Magyar Szárnyak, 1993/94 (22. évfolyam, 22. szám)
Orosz Béla †: A magyar Légierők teljesítményei
síink az volt, hogy repülőgép anyaguk a legkorszerűbb, szervezésük kiforrott és a légierők alkalmazását, a különböző típusokban rejlő összes előny teljes kihasználása jellemzi. Harci repülőerőiket önálló hadműveleti egységbe vonták össze és mint a központi vezetésnek a súlyképzésre leggyorsabban összevonható erejét, egységes repülővezetés alatt alkalmazták. Bámulatos volt az a rugalmasság és gyorsaság, amivel a földi harcok ide-oda vándorló súlya szerint "súlyt képeztek" a levegőben is, a többezer km kiterjedésű széles arcvonalon. Könnyen áttelepíthető vadászaik átcsoportosításánál az üzemanyagot és a földi rész legszükségesebb kellékeit légi szállítással vitték át az új hadműveletek felvonulási körletébe. A földi seregtestek bombázó erőkkel nem rendelkeztek. A hadseregparancsnokságokhoz általában felderítő és csak kivételesen voltak vadászszázadok szervezetszerűen beosztva. Sehol sem láttunk az alárendelt hadtesteknél közvetlen repülőerőket. A szovjet hadjárat folyamán az események azt mutatták, hogy mozgóharcban ilyen egységen belül sok nehézsége van a repülőerők vezetésésének. A hadtestparancsnokságok ehhez túlgyorsan változtatják a helyüket és aránylag túl keskeny sávon mozognak. A hadtest hadműveleteinél sokszor kellett tapasztalnunk, hogy csak a legnagyobb körültekintéssel tudtuk csapataink veszélyeztetését elkerülni. Mint érdekességet említem meg, hogy a német repülők a szoros harcérintkezés felvétele után a küzdők körletében sohasem bombáztak. Hadműveleti feladatra a legkorszerűbb teljesítményű Ju.88-as bombázógépeiket is mindig holdvilágos éjjel alkalmazták és egyetlen esetről sem tudunk, amikor nappal nagyobb mélységben bevetették volna őket. A hadsereg repülőparancsnokságok sok tekintetben eltértek a mi szervezésünktől. Szövetségesünknél a földi seregtestek repülőparancsnokságai teljesen különálló törzset alkottak és a magasabb parancsnokságok szervezésének megfelelően "l.a.", "l.b." és "l.c." osztályokkal rendelkeztek. Az így kiépített törzsek képesek voltak a repülővezetésre háruló összes feladatokban segédkezet nyújtani. Az egymást érő felderítési, biztosítási, támadási és áttelepítési parancsok, a helyzetek és a felderítési eredmények állandó nyilvántartása, végül a széles területen mozgó anyagi szolgálat ezt nálunk is nélkülözhetetlenné teszi. Az összehasonlításra csak egy példát említek meg. A Panzer Gruppe. 1-től hozzám összekötő szolgálatra beosztott német tiszt bevonulásakor egy futárgépet, két rádióállomást, négy személy és tehergépkocsit, valamint 25 fő legénységet hozott magával. A hadműveletek folyamán az ellenség felé legközelebb eső repülőtereken a felderítő és vadászszázadokat helyeztük el. Mögöttük voltak a bombázók. Nagyobb működési sugaruk folytán a távolságkülönbség hátrányt nem jelentett. A hátul lévő alapokat mindig igen erős légvédelmi tűzeszközökkel láttam el. A századok általában lépcsőzetesen mozogtak s ezáltal folyamatos működésük biztosítva volt. Repülőtevékenységünk zöme felderítő feladatokból állott. A németek által pontosan meghatározott sávban, melynek mélységét a felderítőgépek működési sugara korlátozta csak, általában naponta kétszer kellett többnyire három géppel az egész területet felderítenünk. A felderítésre kirendelt gépek mellé minden olyan esetben vadászbiztosítást is adtam, amikor valamilyen légtérben elsőízben derítettünk fel, vagy amikor működési területünkön ellenséges vadászgépek jelentek meg. A mi vadászaink nagy elfoglaltságára és gyakori bevetésére való tekintettel a felderítőgépek többnyire egyedül repültek és biztosítás nélkül végezték feladataikat. Mindvégig látás útján derítettünk fel, fényképfelvételeket csak az átkelési helyekről és a megerősített állásokról készítettünk. A németek példáit követtük, amikor a felderítés eredményét 1:300.000 méretarányú térképmásolaton az általuk alkalmazott egyezményes jelzésekkel tüntettük fel. Ha kétséget kizáró módon nem tudtuk megfigyelni hogy a felderített csapat hová tartozik, az egyezményes jelzéseket fekete színnel rajzoltuk. A felderítés eredményét megfigyelőink ledobó jelentéssel továbbították. Közelfelderítésnél a jelentések továbbításának ez a módja volt a leggyorsabb, legegyszerűbb és ez is vált be legjobban. Összekötő szolgálatra futárgépeket használtunk. A németeknél rendszeresített "Storch" típusú gépek e célra kitűnően beváltak. Közvetlenül a parancsnokságok közelében szálltak le és bármikor időveszteség nélkül indulhattak. Beszámolóm folyamán a legkevesebb szó esett a felderítőkről, pedig csak a vezetés a megmondhatója, hogy az ellenség feletti repüléseknek ezek a névtelen katonái milyen hervadhatatlan babérokat szereztek. A felderítők harca nem jutott kifejezésre légigyőzelmekben, de annál gazdagabb volt azokban az eredményekben, melyeket a földi seregtestek támogatásában szereztek. A szovjet elleni hadjárat rendkívüli sikereinél külön is ki kell emelnem a műszaki személyzetet, akiknek kötelességteljesítése a siker alapfeltétele volt. A repülőszolgálatban minden egyes ember rá van utalva a másikra. Ha az egyik nem felel meg feladatának — egészen mindegy, hogy ki az, szerelő, pilóta vagy rádiótávirász, — kötelességmulasztásának egyformán végzetes következményei lehetnek. Ezek az egymásba fonódó láncszemek az egész idő alatt felbonthatatlan, oszthatatlan és hűséges egységet alkottak. A gyorshadtesthez beosztott repülőerők teljesítményét némikép megtudom világítani, ha a második hadműveleti időszakról is néhány összesített adatot ismertetek. A parancsnokságom alatt volt repülőerők 1941. 84
