Magyar Szárnyak, 1993/94 (22. évfolyam, 22. szám)

Repülő emlékmorzsák

Veszprém Szombathely V Leg. V 1. Akadémikusi (E) I. REGVI oszt. 1944 Leg. 2. Akadémikusi század század V П. REGVI oszt. használható volt nagyon visszafogott mértékben. Ké­sőbb már csak az Akadémiára beosztott tisztek, altisz­tek gyakorló repülését szolgálhatta az ugyancsak ott működő HMNRA egyik sportrepülő szakosztályával. 1941-ben a fejlődést az jelentette, hogy két űj 'vonal szerveződött: A Hadapródiskola Budapesten és egy gyakorló vadászezred négy osztállyal; az előbbit hama­rosan megszüntették (hibás elképzelés volt), az utób­biak pedig hiányos személyi állománnyal és gépparkkal rendelkeztek. Ekkor már erőteljesen éreztette hatását az a körül­mény, hogy az előző években a hajózó személyzet állo­mányának biztosítása jóval elmaradt a hadrendi köve­telményektől; tartalék személyzetről pedig szó sem le­hetett. Saját repülő hadiiparunk szűkös termelése a re­pülő századok gépállományát nem tudta biztosítani. Az az elképzelés, hogy Németország valóban leszállítja még idejében a megigért gépeket, már az előző években is nagy csalódást okozott. Az olasz gépek — pl. a Cap­­roni Ca. 135-ös bombázó gépek — nem voltak korsze­rűek. Ez volt az évről-évre visszatérő, illetve kialakult helyzet. A továbbiakban a képzési vonalak állandósultak. Az akadémikusok pilótakiképzése viszont bonyolul­tabbá vált. Egyes alakulatok későbbi időben szerve­ződhettek meg; nem a hadrendileg elképzelt módon. Egyes 'vonalakon' pedig a géphiány markáns eltoló­dásokat eredményezett. Valóságban az egész kiképzési rendszer küzdött az idővel. Gyorsítani kellett az ütemet, rövidebb idő alatt megkísérelni a megnyugtatóbb had­rafoghatóságot. Ez pedig képzőszemélyzetre fokozato­san nagyobb terheket rótt. A kiképző alakulatok igye­keztek megfelelni a követelményeknek; a nagy terhelés V V П/l század v 1. Önálló Műhely ellenére mind az alapkiképzés, mind a harckiképzés jó munkát végzett. Az Akadémia az elméleti időszakban eredményesen dolgozott. Tavasszal pedig 'szétszórta' növendékeit a más repülőtereken működő kiképző alakulatokhoz. Ek­kor kissé bonyolult lett a helyzet. A három szaknak — vadász, bombázó, felderítő — megfelelően az ország különböző repülőterein folytatták kiképzésüket. Az év­folyamokon belül mutatkozó szintkülönbségek alapján volt nagy szóródás. Alá és fölérendeltség tekintetében, a parancsnokiás viszonylatában a kép már nem volt oly könnyen áttekinthető, mint a hadrendek papirosain. Az Akadémia volt a Honvédelmi Minisztérium (H. M. Légügyi főcsoport), a Légierő parancsnokság, a Repülő dandár, vagy a Repülő kiképző dandár közvet­len alárendelésében, vagy ezeknek közvetve kiképző ezredek közbeiktatásával. Míg az Akadémia mint inté­zet mindig magasabb parancsnokság alá tartozott, az akadémikusok mint növendékek a gyakorlati pilótaki­képzés folyamán hol az Akadémia állományából kia­lakított kiképző egységek (vadász, bombázó, felderítő) vezetőinek, hol kiképző századok (osztályok) parancs - nokságainak, — REGVI és harckiképzés — voltak közvetlenül alárendelve anélkül, hogy az intézethez va­ló tartozás csorbát szenvedett volna. Az akadémikusok repülőtérről-repülőtérre vándoroltak szakmájuknak megfelelő kiképző alakulatokhoz a kiképzési követel­mények teljesítése szerint. A hadrend szerinti csúcs az 1943-as szervezettség. A továbbiakban egyre bonyolultabb a kép. 1944-re már a szétesés mutatói is megjelentek. Erre később még visszatérünk. VI század V Jövöévi számunkban folytatjuk. 5. Önálló Műhely 257

Next

/
Thumbnails
Contents