Magyar Szárnyak, 1993/94 (22. évfolyam, 22. szám)
Bajtársi levelek
rúgjon ki! Megtörtént Mikor távoztam, utánam szólt: nehogy találkozzam vele az utcán, mert ki fog "nyírni". Ezt követően többször is találkoztunk, mindenkor előre köszöntött. Életem megváltozott. Nagy lett a tekintélyem, állandó bejáró voltam a katonai parancsnokságra, ahol majd' mindenki ismert már. Az angol családok is ismertek, mégpedig nagyon jól. A tojásbeszerzőjük voltam. Egy tojásért két cigarettát adtak, én pedig egy cigarettát adtam egy tojásért az osztrák tanyasiaknak. Később még egy kerékpárt is kiutaltak, hogy munkámat megkönynyítsék. Ekkor már mint kinevezett házgondnok működtem azzal a kötelezettséggel, hogy a tüzelőanyagot én felvételeztem és osztottam ki az angol családoknál alkalmazott mindenes lányoknak és az étkezdének. Élelmiszerfelvételezéssel is megbíztak, sőt, ha az őrmester szabadságra ment, én helyettesítettem. Visszatérve a cipődobozra : az angolok nagyon "lehordták". Kiszámították, hány teherautót vehettem volna a cipődoboz tartalmából, ha azt nem adom le, hanem kiviszem Braziliába. De valahogy soha nem bántam amit tettem, mert a "Becsületben élni"-t nagyon belém nevelték. Kedves Péterdi Barátom ! Nagy-Kunsági Pál Neuchätel, 1993. április 10-én Engedd meg, hogy így szólítsalak, hisz talán egyike vagyok a még életben levő legöregebb "alsegédeknek”. Címeteket Fogarasi János barátom útján tudtam meg, kivel szintén majd' ötven éve nem találkoztam és most, hogy a napokban Székesfehérvárott jártam, ismét láttam. Egy kis életrajz rólam : Horváth Ernő a nevem, mint újonc alsegéd vonultam be az akkori börgöndi reptérre 1937. október 5- én, az első vadászszázad kötelékébe. A reptérparancsnok akkor Schwäger János őrnagy volt. első századparancsnokom Batáry százados volt, röviddel később Csekme Béla főhadnagy. Első tisztünk Negro Aladár, a későbbi legendáshírű Szobránczy főhadnagy volt. Századunk állományába tartozott Palkó László főhadnagy Surányi Elemér és Békássy Antal hadnagyok, Szoják később Szobránci — őrmester, Tar Mihály őrmester, Kertész Árpád szakaszvezető, Hajmási Gyula és Csabafi Géza őrvezetők voltak a század akkori pilótái a CR-32-es vadászgépeken. Mondhatom, majd' tíz évet töltöttem a Székesfehérvár-tól 10 km-re levő börgöndi reptéren. Ez az idő még máig is életem legszebb emlékei közé tartozik. Újoncszázad parancsnokom Surányi Elemér hadnagy volt, szakaszparancsnokom Békássy Antal hadnagy. Szobaparancsnokom Langmár Béla szakaszvezető. Boronkai szakaszvezető és a század kiöregedő őrvezetője Hajmási Gyula volt, abban az időben a század legnagyobb "ura". Évek múltak el. A századok áttelepültek, részben Szolnokra, illetve a "Ricsi" század Kolozsvárra. Közben volt Ungvár, az első tűzpróba Szobránc fölött, ahol az első vadászszázad pilótái vitézségükről tettek tanúbizonyságot. A reptérgondnokság alakulásával Felleg Róbert százados volt a parancsnokom, ki sajnos hősi halált halt orosz földön. Egy végtelenül jó parancsnok volt. Örök emlék marad számomra mind személye, mind az a haromonikus családi szellem, amit ő teremtett meg köztünk. Később az akkor felállított magyar-német vadásziskolára kerültem, ami ugyancsak Börgöndön működött.. Gépállományunk Héjákból és Messerschmitt Me-109/ Emil-ekből állt. Magyar részről Jablonszky Elemér főhadnagy volt a parancsnok. 1944 karácsonya táján települtünk át Felsőszelibe, Komárom közelébe, majd Börgönd, 1943. A Héja vadászgép árnyékában. A pilótaillésben ; Jablonszky Elemér főhadnagy. Balról : Horvárh Ernő őrmester, Balogh J. és Minyon Dezső törzsőrmesterek, Keszi József és Prégler Viktor őrmesterek. (Horváth Ernő gyűjteményéből.) 189
