Magyar Szárnyak, 1993/94 (22. évfolyam, 22. szám)
Repülő emlékmorzsák
fi _ . ytäiMLÜäk щШщ ^ИрНЬ fill fill ^|ijjÉk fijjj :Ш^Р^ wpiilH 6Ш16КШОГ23УП Szalay Márton emlékei Első éjjeli repülésem 1940 júniusában egy Ju.86-os szállt le Szegeden üzemanyagtöltésre (vándorrepülésen voltak). A gép parancsnoka Hunyor Csaba főhadnagy volt. Feltöltés után motorpróba, majd gurulás a startra, miközben a jobb futókerék gumija kidurrant. Távirat Börgöndre, jött a különgéppel hozott pótkerék. Mivel a Ju.86-os távirásza szabadságra készült, Hunyor főhadnagy hazairányította őt a különgéppel. Ez egy pénteki napon történt. Szombaton repülési tilalom volt. A pótkerék felszerelése után gurulás a startra, kidurrant a balkerék. Újra távirat, különgép, pótkerék, felszerelték. Motorpróba, a motorok nem indultak. Mire üzemképes állapotba hozták a gépet, beesteledett. Hunyor főhadnagy megkérdezte az ügyeletes tisztet, hogy van-e hajózó távirászuk, ha van, jelentkezzék nála. Mikor lejelentkeztem nála, azt kérdezte tőlem, hogy hazaviszem-e őket Börgöndre ? — Főhadnagy úr, én nem tudok gépet vezetni—jelentettem. Na jó, akkor majd én vezetek és te fogsz irányítani — válaszolta. Ezek után került sor első éjjeli repülésemre, ami nagyon jól sikerült. Kényszer-bombadobás 1943 júniusában Kecskemétről Ferihegyre vezényeltek Kerényi Lajos tartalékos zászlós pilótával Messerschmitt Me.210-es átképzésre. Tömör László százados volt az iskola parancsnoka. Kerényi zászlóssal nagyon jól megértettük egymást repülés közben. Először Me.llO-essel 7-8000 m magasságban légiharcgyakorlatokat hajtottunk végre, majd Szolnokon volt éleslövészet. Az iskolán csak kettőnknek sikerült célba találni a gépből. A tanfolyam Debrecenben fejeződött be, ahol — a hortobágyi éles lőtéren — bombát kellett dobni. Mikor ránk került a sor, két db. 50 kg-os bombával indultunk a Hortobágyra. 2000 m-ről kellett zuhanni 1000 m-ig, ott a célra oldani. Kerényi hátraszólt: — Marci vigyázz ! A bombák élesítve vannak, zuhanunk a célra! Ahogy ezt kimondta, erős remegés rázta meg a gépet. Hátraszólt: — Érzed ? Igen és a jobb motorból folyik az olaj — válaszoltam. Kerényi leállította a jobb motort, 12 órára állította légcsavarját és azt kérdezte : — Most mit csináljunk ? Szabaduljunk meg a csomagtól ! — feleltem, s Kerényi kioldotta a bombákat. Egy motorral szépen visszatértünk Debrecenbe, ahol leszálláskor fogadtak bennünket a tűzoltók és a mentők, de nem volt rájuk szükség. Jöttek a német szerelők, felnyitották a motorburkolatot. A hengerfalak át voltak szakadva hajtókarszakadás következtében ! így fejeződött be átképzésünk. Bizony, nagy szerencsénk volt! 239 Veszélyes paprikaszedők 1943 szeptemberében egy Focke Wulf FW.58-as "Weihe"-vel Csapó Béla törzsőrmester, Koszó István főhadnagy és jómagam Kecskemétről Szegedre repültünk, majd onnan még három fővel megterhelve vissza Kecskemétre. Kb. 150 m magasan repültünk. Mondom a velünk visszafelé utazó Gyuris hadnagynak, hogy üljön le a rádiós ülésre, mert úgysem kell a rádióval dolgoznom, ő azonban állva maradt. Az algyői hid elhagyása után Csapó Béla számybillegtetéssel üdvözölte a paprikaszedő lányokat, amikor egyszerre csak egy erős durranás hallatszott a gépben és Gyuris hadnagy összeesett. Azonnal felsegítettem és láttam, hogy bekecsén egy lyuk van, ahol vérzik. Ránéztem a törzsre, az is lyukas volt oldalt! Jelentettem Koszó főhadnagynak, hogy ránklőttek. — Marci! Azonnal a fedélzeti fegyverhez ! — volt Koszó válasza. Kértem, hogy forduljunk vissza Szegedre, mert Gyuris hadnagy nagyon vérzik. Leszállás után Gyurist a kórházba szállították. A történteket azonnal jelentettük a hadtestparancsnokságnak. A honvédség és csendőrség körülzárta azt a területet, ahol a lövést kaptuk. Mikor a csendőrök megkérdezték a paprikaszedőktől, hogy nem láttak-e délután egy repülőgétpet, válaszuk az volt: Dehogynem ! — Még a tanító fia rá is lőtt! — Hát azt keressük ! — mondták a csendőrök. A 16 éves fiú apja hazahozott az orosz frontról egy orosz puskát és a fiú azzal lőtt gépünkre. Gyuris hadnagy csípőben kapta a lövést. Ha Gyuris, vagy én valóban leülünk a rádiós ülésre, akkor egyikünk fejbe kapta volna a lövést! Bizony, itt is nagyon nagy szerencsénk volt!
