Magyar Szárnyak, 1993/94 (22. évfolyam, 22. szám)

Orosz Béla †: A magyar Légierők teljesítményei

A MAGYAR LÉGIERŐK TELJESÍTMÉNYEI A KÁRPÁTOKTÓL A DNYEPERIG Kivonatok vitéz nemes ditrói Orosz Béla pályadíjnyertes hadinaplójából — második rész. Legutolsó — 1992-es — számunk 159-ik oldalán, a fenti címmel leközöltem a napló első részét. A beve­zetőben jeleztem a második rész leközlését is, amennyi­ben a MSZ újból megjelenik. Erre egy évi szünet után most nyűt alkalom. Szerkesztő A gyorshadtestnek az volt a feladata, hogy Tulcsin­­on át Umany felé törjön előre és a bolsevikiek vissza­vonulási útját vágja el. A 2. gépkocsizó dandárnak Bersagy-on át Gajvo­­ron felé, az 1. gépkocsizó dandárnak Gajszin-on át Umany felé kellett támadnia. Az 1. lovasdandár a 2. gépkocsizó dandárt követte. All. német hadsereg, mely július 17-én Mogiljev­­nél átkelt a Dnyeszteren, Tomaspolt érte el. Ezeknél a harcoknál ki kell emelnünk a felderítő repülések hosszú sorából az 1/3 vadászszázad külön­leges alkalmazását. Az 1/3 vadászszázadnak fegy­veres felderítést kellett végeznie, mert a nagy távolsá­gok, a rossz utak és a századok lépcsőzetes áttelepíté­se miatt az I. közelfelderítő század még nem érkezett be Ваг-Ъа és nem volt más alakulat, melyet gyorsan be le­hetett volna vetni. A gépek feladat közben Dzsurín és Tulcsin között igen erős légelhárítótűzbe kerültek. Tömör századosnak visszavonuló oszlopokat kellett megtámadnia és így nem kis meglepetésére szolgált, amikor alacsonyrepülé­se közben egy búzatáblában, — az úttól kissé távolabb — jól rejtett harckocsicsoportot vett észre. Saját csapa­taink az úton közeledtek, minden pillanatban megindul­hatott az ellenség támadása. Ezért, hogy honvédeink fi­gyelmét a közeledő veszélyre felhívja, gyors egymás­utánban az ellenségre több rácsapást hajtott végre. A támadás folyamán négy gép kissé megsérült és maga a századparancsnok is öt helyen könnyebben megsebesült a szilánkdaraboktól. Nem csökkent az ellenség ellenállása később sem. Mind Tulcsin előtt, mind különösen a város mögött, minden talpalatnyi földért harcolt és igen érzékeny veszteségeket okozott nekünk. E harcok folyamán állandóan nagy erők jelenlétét állapították meg felderítőink. Ä hadiszerencse azonban velünk volt.. Július 24-én az 1. gépkocsizó dandár 24 páncélgépkocsit lőtt ki, nyolc löveget zsákmányolt és az ellenség egy ellentá­madását 300 halott visszahagyásával verte vissza. Az erélyes támadások következtében Tulcsin és Braclav vonalában átmenetileg ismét megtört az ellenség ellen­állása. Napközben rádión jelentették, hogy а П1. közelfel­derítő század és az 1/3 vadász század — egy korábban kiadott parancs alapján — Sztutiszkára áttelepült. Az esti eligazitásnál a német 17. hadsereg repü­lőparancsnoka Braclav, Umany és Gajvoron területén rendelte el a felderítő repülést, súllyal Tulcsin, Bersagy vonalában. Mindnyájan fellélegeztünk, amikor megtudtuk, hogy egy bombázó század kilenc db. Ju-86-os géppel Proszkurov-ban leszállott és a hadtesthez bevonult. Régóta vártuk őket.. Sajnos, megérkezésük nem jelen­tette egyben azt is, hogy most korlátlanul felhasznál­hatjuk őket. Kezdetben ugyanis csak annyi bombánk volt, amennyit a gépek otthonról légi úton el tudtak hozni magukkal, mert a század földi része a vasútvona­lak megterhelése és az utak állapota miatt nem tudott idejében beérkezni. Ez a helyzet ismét újabb kérdés elé állított minket. A vegyes bombázó század anyaga majdnem 200 tonnányi súlyt tett ki, ezt kellett tehát nekünk Kolomeából Prosz­­kurovba előreszállítani. Idáig a parancsnokságom alatt álló 2. gépkocsi oszlop arra kellett, hogy a felderítő és vadász századokat a rossz és sáros utakon előremoz­­gásukban kisegítse. Ezenkívül most ezt a 200 tonnát is előre kellett szállítani velük. Ráadásul mozgásban volt minden alakulat és a folyton növekvő távolságok miatt arra kellett gondolnunk, hogy a Proszkurov-ban lévő századot egész anyagával együtt tovább mielőbb előre­vonjuk. Az a kísérletem hogy elöljáró parancsnoksá­gom segítsen ki engem, nem járt persze eredménnyel, mert ami szállító eszköze a hadtestnek volt, az neki is kellett. A felszaporodott nehézségek közben más megol­dáshoz folyamodtam. Tervemnél azt vettem alapul, hogy a bombázóknál a bomba és üzemanyag javadal­mazás súlyban általában egyforma, míg a felderítőknél és vadászoknál a viszony fordított, ott leginkább üzem­anyag fogy. Az első lépcsők előremozgásánál, tehát csökkenni fog a szállítandó súly, ha helyi felvétele­zésük útján a repülő üzemanyag utánpótlását biztosítani tudjuk. Ezért javaslatot tettem a 17. német hadsereg repülő-78

Next

/
Thumbnails
Contents