Magyar Szárnyak, 1995 (23. évfolyam, 23. szám)
Wieland Aladár - Frankó Tibor: Találkozók
pés (eltekintve a ballépésektől). Június 7-én , úgy déli 12 óra felé már hozzátartozókkal (főleg feleségekkel) együtt 72-en készültünk az ünnepélyes megnyitóra, mely a repülőtér hangárja előtt zajlott le, sziporkázó jó időben. Első nap a miskolci repülőtéren Himnuszt és Szózatot énekeltünk, átérezve annak minden mondatát. Hármas sorban állva, a régi fegyelemmel hallgattuk évfolyamtársunk Bencsó Tamás üdvözlő szavait, majd Hlavnyay László nyugalmazott repülő őrnagy — szintén volt évfolyamtársunk — osztotta ki részünkre a szépen tervezett emléklapokat, a megjelent feleségeknek pedig udvarias figyelemmel egyegy szegfű bokrétát. Básti Jóskát nyilván homlokon csókolta a Múzsa, mert házigazdához és főrendezőhöz illő üdvözletét rímekbe szedve adta elő: "Elhull a virág, eliramlik az élet (így írt egykoron Petőfi, kedveset és szépet!) írta: Básti József Visszanézve 50 évre elszaladt egy élet, S voltak köztünk olyanok is, kik ma már nem élnek. Nehéz volt e küzdelmes út, de volt ám benne szép is, S ha újra kezdhetnénk, csak repülnénk mégis. Az élet — hogy már lassan — elszaladt fölöttünk, És kiből-kiből jó nagyapák lettünk. Örülünk az unokáknak és vissza-vissza nézünk, Volt nekünk is ifjúságunk, s tán lesz szép örökségünk. 50 évre visszanézve — mily pajkos volt e nép — Emléklap átvétel. (Wieland Aladámé, Xenia felvétele.) És most kinek ősz haj, kinek redő díszíti fejét. 50 évvel ezelőtt fenn a légben jártunk, S haza iránti szeretettől fütve, légiharcra vágytunk Most, hogy újra együtt látom e kedves társaságot, Elfeledek bút, bánatot, minden fáradságot. 50 év — az oly nagy idő — mégsem felejtettünk Egymás iránt a szeretet megmaradt köztünk. Van, aki közülünk ma is repül fenn a kéklő égen, Istennek adjon hálát, hogy egészsége légyen. Örülök e találkozás kedves örömének S ha engeditek, benneteket sorra ölelnélek. Külön-külön mindenkinek köszönöm, hogy eljött, S e találkozás örömére ejtsünk egy-egy könnyet. Régen volt már '45 április estéje, Amikor megtörtént zászlóaljunk teljes szétesése. Utána az élet vihara szerte űzött titeket, De örülök, hogy most újra itt lehetek veletek. 50 évvel ezelőtt, mily szép napokat éltünk, S kérem, hogy e szeretet még megmaradjon köztünk. Sajnálom, hogy oktatóinkat már köztünk nem látom, Az élet tengerén ők már járnak más hullámon. E találkozót létrehozni — sok idő és fáradság kelleti De megérte, mert réglátott bajtárs közül nagyon sok,ki eljött Majd ürítsük poharainkat az esti tűznél - találkozásunkra, Ma délután repülés és öröm legyen, nem pedig a munka. Nem tudok most mást mondani, kedveset és szépet, Kívánok én mindenkinek erőt, egészséget! A szabadban lezajlott esemény után a reptér ebédlőjében nagyszerű bajtársi ebédet ettünk, sokáig beszélgetve, emlékeinket kicserélve, jó hangulatban, késő délutánig. Háromnapos találkozónk főattrakciója a kedvezményes repülési lehetőségek kihasználása volt, akár motoros akár vitorlázó gépekkel. Éltünk is az alkalommal amennyire lehetett és ebben az aránylag kedvező időjárás is segített. Este vacsorára a fáradhatatlan Básti Jóska remek bográcsgulyást főzött, amely után felharsantak a szebbnél-szebb régi repülő nóták Dr. Nagy Endre és rokona nagyszerű harmonika-tárogató együttesének játékára. Akárcsak 50 évvel azelőtt, úgy zengtek a nóták, amelyekért néhány éve még elnémitás és letartóztatás járt volna. Talán éppen ezért danolásztunk még nagyobb ambícióval. Az első nap eseményeihez csak annyit, hogy a tagok lelkesedését még szerény elhelyezésünk sem törte meg sőt, kézzelfogható módon felidézte ifjú korunk rep-103
