Magyar Szárnyak, 1993/94 (22. évfolyam, 22. szám)

Péterdi A. János: Látogatás Taszáron

Múlt májusban Magyarországon töltöttem néhány hetet, s kaposvári rokonságom látogatását egybekötöttem egy taszári kirándulással.

Már évek óta levelezésben voltam Máté Attila "fiatal boszorkány" századossal, s ő volt olyan kedves a házigazda szerepét elvállam látogatásom idejére.

Hogy biztosan kitaláljak a repülőtérre, Attila barátja, a kaposvári kórház egyik orvosa, dr. Toperczer István "vezetett" elöl az ő kocsijával én pedig követtem őt az enyémmel.

Míg a reptér felé hajtottunk, visszagondoltam azokra az időkre, mikor még megboldogult Feleségemmel Amerikából hazalátogatóban Szüleim sírjához menet elhajtottunk a repülőtér mellett. Mindenütt megállást és fényképezést tiltó táblák ijesztegették az utast. Szegény Feleségem még Kaposvárról való indulás előtt lelkemre kötötte, hogy a fényképezőgépet a csomagtartóba tegyem, nehogy a netán ellenőrző "mumusok" gyanúba fogják az imperialista kapitalisták szolgálatában álló volt Horthyista repülőtisztet. Egyszer sem ellenőriztek bennünket, de szegény Feleségem mindig végigizgulta ezeket az utakat.

Ez volt az első eset, hogy "szárazföldön" közelítettem meg Taszárt. Először '43. december 23-án jártam ott Ju.86-ossal. Emlékezetes nap volt. Hazafelé menet Budaörsre rossz időben ZZ megközelítés közben a reptértől 4 km-re 200 m-en a bal motor dugattyúhajtókartörés következtében leállt. Éppen csakhogy "beestünk" a reptérre. Másodszor 1948-ban jártam ott egy P0.2- essel, akkor Bánhidi Tóni bátyámat vittem le Budaörsről valami hivatalos ügyben. Bebeskó, az orosz reptérigazgató nem adta oda a gépet Tóni bátyámnak, hogy ő repülje le, s rám esett a megtisztelő feladat.

Mostani látogatásomkor szabad volt fényképezni. Attila — akivel személyesen ez alkalommal találkoztam először — igen szívélyesen fogadott és közvetlen, kedves modorával megnyitotta az utat a feszélytelen társalgás felé. Büszkén mutatta meg a repülőtér melletti lakótelepen lévő lakásában a "dolgozószobáját", melyben oly tömege a precízen tárolt és feldolgozásra kész repülő model-dobozoknak sorakozott fel előttem, hogy látásukba szinte beleszédültem.

Attila korhűen építi meg modeljeit és tőlem kért felvilágosításokat az általam annakidején repült típusok lajstromjele, festése, fegyverzete, stb. ügyében. Oly hihetetlen ismerettel rendelkezik e tárgykörben, hogy — bevallom — sok esetben ő többet tudott és jobban tájékozódva volt egyes részletekről, mit én.

A tisztiétkezdében néhány ifjú boszorkány társaságában elköltött Ízletes ebéd után Attila felvitt a repüléselőkészítő szobába, ahol a hajózók repülés előtt feladataikat kidolgozzák és megbeszélik. Aznap repülés lett volna délután négytől este 11-ig, de egy előzőnapi szerencséskimenetelű startbaleset — az egyik motor még a földön felrobbant, de a pilóta ügyesen "abortálta" a startot — miatt a repülést "lefújták" addig, amíg a baleset ügyében megindított kivizsgálás le nem zárul.

De azért kimentünk a repülőtérre, s menet közben tudtam meg, hogy a mostani reptér pár kilométerre van a régitől, egy magasabban fekvő földháton. Útközben betértünk a "magassági épületbe", ahol a hajózók testreszabott repülőruháit és fejvédőit tárolják. Az ismertetés során kezdtem igazán érzékelni: mennyit haladt a repülő-technika a mi időnk óta, s milyen komplex és alapos felkészülés előz meg minden egyes repülést.

A magassági épületből kimentünk a boxokhoz, a repülőgépeket, a MIG.21-eseket megszemlélni. Attila beleültetett az egyikbe és magyarázni kezdte a műszereket, a kontroll szerveket. Annak ellenére, hogy némileg lépést tartok a repülés fejlődésével — magam is meglehetősen modernül felszerelt gépet repülök, "Flight director"-ral, LORAN-nal, Transponder-rel, HSI-vel, stb. — a sok "bigyó" (ahogy régen mondani szoktuk) nagyon nagy benyomást tett rá!ín. Az ismertetés azt a érzést kelltette bennem, mintha ezeknek a gépeknek a pilótái nem is repülőgépet, hanem egy jól irányítható lövedéket repülnének.

Kérdeztem : mennyivel siklótok be leszálláshoz ?

— 360-400 km/órával, volt a válasz.

— Hát hol van az "outer marker" (a külső jelző) az ILS leszálláshoz ?

— Ó, az Zala megyében van, 42 km-re a beton végétől, annak meghosszabbításában és 4000 m-en kell lenni fölötte — mondja Attila.

Többet nem is mesélek a gépekről, a túloldalon mutatok néhány képet, azok alapján némi fogalmat alkothat a kedves Olvasó : hogy is néz ki belülről egy (nem is olyan) modem harcigép.

A "fiatal boszorkányok" s társaik, a "fürkész darazsak" ? Mind megannyi derék, képzett, nagyszerű felkészültségű magyar fiatalember, aki éppen úgy rajong a repülésért és éppen úgy szereti a hazáját, mint mi.

227

Péterdi A. János