Magyar Szárnyak, 1993/94 (22. évfolyam, 22. szám)

Steer János: Takács Sándor mártírhalála

1912. október 16.

Takács Sándor búcsúztatási szertartását Hock János kőbányai róm. katb. plébános vezette. CSzerző gyűjteményéből.)

pülés első mártírját. Innen kísérték bajtársai utolsó útjára a gyásznak oly nagy és fényes pompája közepette, a részvétnek akkora megnyilvánulása mellett, amilyen csak a nemzet legnagyobb fiainak jár ki.

Komor, megdöbbentő volt a temetés napján a gyászoló hangárváros képe, midőn már kora reggel megkezdték az előkészületeket a végtisztességre. Az egyik hangár belső oldalfalait és padlóját fekete gyászdrapériával vonták be és pompás délszaki növények és ezüst gyertyatartók között helyezték el a koporsót. Kinn a deszkaházak közötti téren, a hangárok előtt hatalmas ravatal állott; ide szállították át a koporsót. A hangárok oldalfalait itt is bevonták feketével. A holttestet bezárt, vert-érckoporsóban tették ravatalra. Négyoldalt a ravatal körül bronzkandeláberek álltak, amelyeken örök tüzek égtek, a hangárok árbócain gyászlobogókat lengetett a szél. A ravatal előtt szónoki emelvény állt.

Tízezrekre menő közönség tódult a hangárvárosba, hogy jelen legyen a repülő magyar végtisztességénél. Meghatva álltak az emberek a szokatlanul szomorú kép láttán, amelyet a hangárok ormán libegő gyász-zászlók nyújtottak.

Mikor a lendületes, szép gyászbeszédek elhangzottak, nyolc pilóta-bajtársa vállára vette a koporsót és a készen álló díszhintóra vitték. A rákosi repülőtelep montőrjei nyitották meg a menetet, ezek közül négyen vitték a lezuhant gép szárnyának egy darabját. Utánuk az ötven tagú postászenekar haladt gyászdalokat játszva, majd két koszorúskocsi következett. A koszorúskocsik után haladtak a testületek küldöttjei. Ekkor jött a hatfogatú díszhintó, amelyet nyomon követtek a halott hozzátartozói, az előkelőségek és a pilóták.

Három cigányzenekar haladt ezután, a tragikus végű pilótának kedvelt dalát húzva. Végig az úton a kocsik beláthatatlan fekete tömege húzódott és minden szemből könnyet csaltak ki a melódiák :

54

"Fejem fölött varjú károg, s egyre károg, kár, kár, kár."(*)

Kinn a sírkert fái közt már sötét homály terjengett, midőn a koporsót a sírgödörbe leeresztették. De mielőtt elhantolták volna, a fedelére rátették az összetört repülőgép szárnyának egy darabját, ezzel jelképezvén azt, hogy a bátor katonát a fegyvere is elkíséri a másvilágra.

(*) A dal szövege :

Alkonyat szállt a pusztára, kegyetlenül hideg a tél. Még az ebet is benntartják, belülkerül, aki csak él. Vándorlegény jár egyedül, feje felett varjú repül, Kísérgeti régóta már, egyre károg, hogy kár, kár, kár.

Keresztfa áll az út szélén, rajta szentelt Mária kép. Vándorlegény, kolduslegény roskadozva alája lép.

Térdre borul, hajlékot kér, esedezik irgalomért,

De a varjú, hej mire vár, egyre károg, hogy kár, kár, kár.

Hideg téli éjszakára leszállód a hajnali pír,

Vándorlegény, kolduslegény nem könyörög, többé nem sír. Párnája a havas árok, feje felett varjú károg,

Alkonyatra mind rajta jár, egyre károg, hogy kár, kár, kár.,

(Mintha Takács érezte volna, hogy a 27-ik születésnapját sem éri meg....)

A két világháború, azok következményei háttérbe szorítottak sok mindent. A budapesti Közlekedési Múzeumot 1944 júliusában, majd szeptember 17-én súlyos bombatámadások érték. Épülete annyira megrongálódott, hogy a hatóságok elhatározták annak lebontását. Természetesen a benne lévő gyűjtemények is vagy elpusztultak, vagy eltűntek. Az épület bontását sikerült menetközben leállítani, de több évig nem történt semmi a Múzeum ügyében.

1951-ben megbízták dr. Mészáros Vincét a Múzeum helyreállításának s a múzeumi élet újrakezdésének irányításával. Új személyi állományt kellett kiépítenie, így került többek között Rév Pál is a Múzeum állományába. Szerencsére Rév Pált a rábízott repülési munkakör rabul ejtette. Életében addig repüléssel nem foglalkozott, de mindent megtett, tanult, kutatott, tevékenykedett a repüléstörténet ügyében, több mint húszéves működése alatt. Már öt évvel a helyreállított Múzeum megnyitása előtt — 1961-ben — repüléstörténeti kiállítást állított össze "A levegő meghódítása" címmel, melyet a Rákospalotai Múzeumban, majd utána négy vidéki városban nézhettek meg vándorkiállításként az érdeklődők, a repülés szerelmesei és veteránjai.

Rév Pál repüléstörténeti kutatásai során felfedezte, hogy a magyar repülők első mártírja halálának ötvene-