Magyar Szárnyak, 1995 (23. évfolyam, 23. szám)
Holéczy Dániel: Magyar vadászok a Nyugati Fronton
Kétkormányos változata sem a FW.190-esnek, sem a Me.l09-esnek nem volt és mivel oktatóink a FW. 190-est tartották könnyebben repülhetőnek, ezért először ezzel a típussal engedtek el minket egyedül és a Me.l09-esre csak később került sor. Valóban, a FW. 190-es széles nyomtávú futóműve és a "három pontról/ -ra" történő fel- és leszállása miatt kevésbé volt "rádlira" (beperdülésre) hajlamos. A levegőben, a vezetéséhez kisebb kormányerőre volt szükség, így puhább volt és könnyebben kezelhető, mint a Me.l09-es. Jellemző az akkori német pilótahiányra, hogy már néhány repült óra után, kiképzésünkkel párhuzamosan, német oktatókkal együtt minket is beosztottak FW.l 90- esek átrepülésére. Az ilyen érdekes — néha kalandos — feladatok örömmel vett változatosságot jelentettek a kissé monoton és nagy fegyelemmel vezetett iskolarepülések mellett. Rendszerint laza vadászkötelékben repültünk és csak ha rossz időbe kerültünk, zárkóztunk össze. A repülési magasság a vezérgép pilótájától függött, gyakran földközelben szórakoztunk. Ami nagyon meglepett : néha egy-egy rácsapással búcsúztunk induláskor, vagy jeleztük megérkezésünket a repülőtérre, de ebből soha nem származott kellemetlenségünk. A hosszú távolságok miatt (1,000 km nem volt ritkaság) gépeink a törzs alá függesztett póttankkal voltak felszerelve, de így is néha többször le kellett szállni tankolni. Légiriadókor nem indulhattunk, de ha repülés közben jött a "légi veszély", akkor vagy azonnali leszállásra kaptunk parancsot, vagy földhöz lapulva osontunk ki a veszélyeztetett zónából. Feladatunk befejeztével visszaszállításunk rendszerint egy Junkers Ju.52-es géppel történt. Az ilyen átrepülések alkalmával saját biztonságunk érdekében német hajózó overallt viseltünk a magyar egyenruha felett. Nem lett volna kellemes, ha egy kényszerleszállás esetén a feldühödött lakosság minket angol, vagy amerikai pilótáknak vélt volna. Ezek a gépszállítások nem mentek mindig símán és előfordult, hogy időjárás, vagy műszaki hiba miatt géptöréssel végződtek. Sajnos, a legelső ilyen feladatunk június 11-én sem sikerült a legjobban. Ezen a napon tíz FW.l 90-est kellett Hildesheimből, közbenső tankolással Mannheimben, a franciaországi Tóul város közelében lévő repülőtérre átrepülni. Öt német oktatón kívül Békássy százados, Eteleky Zozó, Szénássy Sulc, Luzsénszky Pali és én lettünk beosztva. A német Zöllner főhadnagy — akit vörös haja miatt "Piros"-nak neveztünk — rajában repültem. Az első "balhé" a mannheimi leszállásnál kezdődött: Sulc elfelejtette kiengedni a futóját és hasraszállt. A tankolás utáni búcsú rácsapás után éreztem, hogy gépemmel valami nincs rendben : erősen "lógott" és balra elhúzott ! Nem lehetett kitrimmelni és majdnem teljes gázzal kellett repülnöm, hogy "Pirost" követni tudjam. Toulba való megérkezésünkkor, minden próbálkozásom ellenére, a futóművet nem Balról : Szerző, Baranyai Károly főhadnagy és br. Luzsénszky Pál hadnagy. (Szerző gyűjteményéből.) tudtam kiengedni. Néhányszor alacsonyan elhúztam a repülőtér fölött, hogy lássák problémámat, azután én is hasraszálltam. Mint később kiderült, a póttank nem volt megfelelően felerősítve, a rácsapásnál elfordult és megakadályozta a futómű kiengedését. Ugyanekkor — néhány perccel később — a második rajjal érkező oktatóink egyike, Natho törzsőrmester, az elferdült póttank miatt a leszállásnál tíz méter magasságból lezuhant, gépe teljesen összetörött, neki csodálatos módon semmi komolyabb baja nem történt. A kíséretében repülő Etelaky Zozó símán földeiért a repülőteret borító hasig érő, illatos fűben. A tíz gépből ugyan három összetörött, mégis szerencséseknek mondhattuk magunkat, mert mind a hárman néhány karcolással mindezt megúsztak. Sajnos nem volt mindig ilyen szerencsénk. Két héttel később, június 25-én, Etelaky Zozó gépének motorja műrepülés közben leállt. Hogy gépét mentse, Zozó kiengedett futóval behozta a FW.l 90-est a reptérre, de a leszállásnál a futómű becsuklott és a gép lángba borult. Habár a német földi személyzet őt azonnal kihúzta az égő gépből, kezein, lábszárain és arcán súlyos égési sérüléseket szenvedett, továbbá fején is hatalmas seb 116
