Magyar Szárnyak, 1993/94 (22. évfolyam, 22. szám)

Orosz Béla †: A magyar Légierők teljesítményei

лес-i egészségügyi oszlopnál. Barabás hadnagyot meg akarták operálni, de már nem lehetett segíteni rajta, mire a műtőasztalra került meghalt.

A sok és szétágazó feladat közül még megemlítem azt a bombázásunkat, melyet július 30-án délután hajtottunk végre. A támadást a német hadseregparancsnokság rendelte el. Golovanevszk-töl közvetlen nyugatra, előzetes felderítés alapján a műúton menetelő gépkocsioszlopokat és az úttól délre az erdőben megfigyelt ellenséges csapatokat kellett megtámadnunk. A bombázásra hat Ju.86-os gép indult el vadászbiztosítással. Feladatuk teljesítése közben rádióantennákat, sok személygépkocsit és több sátrat figyeltek meg az igen nagy kiterjedésű erdő tisztásán, a fák alatt elrejtve. A magasabb parancsnokságot eláruló célokat mind a bombázók, mind a vadászok ismételten megtámadták. Utána megfigyelték, hogy több robbanás takarta a célokat.

A földi hadműveletek eközben döntő fordulathoz közeledtek. Az ellenséges erők még Gajvoron-nál fejtettek ki keményebb ellenállást, de már von Kleist vezérezredes páncélos hadseregcsoportja délnek fordult és keletről bezárta az Umany-i gyűrűt. A bolsevikiek sok hadianyag és fogoly visszahagyásával, előlünk is egyre rendezetlenebbül hátráltak. A gyorshadtest szünet nélkül üldözte az ellenséget. Augusztus 3-án az 1. gépkocsizó dandár már a Búgés Szinyucha szögében harcolt. Lovasdandárunk a Búgtól északra, a part egész hosszában biztosított, mert a folyótól délre a románok csak vontatottan és lassan haladtak előre. A 2. gépkocsizó dandárunk második lépcsőben Bersagy-nál maradt.

Az általános helyzetnek várható következménye volt, hogy az ellenség ezzel egyidejűleg a levegőben is folyton erősödő hevességgel támadt. Bombázórajok és ellenséges vadászkötelékek a nap minden szakában egészen alacsonyan támadták küzdőinket. Vadászainkat és а Ш. közelfelderítő századot is Bersagy-ra rendeltem előre, hogy jobban meg tudjuk lepni az ellenséget. A bombázók is Szutiszka-n voltak. Vadászaink fáradhatatlanok, szabálytalan időközökben egész nap portyáztak, de mégsem tudtak eredményt elérni, mert az ellenség a légiharcok elől kitért és az ő jelenlétükben sohasem támadt

Bersagy-nál 400 km-re voltunk légvonalban a Kárpátoktól, ennek a távolságnak azonban a többszörösét kellett számítanunk, ha anyagutánszállításról volt szó. Az alapépítmény nélküli földutakon gépkocsijaink ijesztő mértékben mentek tönkre és nap-nap után minden várakozást felülmúló elhasználódásnak voltak kitéve. Azzal a nappal, amikor Nova-Usica-nál a Mogiljev-i műútról letértünk, minden reményünket feladtuk, melyet addig a bombaanyag hazai utánpótlása terén tápláltunk. Nemcsak az anyag beérkezése, hanem még inkább annak az elszállítása miatt.

Szerencsére ettől a gondunktól a németek és — bár furcsán hangzik — maguk a bolsevikiek szabadítottak meg. A németek azáltal, hogy Ju.86-os gépeinkhez korlátlan mennyiségben bocsátottak rendelkezésünkre Stuka-bombákat, a bolsevikiek pedig azzal, hogy kitűnő gyártmányú és nagyméretű orosz bombákat hagytak vissza a repülőterek közelében, melyeket a Ca. 135-ös gépeinken minden további nélkül fel tudtunk használni. Arra nézve pedig, hogy a szovjet bombák a mi céljainknak mindenben megfeleltek, szolgáljon bizonyítékul a Magyar Távirati Irodának augusztus 8-án kiadott következő szószerinti jelentése : "Igen hatásosan avatkozott bele a földi csapatok üldöző harcába egyik bombázó kötelékünk, amely — szovjet zsákmányból eredő nagyméretű bombákkal — ellenséges barakktáborokat és visszavonulási oszlopokat pusztított, továbbá légelhárító ütegeket hallgattatott el."

80

6. sz. vázlat.

Umanyi csata IQM.auipűztus 5.

A hosszú időn át nagy erőkkel és páratlan eréllyel folytatott győzelmes német hadműveletek augusztus elején az Umany-i zsák teljes bezárásására vezettek. Von Rundstedt vezértábornagy hadseregcsoportja a 6. és 12. szovjet hadsereget, valamint a 18. hadsereg részeit, összesen mintegy 25 lövész-, hegyi- és páncéloshadosztályt szorított össze ebben a térben. Nekünk magyar repülőknek, az előkészítő csatákban való szüntelen közreműködésünk mellett még önálló szerepünk is volt az Umany-i megsemmisítő küzdelemben. Minket szólított fel augusztus 6-án 12 órakor Kettembeil tábornok, a 17. német hadsereg repülő parancsnoka arra, hogy a vadászokkal támadjunk meg egy többmotoros szovjet szállítógépet, mely Podviszokoje község északi szegélyén szalmaboglyák közé volt rejtve és amely valószínűleg azzal a szándékkal szállott le az éjjel, hogy onnét a sötétség leple alatt a magasabb szovjet parancs-