Magyar Szárnyak, 1993/94 (22. évfolyam, 22. szám)
Jánosik József - Tomcsányi József: A magyar katonai repülés 1920-1945
nagyszámú pilóta volt kiképezhető, és az országot nagyobb károktól megóvta." (18) Külön meg kell említeni Katies Jánost, aki 1928. június 4-én repülőgépének lezuhanását megakadályozta és ezzel saját és kísérője életét megmentette. Ezért az V. oszt. Magyar Érdemkereszttel tüntették ki. A fent említett napon Tóth Elemér századossal füstjelző dobópuffancsok kipróbálása végett szállt fel. A második puffancs begyújtásakor korán robbant, és az a gépben a pilóta lába alatt égni kezdett, sőt a repülőgép törzse is meggyulladt. Katies megőrizte hidegvérét, zuhanórepülésbe vitte a gépet, és a repülőtér közelében szerencsés kényszerleszállást hajtott végre. Súlyos égési sebei dacára még a tüzet is el tudta oltani, és megmentette a repülőgépet. (18a) Végül, de nem utolsó sorban említsük meg a repülőüzem műszaki felelősét, Pirker hangármestert, akinek hozzáértése és felelősségteljes munkája biztosította a kiképzés folyamatosságát és biztonságát. (Pirker maga is készített egy saját tervezésű repülőgépet; az engedély nélkül épített masinát a LÜH összetörette. Néhai Subay József közlése). A szombathelyi repülőtéren 1924 tavaszán négy db. 100 LE-es Mercedes motoros Oravecz I. iskolarepülőgép állt a kiképzés rendelkezésére. ad. c./ Az aerotérképészeti kirendeltség Székesfehérvárott "Ezen alakulatnak az entente előtti létjogosultságát bizonyító aerótérképezésen kívül főfeladata megfigyelő tiszteknek gyakorlati kiképzése, és a többi fegyvernemekkel való összműködés volna." (19) Azonban az 1923/24-ben felállított alakulat szervezési nehézségek miatt ebben a kiképzési évben a kiképzés szempontjából még nem tudott produktív munkát végezni valószínűleg azért, mert megfelelő repülőgépekkel és fölszereléssel még nem rendelkezett. Első repülőgépe egy Oravecz I. kétüléses iskolagép lehetett, a második egy maradékokból összeállított négyüléses nagy Brandenburg. További gépek megrendelését 1926 elején kezdeményezték. Ezért 1924/25-ben csak három tüzértiszt kapott tüzérrepülő-kiképzést. Kísérleti stádiumban volt az aerótérképészet is, mert fényképező fölszerelése csak 1925. szeptember végén érkezett meg. Tervbevették ennek az alakulatnak két rajból álló századdá bőveítését azért, hogy elvégezhesse a térképezést a megfigyelőtisztek gyakorlati kiképzését, és térképezés ürügye alatt közreműködhessék más fegyvernemek gyakorlatainál. Sajnos költségvetési fedezetet erre nem kaptak, és így ennek a programnak a megvalósítása a következő évekre maradt. 1926. július 30-án az EB ellenőrzése az aerotérképészeti csoportban két pilótát és kilenc alkalmazottat talált (bizonyára ennél nagyobb volt a létszám), és a következő repülőgépeket: 1 db. Junkers A 20 (akkor éppen Németországban javították). 1 db. kis-Brandi (Brandenburg) 1 db. nagy-Brandi, és 2 db. Bristol-Viper. Az EB szakértőjének jelentése szerint (20) a csoport eddig körülbelül egy tucatnyi repülést végzett, és eközben néhány kísérleti légifelvételt készítettek. Sajnos ennek az alakulatnak sem parancsnokát, sem beosztottjait, sem állománytáblázatát nem ismetjük. A sóstói repülőtéren ezekben az években az épületek tatarozása, és a repülőtér talajának egyengetése volt a legfontosabb munka. 216 ad d./ Repülőgépjavító üzem (ReGJÜ) Székesfehérvár-Sóstó Amint erről már említés is történt, a világháborúban Szegeden működött repülőgépjavító műhelyt 1920-ban feloszlatták, és szerszámgépeinek egy részét Sóstóra szállították, hogy itt egy új javítóműhely alapjaként szolgáljanak, más szerszámgépeket pedig — valószínűleg rejtési célból — kis polgári üzemeknek kölcsönadtak. A sóstói műhely energiaellátása nem volt megfelelő, mert csak egyetlen Diesel motor termelt egyenáramot az egész telep részére, tehát az új üzem beindítása nem lehetett könnyű feladat és eleinte inkább csak a rejtekhelyekről előszedett darabok összeszerelését végezhették. A több és jobb munka érdekében visszakövetelték a kikölcsönzött szerszámgépeket, például a Fejes gyártól kilenc db-ot (kapott 29-et) és hozzáláttak a rejtekhelyekről előhozott gépek (két db nagy-Brandi, és öt db. Fokker D VII) teljes szétszedéséhez, minden alkatrész megvizsgálásához, és újbóli összeszereléséhez. Ezután két Fokker D VII repülőgéppel terhelési próbákat hajtottak végre. A gépek a próbákat sikeresen kiállották, a hároméves rejtés nem ártott nekik. A többi DVII-es géppel repültek is, és közülük egyet a Gebauer féle motorgéppuska kipróbálására alakítottak át. A nagy Brandik közül az egyik bombavetés gyakorlására, a másik légi térképezésre készült (21) Itt említsük talán meg, hogy nem találtunk adatokat arra vonatkozólag, hogy mennyi elrejtett repülőgépet, motort stb-t sikerült használhatóvá tenni. Azt is figyelembe kell venni, hogy a SzKEB még javában működött minden repülőgépet nyilvántartott, és bizonyára nem hagyta volna szó nélkül, hogy előzetes bejelentés nélkül repülőgépek jelennek meg, mintha a föld alól bújtak volna ki. Minden újonnan megjelent repülőgépnek a származását igazolni kellett. (22) A ReGJÜ parancsnoka Fabinyi Elek mémökszázados, főmérnöke pedig Hódy József mérnökszázados volt. A javítóüzemhez egy tervező-szerkesztő csoport
