Magyar Szárnyak, 1993/94 (22. évfolyam, 22. szám)

Repülő emlékmorzsák

német parancsnokságra. Többé nem hallottunk róluk, hisz ilyen eset hetente ismétlődött. Nagyon sok minden történt 1944 májusában a ma­gyar légtérben, a Fertő tó tájékán, de egy "mozaikkoc­kába" nem fér bele több. 1944 május 31-én visszatér­tünk budai tüzelőállásainkba, ahol arról értesültünk, hogy az ellenség játékbabákat és egyéb csecse-becsét dobál le repülőgépekről, hozzányúlni, felvenni nem szabad, mert robban ! Az ütegparancsnokságon be is mutattak egy talált és már hatástalanított fémanyagú ce­ruzát. Egyébként a városban több helyen plakátok je­lentek meg egy szőke kislánnyal, kezének csonkját az égre emelve, azzal a felirattal, hogy: "Már én is hadicél­pont vagyok...?!" Hát bizony tudomásul kellett ven­nünk, hogy ilyen formája is van a hadviselésnek. Ma­gyarnak ilyen eszébe sem jutott volna. Hazánk kiheverte a II. világháborút — úgy ahogy. Vajon ellenségeink közül hogy heverték volna ki min­dazt, amit ez a kis magyar nép kibírt ? Jó leszállást! 1993. január 20. Fóris Elemér SZENTES ÚJRA HALLAT MAGÁRÓL Több mint ötven évvel ezelőtt, a még kibontakozó­ban lévő magyar sportrepülés életében elkezdődött al­földi vitorlázórepülés óriási jelentőségű volt. 1944 évig már országos rangja volt ilyen vonatkozásban Szentes­nek, majd a háború befejezése után a fanatikusan opti­mista szentesi repülők 1947-ben ismét feltámasztották, sőt motoros repülési bázissá fejlesztették a szentesi re­pülőteret. Nem túl soká tartott az öröm, az ötvenes években az illetékes illetéktelenek lehúzták a rolót itt is, mint a normális élet sok más területén. A hangárt, az épületeket bérbeadták, a repülőteret lassan belepte a gaz és apródonként kezdték beépíteni. Magam is, legalább is lelkileg, megkönnyeztem amikor mindezt megláttam, hiszen életem legszebb része kötődik ehhez a darab földhöz, melyről annyiszor szánhattam fel a kék égbe s melyre ugyanannyiszor szálltam le egy szép repülés él­ményével. Most idős koromra boldog vagyok, hogy megéltem : Szentesen van új repülőtér és repülnek a fi­atalok, sőt még az az egy-két veterán aki velem együtt kezdett el Szentesen repülni. 1993 június 19-én, ünnepélyes repülőnap keretében avatták fel az új, a réginél jóval nagyobb repülőteret, melyen már áll a hangár és a legszükségesebb épületek, a város déli oldalán, a szegvári főút mellett. Budaörsről AN 2-essel mehettem az avatásra s boldogan láttam fentről, az ünneplők sokaságát. A repülő szív újra cso­dát tett, a régiek és az újak hite, munkája valósította meg a lehetetlennek tűnő feladatot, mindehhez megsze­rezni a pénzt. A jószerencse is segített, a városnak oly polgármestere van, aki maga is élvonalbeli sportember volt, így minden lehető segítséget megadott, de a hon­védség, az üzemek, vállalatok is segítettek. Az avató ünnepségen résztvett a Honvédség Ejtő­ernyős Alakulata, a Magyar Repülő Szövetség és a Honvédelmi Miniszter képviselője is, és a város egy­házi méltóságai áldották meg az új repülőteret. Nagyon meghatott, hogy — bár akaratomon kívül, de igen régen el kellett költöznöm Szentesről — nem felejtettek el a régi repülő barátok. Általuk a mostani fi­atalok is szeretetükbe fogadtak : dr. Rébeli Szabó Jó­zsef polgármester úrral és Rubik Ernő mérnök, repülő­géptervező úrral együtt: "Szentes város repülő életének létrehozásában, fejlesztésében és újjáélesztésében elé­vülhetetlen érdemeket, ezáltal a magyar és az egyetemes repülés fejlesztésében példamutató elismerést kiérde­melt magatartásért a Klubtagság Tiszteletbeli Örökös Klubtagnak választott meg." Azt pedig, hogy 1993 november 10-én a Magyar Veterán Repülők évi rendes közgyűlésén a Bólyai Já­nos Műszaki Katonai Akadémián Rubik Ernővel a Zol­­csák Repülőalapítvány "A Magyar Repülés Támogatá­sában Kiemelkedő Munkáért" a "TRANSILVANIA" kitüntető jelvényt adományozta a Nemzeti Repülőalap, a Magyar Repülőszövetség és az Alapítvány, a szemé­lyemet ért megtiszteltetésért érzett meghatódottság mel­lett a Szentesen újjáéledt repülés érdemeinek elismeré­sének tekintem, ami külön örömmel tölt el. 261 Kunszeri Béla А мшМи Rédey Tamás Szerkesztői munkásságom során kapcsolatba kerül­tem Rédey Tamás bajtársunkkal, aki nem repülő, ha­nem tüzér múltra tekinthet vissza. A repülésnek viszont elsőrangú szakértője, mert a közelmúltban történt nyug­­dfjbavonulásáig a Seattle-i Boeing Művek mérnökeként dolgozott. Egyik szenvedélye a modellépítés — nem­csak repülőgép-, de harckocsimodelleket is épít a leg­nagyobb szakértelemmel és ügyességgel.

Next

/
Thumbnails
Contents