Magyar Szárnyak, 1993/94 (22. évfolyam, 22. szám)
Panuska Gyula: Frontélményeim
Személyzetünk bárom tagja. Balról : Bajnóczy László hadnagy megfigyelő, Bütös Mihály szakaszvezető hajózó lövész, Dákay Ferenc főhadnagy pilóta. (Magyar Aero Múzeum gyűjteményéből.) zelésében. Nagy kínosan odamásztam, de üzembe helyezni nem tudtam, mert megállapítottam, hogy nem kap áramot, ugyan úgy, mint a rádió. A hibaforráshoz csak kívülről lehetett hozzájutni, így hát a hibát a levegőben megjavítani nem tudtam. A feladatot befejeztük, irány Poltava. Most már a megfigyelő is segített a kézi szivattyúnál. Mielőtt Poltavát elértük volna, zárt, földig érő felhőréteg fogadott bennünket, mely teljesen betakarta a terepet. Újabb tájékoztatás a gép parancsnokától: — A repteret megtalálni és oda leszállni nincs módunkban. Kb. 15 percre való üzemanyagunk van. Felemelkedünk a felhők fölé és nyugati irányba repülünk. Ha esetleg egy felhőhasadékon át meglátjuk a földet, megkísérelünk a felhőalap alá csúszni és kényszerleszállni. Ha nem lesz ilyen szerencsénk, akkor — amikor a motorok leállnak — ugrunk. Ejtőernyőket megigazítani ! Szerencsénk volt! Néhány perc múlva, balra előttünk feltűnt egy felhőhasadék, mely egy széles, hosszú horhos felett képződött. A terep hóval volt fedve, a horhos hosszában egy kitaposott, elég szélesnek látszó út vezetett. Dákay főhadnagy: — Kényszerleszállunk ! Hogyan parancsolják az urak ? Hasra, vagy próbáljam kerékre tenni a gépet, kiengedett futóval ? Egyszerre, egyöntetűen hangzott a válasz: — Előző bevetésünkkor hasra szálltunk, most próbáljunk meg futóra szállni! A repülőgépvezető mellett ültem. Célba vettük a dülőutat, a "lábunk közé !" Símán talajt értünk és amikor a gép megállt, kinéztünk jobbra-balra : az útszéli árkok mintegy fél-fél méterre voltak a kerekeken kívül! Dákay főhadnagy utasítást adott Bütösnek az üzemanyag átpumpálására, nekem pedig arra, hogy kíséreljem meg a rádiót üzemképessé tenni, ö maga elindult a Kiev felé vezető út irányába, abban a reményben, hogy talál valamilyen német alakulatot, egyrészt hogy a felderítés eredményének másolatát továbbítsák Borispolba arra az esetre számítva, ha elstartolásunk nem sikerülne, másrészt, hogy legyen valaki, aki esetleg segíteni tud rajtunk. Eközben Bajnóczy hadnagy a gépből kiszerelt egyik géppuskával őrködött, nehogy esetleg az orosz polgári lakosság, vagy partizánok okvetetlenkedjenek. Bütös átszivattyúzta az üzemanyagot, én pedig kibontottam a generátort és kijavítottam a hibát, ami abban nyilvánult, hogy az áramot leszedő szénkefe nem érintkezett a forgó résszel. Nagynehezen összecsiszoltam azokat. Kb. két óra múlva Dákay főhadnagy megjelent egy német tábori csendőrörssel. Sikeresen elstartoltunk. Áttörtük a felhőzetet és irány Borispol. A rádió újból üzemképes volt. Bejelentkeztem a borispoli Gonio-nak (iránymérő állomás) egy QDM-et (mágneses megközelítő irányszög) kérve. 16:45 órakor símán leszálltunk repterünkön, ahol a század tisztikara és legénysége nagy örömmel fogadott bennünket. (Lásd az 1990-es MSZ. 35-ik oldalán : "Két hónap a távol felderítők életéből" c. századnapló másolatot. Az esemény leírása a 45-ik oldalon található. Szerkesztő.) Ezután következő feladatainkat rossz időjárási viszonyok mellett, alacsony, erőszakolt felderítéssel végeztük. A Szovjetek a brianszki erdő déli nyúlványa mellett, Kurszk térségéből kiindulva nyugati irányban megkíséreltek egy frontáttörést mintegy 20-30 km. szélességben. Feladatunk a támadó erők összetételének, erejének megállapítása volt. E bevetés alatt éltem át a legerősebb légvédelmi tüzet. Miután szemfelderítést végeztünk, a repülőgépvezetőnek módjában volt állandó kígyóvonalban repülni a rengeteg légvédelmi pamacs, nyomjelző csík között. Találatot nem kaptunk. Egy későbbi bevetésünk alkalmával újra berepültük ezt a területet. A Szovjeteknek ezt az előretörését a németek visszaverték. A következő feladat ugyancsak alacsony felderítés volt 200-400 méteres felhőalap alatt és zuhogó esőben. A Szovjetek visszavonulásuk után a Brianszk-i erdőben partizánokat hagytak hátra. Ezek felderítése volt a feladatunk. A kiépített bunkereket minden nehézség nélkül megtaláltuk, de semmi mozgást, semmi életet nem észleltünk. Felderítési területünk északi részén találtunk egy nagyobb bunkert, ahová sok csapás, gép-200