Magyar Szárnyak, 1995 (23. évfolyam, 23. szám)

Gaál Gyula: Közelfelderítők 1941: Élmények

Ukrajna, 1941 november. Sólyom felderítőgép a cél felé repül.

(Tömő László felvétele, Szerző gyűjteményéből.)

kintve, a He.46-os és a Sólyom alkalmas lett volna helyi viszonylatban, tehát az utódállamok ellen szükség esetén, de Oroszországban óriási távolságok voltak és az ősz beálltával a gépek üzembentartása egyre nehezebb lett. Télen pedig használhatatlannak bizonyultak, nem is említve azt, hogy mindkét típus nyitott gép volt. A hajózok egész nap kártyáztak, én pedig a szerelőkkel tüzeltem. Estig sikerült mind a repülőmotorokat, mind a tehergépkocsikat meleg kövekkel annyira átmelegíteni, hogy megindultak. A feladat nehezebb fele az éjszakára maradt, amikor a motorokat reggelig melegen kellett tartanunk. Mindegyik motort minden órában beindítottuk, bemelegítettük és a gépet újra feltöltöttük. Reggelre azonban minden repülőgép és teherkocsi indulásra készen állt. Kötelékben fel is szállt a század, de hamarosan olyan erős ködbe kerültünk, hogy az alakzatot fel kellett bontatni és rajonként folytatni útunkat. Végül is a 12 Sólyom Oroszország nyolc különböző helyén kényszerleszállt, egyedül az én rajom jutott el Proskurovig — de ez sem a rendeltetési repülőtér volt, hanem véletlen szerencse. Hehs századosnak két hetébe került, amíg a kényszerleszállt gépeket üzemképessé tette és útnak indította. A századot többé összeszedni nem lehetett, újra csak december végén találkoztunk Szombathelyen, ami a 3. század békerepülőtere volt. Illő egy-két

szóban megemlíteni, hogy ez a század a nyár folyamán a felderítésen kívül bomba- és alacsonytámadással támogatta a földi hadműveleteket. Ugyan ma már nem mindenkire emlékszem, de Martini századparancsnok helyettese Szervánszky Gábor százados volt, az elsőtiszt Módos Jenő főhadnagy, majd báró Stipsicz Károly százados megfigyelő, Bánházy József zászlós megfigyelő, Csiky László főhadnagy pilóta (hősi halált halt Zaporozsje felett), Nagy László főhadnagy megfigyelő, Besse Lajos százados megfigyelő, Lévay Pál hadnagy, Szarukán Sándor főhadnagy, Sziklai Miklós zászlós, Baranyai László hadapród őrmester, valamint Gerendás Sándor hadnagy, aki szintén hősi halált halt."

"Szeretnék egy érdekes esetet elmesélni, amit a szereplő személyektől hallottam. Augusztus végén, vagy szeptember elején a század magyar honvédeknek adott támogatást Zaporozsje szigetén. Egy korai reggelen az egész századot riasztották azonnali bevetésre. A hajózóknak nem sok ideje maradt felöltözni, amit Bodó Miklós hadnagy úgy oldott meg, hogy vérvörös pizsamájára felhúzott egy még vörösebb házikabátot, rá derékszíj, pisztolytáska, repülősapka, kesztyű és máris startolt. A bevetés folyamán gépe találatot kapott, de sikerült saját területen kényszerleszállnia. Magyar gyalogság kezébe került, de nem akarták elhinni, hogy magyar repülőtiszt. Végül egy magasabb parancsnokságra vitték, ahol a parancsnok nem a leghízelgőbben nyilatkozott a Légierőknél tapasztalt ruhaviselésről. Bodó néhány nap múlva került vissza alakulatához ugyanabban az öltözékben. A parancsnok éppen lehetett volna megértőbb, mert jórészt ennek a századnak köszönhető, hogy a Zaporozsjén lévő saját erők kevesebb veszteséggel úszták meg (a vállalkozást). A felderítők jól ismerték a terepet, és mikor úgy alakult a helyzet, alacsonytámadásokkal támogatták földi csapatainakat. Bodó Miklós 1944 tavaszán hősi halált halt az ország védelmében."

Visszatérve a raj Proskurovba érkezésére, az első és legfontosabb probléma az üzemanyag volt. A Légierő gépeit hazarendelték, minden mozgásban volt és ez nehézzé tette a benzinellátást. Végre a németek hajlandók voltak a gépeket feltölteni, miután a felelős személyt a magyarok barackpálinkával "megkömyékezték". így sikerült elérniük december második felében Kolomeát, ahol állandó magyar parancsnokság és javítóműhely volt. Egy hétig időztek itt, amig a gépeket megjavították.

"A Sólyom alkalmas volt repülésre, csak az időjárás nem. A Kárpátok felett állandó felhő és jegesedési veszély, Kolomeában hóvihar, felszállni csaknem lehetetlen. Egy reggel a német parancsnokság értesítette a magyar állomásparancsnokságot, hogy a városban tífuszjárvány van és déltől kezdve Kolomea vesztegzár alatt áll. Ez volt eddig életem legizgalmasabb repülése. Kirohantam a repülőtérre, ahol azzal fogadtak, hogy zárt fel-125