Magyar Szárnyak, 1993/94 (22. évfolyam, 22. szám)
Horváth Sándor: Vadászbombázók és csatarepülők
A kettős startbaleset egyik "áldozata". Kenyéri, 1944. december 17-én. (Kisbady Gábor Richard gyűjteményéből.) hetetlenség. Neki volt igaza. Balesetünk okát csak évek múlva értettem meg, amikor Münchenben lezuhant a Manchester United labdarugó csapat. Tragédiájukat az időjárás behatása okozta. Hasonlított a miénkhez. 1944. december 16-ára virradó éjszaka havazott, ami esőre váltott át, majd az esős hó a szárny- és kormányfelületekre fagyott. Újra havazott, ami szintén a félkarajban álló gépekre egyoldalúan fagyott rá, főleg a számytőhöz, amit sem a légcsavarszél,sem a légáramlás nem sepert le. A szárny profilja megváltozott. Amíg a futómű és a fékszárnyak kint voltak, a gép sebessége 160-180 km/óra körül mozgott. A futómű és fékszárnyak behúzása után a gép felgyorsult és 200 km/ óra sebesség körül a deformálódott oldal növelt légellenállása miatt arra az oldalra kezdett fordulni. Földközelben nem volt idő ezt kiparírozni. Ajég nem robbant le, az erdő vészesen közeledett. Más választásunk nem volt: vissza a földre. Két gép kicsit megsérült, de két pilóta életben maradt. Ez a lényeg. Gépet könnyen tudtak gyártani, de pilótát nem. (Kishady bajtársunk az alábbiakat fűzi hozzá a balesethez : A gépeket előző nap rejtés céljából faágakkal itt-ott letakarták, ami még jobban hozzájárult az egyenlőtlen súlyelosztáshoz. Horváth Sándor kísérőm okosan még idejében lekapta a gázt. Én makacsul próbáltam emelkedni, de a gép háromszor "visszaült" a földre és a reptér végén húzódó árok letépte a futóművet.. Hadbíróság elé kerültem. Büntetésem : minden havi fizetésem felét jóvátételként levonták. Ezen kívül a hadbíró százados mérgesen kiáltotta : "Megy a frontra !" — Ez 1944 december végén történt!!! Ez a kényszerleszállás — melynek valódi okát később tudtuk meg —, nem fizikai, hanem hiúsági telitalálattá vált. Amikor a négy "Fóka" felszálláshoz kigurult, a reptéren állomásozó Me.l09-es alakulat pilótái — köztük Pávai-Vajna György főhadnagy, volt osztálytársam — kijöttek az épületekből ügyelni a startot, mert addig magyar "Fókát" közelről még nem láttak. Kikacagtak és ez jobban fájt, mint a hadbíróság. Szerkesztő megjegyzése: Ma már jól tudjuk, hogy nem csak a hó, hanem már az erősebb dér lerakodása a kormányfelületeken végzetes startbalesetekre vezethet.) Közben a század visszatelepült Tésre és délután bevetették őket a Balatontól délre, a nyugati irányban előretörő páncélosok ellen. Ott, valahol Kőröshegy alatt, belefutottak egy nagyszámú vadászkötelékbe. Nagy légiharc alakult ki. Róza Jancsi ismét tarolt: új gépével pillanatok alatt leszedett két ellenséges vadászt. De La.5-ös vadászgépek eltalálták vitéz Zsoldos László szakaszvezető gépét. Maki — mert csak így neveztük őt — lőtt sebet kapott. Alacsony, masszív gyerek, kemény katona volt. Sérült gépével elindult hazafelé. Lassan vérzett. Átrepülte a Balatont, megkerülte a Bakonyt, Bakonytamási határában kerékre szállt és fejreállt. Az átvonuló katonák nem mentették ki. Ott vérzett el. Éjjel megfagyott. Ha hasraszállt volna, talán élne. ő lett az első, akit hazai földben temettünk. December 19-én hét géppel három bevetést repültünk. Az elsőt 09:20 órakor Székesfehérvártól keletre, páncélosok ellen. Amikor a célhoz közel értünk, az orosz vadászok éppen távoztak. így a bombákat zavartalanul dobhattuk le. A második bevetés a Sárosd-Seregélyes útszakaszra felvonuló csapatokra irányult. Elhárítást nem kaptunk. A harmadik bevetést a balatoni frontra repültük, de pontos helyére nem emlékszem. 19-e jó napunk volt. Talán a mi hétgépes kis csapatunkat észre sem lehet venni, csak amikor célba érnek a bombák. Akkor tudnak rólunk. December 20-án úgy 11:00 óra tájban Il-2-es és La-5-ös kötelék húzott el fölöttünk. Fedélzeti fegyvereikkel végiglőtték a leszállómezőt. Semmiben sem okoztak kárt. December 21-én négy nehéz bevetést repültünk. Az elsőt Mezőkomárom-Lajoskomárom térségébe. Vasúti kirakodás, utánpótlás, gépkocsioszlop szétverése volt a feladat. Hát, ami belefért, azt kiosztottuk. 66
