben "B" listázott repülő tisztekről, tiszthelyettesekről is. Erre azért volt szükség, mert a HM 3300/Eln.-1948. számú október 1-vel életbelépett "PILIS II" hadrend szerint új hadrendi elemként Szolnokon felállították a 2. Honvéd Repülőtér Gondnokságot és az 1. önálló ejtőernyős századot. Az előbbi parancsnoka Gellért Tivadar őrnagy, az utóbbié pedig Godó Ferenc százados lett.

Az 1 repülő kiképző osztály parancsnokságát és az

1. hajózó kiképző századát 1948. november 20-án áttelepítették Szolnokra. A 2. szakkiképző százada egyelőre Mátyásföldön maradt, de 1949 márciusában Budaörsre telepítették át. A "PILIS II" szervezés keretében repülőtéri gondnoksági kirendeltségeket állítottak fel Kecskeméten, Tapolcán, Börgöndön. Az október havi létszámjelentés szerint az 1. repülő kiképző osztály létszáma ekkor 29 tiszt, 43 tiszthelyettes és 376 legénységi állományú katona volt. Az évi orvosi vizsga adatai szerint ekkor az osztályban 40 repülőgépvezető-oktató és 43 repülőgépvezető növendék szolgált.

November végén a szolnoki repülőtérre Mátyásföldről átrepültek 22 db. UT-2 "Galamb"-ot, valamint 5 db. Zlin-381 "Fecskét".

1948 év második felében a HM KFCS XI. (légügyi) osztálya tovább folytatta szervező tevékenységét a beinduló katonai repülések biztosítása érdekében.

Külön tárgyalásokat folytattak a Közlekedési Minisztérium légügyi főosztályával a katonai repülőgépek polgári repülőtereken történő fel- és leszállásának engedélyezése érdekében. Napirendre került a gyári berepülések jogi szabályozásának ügye is. Megnyugtatóan oldották meg az üzemanyag ellátás problémáját a "MÁSZÓ VLET"-tel közösen. Eredményes lépéseket tettek repülőtéri iránymérő berendezések, különböző típusú rádiók, valamint ejtőernyők és LINK-TRAINER beszerzésére.

Bekérték november folyamán a hajózó állomány évi repülési idejéről a jelentéseket. Ezekből megállapítható, hogy 1948 októberében a HM-ben 13, a Kossuth Akadémián 9 hajózó tiszt és 10 másodéves akadémikus, a repülő kiképző osztálynál 62 hajózó beosztású tiszt és tiszthelyettes, valamint 42 OMRE-től bevonult hajózó növendék szolgált. A fentieken kívül a Haditechnikai Intézet VIII. (repülő) alosztályánál három hajózó tiszt, a Katonai Átvételi Intézetnél két hajózó tiszt, a repülőgép javító műhelynél pedig két hajózó tiszt volt beosztásban. A hajózó állomány közül a legtöbbet 1948- ban — április 5-től október 15-ig — Dóra Ambrus őrmester repült, összesen 659 felszállással 70 óra 10 percet teljesített.

November végén 202 fő repülő és 120 ejtőernyős újonc vonult be Szolnokra az 1. hajózó kiképző, illetve önálló ejtőernyős századhoz az újonckiképzés végrehajtására. így sikerült feltölteni a repülő kiképző osz-152