Magyar Szárnyak, 1995 (23. évfolyam, 23. szám)
Halottaink
Pápa, 1994. szeptember 10. Frankhauser Imre (baloldalt) francia kitüntetéseit mutatja volt parancsnokának, Ugrón István ezredesnek. (Fogarasi János gyűjteményéből.) hogy német neve van, valószínű tehát, hogy valamikor fasiszta lehetett. Ne gondoljátok, hogy minden német fasiszta volt - mondotta ekkor híveinek. — Igaz, nekem német nevem van, Frankhauser Imrének hívnak de én magyar vagyok. Ez az érv hatott, elsöprő többséggel őt választották polgármesterré. Évente egyszer, a nyár végén eljött Magyarországra meglátogatni testvéreit. Azok is olyan keménykötésü férfiak voltak, mint ő. Édesanyjuk nagy nehézséggel nevelte fel őket. Mind az öten kiváló hivatásos katonák lettek. Négyen a Légierőnél szolgáltak, ő a pápai ejtőernyős ezredhez vonult be már 18 éves korában. Húszéves volt, mikor a háború véget ért. Frankhauser Imre nem akart megszállt országban élni, ezért Ausztriában jelentkezett a félelmetes hírű francia idegenlégióba. Ott kitűnő bajtársakra és parancsnokokra lelt. Kedvelte a kemény katonaéletet, ezt már Pápán megszerette. így ötször írt alá öt évre szóló továbbszolgálatot. Negyvenöt éves korában századparancsnoki rendfokozattal nyugdíjba vonult az idegenlégió ejtőernyős ezredétől. Többnyire Afrikában szolgált, Algéria városaiban és a sivatagi erődítményekben. Öt évet töltött Vietnamban, ahol megismerhette a dzsungelharc szörnyűségeit, de az igazi bajtársiasság nagyszerűségét is. Magyarországra hazalátogatva mindig eljött Pápára, ahol évről évre részt vett a veterán ejtőernyősök találkozóin. 1994-ben a szokottnál előbb érkezett. A határt átlépve megállás nélkül hajtott egyik pápai bajtársának házához, és hosszan elbeszélgetett vele felidézve pápai katonáskodása kedves emlékeit. Mesélt családjáról is, öt gyermekéről, akik közül ketten letöltötték katonaidejüket, tizenkét unokájáról, akik szépen cseperednek. Megmutatta tucatnyi szép kitüntetését, melyek közül a Francia Becsületrendre volt a legbüszkébb. Szeptember 9-én az elsők között jelent meg Pápán, a helyőrségi klubban, a találkozón. Sorra üdvözölte az ismerős bajtársakat, s együtt emlékeztek katonaéletükre, a fél évszázaddal ezelőtt történtekre. Kitűnően érezte magát itthon. Egymás után készítette kis gépével a videofelvételeket, s lelkesen énekelte a többiekkel együtt a régi ejtőernyős-indulót. Itt először az általa nagyon tisztelt Ugrón István ezredesnek, egykori parancsnokának mutatta meg kitüntetéseit, s mondta el azok történetét, és büszke örömmel fogadta annak elismerését. Másnap, szeptember 10-én a Huszár-lakótelepen felállított ejtőernyős emlékműnél rendezett ünnepélyen szinte újjászületett. Csodálattal hallgatta a pápai fúvószenekar ősi indulóit, s fáradhatatlanul járt körbe a tömegben felvételeket készítve. A tengerentúli és határontúli veteránok nevében szívére tett kézzel ő koszorúzott, igen meghatottan. A kedves, mámorosán boldog órák elmúltak, a találkozósok elszéledtek. Frankhauser Imre is elbúcsúzott, s Ígéretet tett arra, hogy jövőre is itt lesz a találkozón. Senki sem kételkedett abban, hogy szavát be tudja tartani, hiszen a legfiatalabb ejtőernyős veteránok közé tartozott, mindössze hatvanki lene éves volt. A sors azonban másként határozott. Másnap Balatonszabadi-Sóstón, egyik testvérénél szívbénulás érte. Halálhíre villámcsapásként hatott bajtársaira, a családra, ahol a tizenkét unoka mellé közben két új unoka érkezett, s a kis francia falura is, mely szeretettel várta vissza kitűnő magyar polgármesterét. Gyászol a pápai ejtőernyős-közösség. Emlékezésül halottak napján örökzöld koszorút helyezett a Huszár-lakótelepi emlékműnél a német nevű, magyar szívű francia idegenlégiós százados emlékére. 12 Huszár János vitéz békési Csanády István 1919 — 1994 1919. december 29-én született, katonacsalád sarja. Érettségi vizsgát a pécsi m. kir. "Zrínyi Miklós" honvéd katonai reáliskolai nevelőintézetben tett, majd felvételt nyert a hűvösvölgyi m. kir. honvéd Ludovika Akadémia II. főcsoportjához, a "RH" (Re-
