Magyar Szárnyak, 1993/94 (22. évfolyam, 22. szám)
Repülő emlékmorzsák
német parancsnokságra. Többé nem hallottunk róluk, hisz ilyen eset hetente ismétlődött. Nagyon sok minden történt 1944 májusában a magyar légtérben, a Fertő tó tájékán, de egy "mozaikkockába" nem fér bele több. 1944 május 31-én visszatértünk budai tüzelőállásainkba, ahol arról értesültünk, hogy az ellenség játékbabákat és egyéb csecse-becsét dobál le repülőgépekről, hozzányúlni, felvenni nem szabad, mert robban ! Az ütegparancsnokságon be is mutattak egy talált és már hatástalanított fémanyagú ceruzát. Egyébként a városban több helyen plakátok jelentek meg egy szőke kislánnyal, kezének csonkját az égre emelve, azzal a felirattal, hogy: "Már én is hadicélpont vagyok...?!" Hát bizony tudomásul kellett vennünk, hogy ilyen formája is van a hadviselésnek. Magyarnak ilyen eszébe sem jutott volna. Hazánk kiheverte a II. világháborút — úgy ahogy. Vajon ellenségeink közül hogy heverték volna ki mindazt, amit ez a kis magyar nép kibírt ? Jó leszállást! 1993. január 20. Fóris Elemér SZENTES ÚJRA HALLAT MAGÁRÓL Több mint ötven évvel ezelőtt, a még kibontakozóban lévő magyar sportrepülés életében elkezdődött alföldi vitorlázórepülés óriási jelentőségű volt. 1944 évig már országos rangja volt ilyen vonatkozásban Szentesnek, majd a háború befejezése után a fanatikusan optimista szentesi repülők 1947-ben ismét feltámasztották, sőt motoros repülési bázissá fejlesztették a szentesi repülőteret. Nem túl soká tartott az öröm, az ötvenes években az illetékes illetéktelenek lehúzták a rolót itt is, mint a normális élet sok más területén. A hangárt, az épületeket bérbeadták, a repülőteret lassan belepte a gaz és apródonként kezdték beépíteni. Magam is, legalább is lelkileg, megkönnyeztem amikor mindezt megláttam, hiszen életem legszebb része kötődik ehhez a darab földhöz, melyről annyiszor szánhattam fel a kék égbe s melyre ugyanannyiszor szálltam le egy szép repülés élményével. Most idős koromra boldog vagyok, hogy megéltem : Szentesen van új repülőtér és repülnek a fiatalok, sőt még az az egy-két veterán aki velem együtt kezdett el Szentesen repülni. 1993 június 19-én, ünnepélyes repülőnap keretében avatták fel az új, a réginél jóval nagyobb repülőteret, melyen már áll a hangár és a legszükségesebb épületek, a város déli oldalán, a szegvári főút mellett. Budaörsről AN 2-essel mehettem az avatásra s boldogan láttam fentről, az ünneplők sokaságát. A repülő szív újra csodát tett, a régiek és az újak hite, munkája valósította meg a lehetetlennek tűnő feladatot, mindehhez megszerezni a pénzt. A jószerencse is segített, a városnak oly polgármestere van, aki maga is élvonalbeli sportember volt, így minden lehető segítséget megadott, de a honvédség, az üzemek, vállalatok is segítettek. Az avató ünnepségen résztvett a Honvédség Ejtőernyős Alakulata, a Magyar Repülő Szövetség és a Honvédelmi Miniszter képviselője is, és a város egyházi méltóságai áldották meg az új repülőteret. Nagyon meghatott, hogy — bár akaratomon kívül, de igen régen el kellett költöznöm Szentesről — nem felejtettek el a régi repülő barátok. Általuk a mostani fiatalok is szeretetükbe fogadtak : dr. Rébeli Szabó József polgármester úrral és Rubik Ernő mérnök, repülőgéptervező úrral együtt: "Szentes város repülő életének létrehozásában, fejlesztésében és újjáélesztésében elévülhetetlen érdemeket, ezáltal a magyar és az egyetemes repülés fejlesztésében példamutató elismerést kiérdemelt magatartásért a Klubtagság Tiszteletbeli Örökös Klubtagnak választott meg." Azt pedig, hogy 1993 november 10-én a Magyar Veterán Repülők évi rendes közgyűlésén a Bólyai János Műszaki Katonai Akadémián Rubik Ernővel a Zolcsák Repülőalapítvány "A Magyar Repülés Támogatásában Kiemelkedő Munkáért" a "TRANSILVANIA" kitüntető jelvényt adományozta a Nemzeti Repülőalap, a Magyar Repülőszövetség és az Alapítvány, a személyemet ért megtiszteltetésért érzett meghatódottság mellett a Szentesen újjáéledt repülés érdemeinek elismerésének tekintem, ami külön örömmel tölt el. 261 Kunszeri Béla А мшМи Rédey Tamás Szerkesztői munkásságom során kapcsolatba kerültem Rédey Tamás bajtársunkkal, aki nem repülő, hanem tüzér múltra tekinthet vissza. A repülésnek viszont elsőrangú szakértője, mert a közelmúltban történt nyugdfjbavonulásáig a Seattle-i Boeing Művek mérnökeként dolgozott. Egyik szenvedélye a modellépítés — nemcsak repülőgép-, de harckocsimodelleket is épít a legnagyobb szakértelemmel és ügyességgel.
