Magyar Szárnyak, 1993/94 (22. évfolyam, 22. szám)
Orosz Béla †: A magyar Légierők teljesítményei
A MAGYAR LÉGIERŐK TELJESÍTMÉNYEI A KÁRPÁTOKTÓL A DNYEPERIG Kivonatok vitéz nemes ditrói Orosz Béla pályadíjnyertes hadinaplójából — második rész. Legutolsó — 1992-es — számunk 159-ik oldalán, a fenti címmel leközöltem a napló első részét. A bevezetőben jeleztem a második rész leközlését is, amennyiben a MSZ újból megjelenik. Erre egy évi szünet után most nyűt alkalom. Szerkesztő A gyorshadtestnek az volt a feladata, hogy Tulcsinon át Umany felé törjön előre és a bolsevikiek visszavonulási útját vágja el. A 2. gépkocsizó dandárnak Bersagy-on át Gajvoron felé, az 1. gépkocsizó dandárnak Gajszin-on át Umany felé kellett támadnia. Az 1. lovasdandár a 2. gépkocsizó dandárt követte. All. német hadsereg, mely július 17-én Mogiljevnél átkelt a Dnyeszteren, Tomaspolt érte el. Ezeknél a harcoknál ki kell emelnünk a felderítő repülések hosszú sorából az 1/3 vadászszázad különleges alkalmazását. Az 1/3 vadászszázadnak fegyveres felderítést kellett végeznie, mert a nagy távolságok, a rossz utak és a századok lépcsőzetes áttelepítése miatt az I. közelfelderítő század még nem érkezett be Ваг-Ъа és nem volt más alakulat, melyet gyorsan be lehetett volna vetni. A gépek feladat közben Dzsurín és Tulcsin között igen erős légelhárítótűzbe kerültek. Tömör századosnak visszavonuló oszlopokat kellett megtámadnia és így nem kis meglepetésére szolgált, amikor alacsonyrepülése közben egy búzatáblában, — az úttól kissé távolabb — jól rejtett harckocsicsoportot vett észre. Saját csapataink az úton közeledtek, minden pillanatban megindulhatott az ellenség támadása. Ezért, hogy honvédeink figyelmét a közeledő veszélyre felhívja, gyors egymásutánban az ellenségre több rácsapást hajtott végre. A támadás folyamán négy gép kissé megsérült és maga a századparancsnok is öt helyen könnyebben megsebesült a szilánkdaraboktól. Nem csökkent az ellenség ellenállása később sem. Mind Tulcsin előtt, mind különösen a város mögött, minden talpalatnyi földért harcolt és igen érzékeny veszteségeket okozott nekünk. E harcok folyamán állandóan nagy erők jelenlétét állapították meg felderítőink. Ä hadiszerencse azonban velünk volt.. Július 24-én az 1. gépkocsizó dandár 24 páncélgépkocsit lőtt ki, nyolc löveget zsákmányolt és az ellenség egy ellentámadását 300 halott visszahagyásával verte vissza. Az erélyes támadások következtében Tulcsin és Braclav vonalában átmenetileg ismét megtört az ellenség ellenállása. Napközben rádión jelentették, hogy а П1. közelfelderítő század és az 1/3 vadász század — egy korábban kiadott parancs alapján — Sztutiszkára áttelepült. Az esti eligazitásnál a német 17. hadsereg repülőparancsnoka Braclav, Umany és Gajvoron területén rendelte el a felderítő repülést, súllyal Tulcsin, Bersagy vonalában. Mindnyájan fellélegeztünk, amikor megtudtuk, hogy egy bombázó század kilenc db. Ju-86-os géppel Proszkurov-ban leszállott és a hadtesthez bevonult. Régóta vártuk őket.. Sajnos, megérkezésük nem jelentette egyben azt is, hogy most korlátlanul felhasználhatjuk őket. Kezdetben ugyanis csak annyi bombánk volt, amennyit a gépek otthonról légi úton el tudtak hozni magukkal, mert a század földi része a vasútvonalak megterhelése és az utak állapota miatt nem tudott idejében beérkezni. Ez a helyzet ismét újabb kérdés elé állított minket. A vegyes bombázó század anyaga majdnem 200 tonnányi súlyt tett ki, ezt kellett tehát nekünk Kolomeából Proszkurovba előreszállítani. Idáig a parancsnokságom alatt álló 2. gépkocsi oszlop arra kellett, hogy a felderítő és vadász századokat a rossz és sáros utakon előremozgásukban kisegítse. Ezenkívül most ezt a 200 tonnát is előre kellett szállítani velük. Ráadásul mozgásban volt minden alakulat és a folyton növekvő távolságok miatt arra kellett gondolnunk, hogy a Proszkurov-ban lévő századot egész anyagával együtt tovább mielőbb előrevonjuk. Az a kísérletem hogy elöljáró parancsnokságom segítsen ki engem, nem járt persze eredménnyel, mert ami szállító eszköze a hadtestnek volt, az neki is kellett. A felszaporodott nehézségek közben más megoldáshoz folyamodtam. Tervemnél azt vettem alapul, hogy a bombázóknál a bomba és üzemanyag javadalmazás súlyban általában egyforma, míg a felderítőknél és vadászoknál a viszony fordított, ott leginkább üzemanyag fogy. Az első lépcsők előremozgásánál, tehát csökkenni fog a szállítandó súly, ha helyi felvételezésük útján a repülő üzemanyag utánpótlását biztosítani tudjuk. Ezért javaslatot tettem a 17. német hadsereg repülő-78
