Magyar Szárnyak, 1995 (23. évfolyam, 23. szám)

Benkó Béla: A Repülő Lövész Ezredben harcoltam

nem esett le a földre. Ott maradt az ujjaim között lógva. A repesz beretvaéles fűrészfogai átvágták kesztyűm szövetanyagát és piócaként ragadtak a téli kesztyű textilszálai közé. Úgy kellett lerázni, míg súlya kiszakította

a szövetet.

Elborzadtam. Arra gondoltam, tudva, hogy a lövedékeket gyártó szakemberek minden szériánál robbantókamrában vizsgálják az aknák, tüzérségi lövedékek acélanyagát, s ha a köpeny nem megfelelő nagyságú, darabszámú és alakú szilánkra szakad, akkor az selejtnek minősül, mert nem tudná teljesíteni a célt, a minél hatásosabb rombolást, gyilkolást. Sajnos, bajtársaimon láttam ezek hatását. Borzalmas sebeket szakítottak. Ugyanekkor eszembe jutott, hogy mi is ezekkel a fegyverekkel harcolunk.

Az előttünk fekvő szántóföldet nagyrészt azok a repeszek borították, amelyeket délután, fedezék-építés közben ránk, állásainkra irányozva lőttek ki.

De nem meditáltam tovább. Hajtott a "belügy", a korgó gyomor ! Csengő-bongó lépéseimet szaporázva, elértem a méhest, a mintegy nyolc-tíz szétlőtt méhkast. Találtam két teljes és több nagyobb darab lépet, némi mézzel telve. Sebtében összekaptam ezeket és bevittem állásunkba. Az egyik lépen mi osztoztunk Jóskával, a másikat és a darabokat odaadtuk a bajtársaknak. Evőalkalmatosságunk nem lévén (csajkáink, evőeszközeink abban a házban maradtak, ahol előző nap reménybeli ebédünket szerettük volna elfogyasztani), úgy harapdáltuk a lépet. A kisebb, fagyos darabokat elszopogattuk a szánkban s a már úgy-ahogy kioldódott viaszt és a döglött méheket, bábokat kiköpdöstük. Éhségünket ezzel kissé lecsillapítottuk, ám idő múltán erősen megszomjaztunk.

Lementem az Ipoly-partra. Megmerítettem alumínium kulacsomat a jeges vízben és ittunk.....ittunk,

hogy lötyöghessen valami — a minden dőzsölő töltekezés ellenére — üres hasunkban. Persze akkor, a sötétben nem láthattuk, mit sodor a víz a jégtáblák között, mert később — napvilág mellett — szomjúság ide, szomjúság oda — azt hiszem, nem ittunk volna !

Dideregve, fázva, a figyelésben egymást váltogatva, a lövészárokban tértünk nyugovóra. A lőszer rákászokon ücsörögtünk, vagy ha erőt vett rajtunk az "Isten hidege", felkeltünk járni egyet. Közben-közben bekukkantva a szomszédos állásokba, újabb és újabb ismerősökre, bajtársakra leltünk, sőt "Zeti"-vel, Zettler László szakaszparancsnokhelyettesünkkel is találkoztunk. Elmondtuk hol vagyunk, mit csinálunk és kértük, jelentse századparancsnokunknak meglétünket.

Az éjszaka szórványos fegyverropogás, egyedi lövések, ritkás aknarobbanások hangja — mint stílszem atmoszféra-aláfestés — mellett viszonylag nyugodtan telt el.

Jövőévi számunkban folytatjuk.

INNEN — ONNAN

Öreg baj társak találkozója a budapesti Gellért sörözőben 1994 májusában. Balról : Bogáti Péter, Figder Elemér, Nagy László, Pálos Géza, Háry Kálmán, Gerlits Ferenc, Baross Kálmán, Рокоту Endre.

lóixs (Péterdi A. János felvétele.)

143