Magyar Szárnyak, 1993/94 (22. évfolyam, 22. szám)
Bajtársi levelek
ságába". Ekkor már három öcsém és egy sógorom is velem volt Nagyon jó helyen voltunk, összetartottunk és együtt is jöttünk haza Debrecenbe a fogságból! Miután Jóska elvégezte az egyetemet, doktorrá-avatására bennünket is meghívott így a debreceni Kossuth Lajos Egyetemen megtartott doktorrá avatási ünnepségen mi is jelen voltunk. Józsi az ünnepség után minket — a Bogdándy fiúkat — is meghívott lakására, ahol egy "búcsúestet" tartottunk. Mikor elköszöntünk egymástól, Józsi közölte velünk, hogy másnap utazik szülei után ANGLIÁBA ! Jóval később adott csak hírt magáról. Talán 15-20 év is eltelt első hazatéréséig. Összehívott bennünket és volt osztálytársait Nagyon örültünk a találkozásnak, a viszontlátásnak. Azóta is leveleztünk egymással, többször is hazajött, olyankor találkoztunk is. A kanadai MAGYAR SZÁRNYAK évkönyveivel nekünk is sok örömet szerzett! A MSZ-ban közöltekhez — annak idején — mi is adtunk többször anyagot Vasváry Jóskával, akivel ostálytársak is voltak a Piaristáknál. Legutolsó találkozásunk alkalmával — másfél évvel ezelőtt Debrecenben — mutatta be nekem Józsi a feleségét. Nagyon kedvesek voltak, sokáig elbeszélgettünk és Jóska többször emlegette a "kilátástalanságot" !.... Az elköszönés nagyon szív- és torokszorító volt. (Az én feleségem akkor már nem élt, 1991. május 8-án halt meg.) Józsi biztosan érezte, hogy ő már nem jön többet vissza Debrecenbe....hogy ez volt az utolsó találkozásunk. Jól érezte !! Halálhíre bennünk is borzasztó letargiát váltott ki. Még csak most kezdünk új életet és már egyre kevesebben vagyunk. Az 1991-es MSZ-t még elküldte nekem — amit Peterdi bajtárs továbbított hozzám — ezúton köszönöm az Ön közreműködését is!!! Nagyon várom az 1992 évi MSZ-t is — és kérem, tegye lehetővé, hogy ez évben is hozzájussak egy példányhoz. Nagyon nagy szükségünk van rá ! — Ugyanis Debrecenben is megszerveztük a MAGYAR VETERÁN REPÜLÖK EGYESÜLETÉT (Debreceni szervezet). Második éve működünk közmegelégedésre ! Közel száz fő már a létszámunk. A MVRE debreceni szervezetének én vagyok az elnöke. Ügyvezető elnök ÁBRÓK JÁNOS, gazdasági vezető NAGY JÁNOS,"John", ö is velünk volt a fogságban! Havonta jövünk össze Debrecenben, ugyanannyiszor Budapesten. Programunkban van az ország többi MVRE helyi szervezeteinek látogatása és a velük való kapcsolat is. Legszorosabb kapcsolatunk a taszári "ifjú boszorkányokkal" van. Nagyon jó a személyes kapcsolatunk özv. MOCSÁRY ISTVÁNNÉ-val. Jelenleg leányánál van Angliában. Kedves Peterdi Bajtárs ! Hallomásból tudjuk, hogy Ön is nehéz helyzetben van ! De veszélyben van a kanadai MSZ léte is ! Nagyon fog hiányozni mindnyájunknak, ha nem tudják tovább csinálni. Ezen írásokból tudtuk az emlékeinket fokozatosan kiemelni és életkedvünket, reményeinket növelni. Ezért is köszönet és hála marad örökre volt bajtársainknak. Az eltelt négy-öt évtized alatt — itthon — még a környezetünkben sem érintkeztünk annyit egymással repülő múltúnkkal kapcsolatosan, mint az utóbbi két-három év alatt! De most már ömlik belőlünk az emlékek áradata. Faljuk a múltunkról írt könyveket. Nekem is már több tucat növeli kis házi könyvtáram állományát. Legyen az műszaki, szakmai, regény, elbeszélés vagy emlékirat, stb., minden érdekel bennünket, ami a repüléssel kapcsolatos, pedig már nem vagyunk fiatalok — akárcsak Önök —, csak éhezünk rá! Kedves Péterdi Baj társ ! Remélem megérti írásom tartalmát és lényegét ? Nem akarok ezzel még nagyobb gondot okozni ÖNÖKNEK. A továbbiakban csak azt kérem a Teremtőtől, hogy áldja meg ÖNÖKET sok minden jóval. Jó egészségben, jó erővel töltsék el hátralévő éveiket kedves családjokkal együtt. A közeledő ünnepekre kellemes KARÁCSONYT és nagyon BOLDOG ÚJÉVET kívánunk szeretettel és üdvözlettel — az itteni bajtársak nevében is —, remélve várva válaszát, őszinte tisztelője Kedves Dorka ! Bogdándy Sándor m. kir. ht. repülő őrmester Budapest, 1994. február 22-én. .Mindnyájan nagyon örülünk, hogy a MSZ-kal a probléma megoldódott. Miután az itthoniak problémája az anyagi résszel kapcsolatosan kicsit körülményesnek tűnt egyénileg, így értesítésed után megbeszéltem Tobak Cicával, hogy a Veterán Egyesület keretén belül keresünk valami megoldást, ami nektek is és nekünk is egyrészt egyszerűbb lesz, másrészt sokkal többen hozzájuthatnak ehhez a már történelmileg pótolhatatlan dokumentumhoz. Gondolom tudod, hogy milyen sokat jelentett nekünk ez az élő kapcsolat veletek, de a fiatalabb generáció felé is sokat jelentett, még a szolnoki Akadémián is egymásnak adogatták. Bát tudom, hogy további szerkesztői munkádat tragikus események tették lehetővé, mégis Isten áldását kérem és jó egészséget kívánok áldásos tevékenységedhez. Engedd meg, hogy a következő MSZ számhoz felajánljak egy régen őrzött oldalt a régi MSZ-ból. Kissé viseltes, de gondolom sokaknak örömöt fog okozni mindkét oldala és így nem romlik tovább. Viszonyunk a jelenlegi Honvédséghez, ezen belül is a Légierőkhöz igen érdekesen alakult. Gondolom erről hallottál, miután különböző rendezvényeken sokan voltak itthon. Legutoljára egy ilyen összejövetelen Somorjay Jossival találkoztam, nagyon örültem, '45 óta nem láttam. Persze ahhoz itt kell élni, hogy az ember ebbe belelásson. Nagyon érdekes a rendfokozat kérdés. Már mindenki visszakapta, nagyjából egységesen csinálták, miután többen húzódoztunk attól, hogy kérjük. Egy kérdőívet kellett kitölteni, részben a régi szolgálati leírás, rézben a háború-utáni foglalkozás megnevezésével. A kérdőív végén volt egy kérdés: "Mi a,kérése ?" Pont ettől, a "kérés" szótól húzódoztunk. Úgy döntöttem, 191
