Magyar Szárnyak, 1993/94 (22. évfolyam, 22. szám)
Emlékezzünk
A közönség egy csoportja. (Czigler Klára gyűjteményéből.) Avatóbeszédet Annus Antal altábornagy, a Honvédelmi Minisztérium képviselője mondott, s 6 oldotta le a lepelként szolgáló nemzetiszínű ejtőernyőt az emlékműről. így a fekete márványtáblán láthatóvá vált az aranyozott ejtőernyős és repülő jelvény közé helyezett széD felírás: "A MAGYAR KIRÁLYI VITÉZ BERTALAN ÁRPÁD HONVÉD EJTŐERNYŐS EZRED ÉS SZÁLLÍTÓ REPÜLŐ SZÁZAD HŐSEINEK EMLÉKÉRE 1939 — 45." A veterán ejtőernyősök nevében Szokolay Tamás őrnagy, a szállító repülőszázad katonái képviseletében Gelencsér Ferenc ezredes szólt, majd a három történelmi egyház papjai áldották meg az emlékművet, melynek két oldalán a hat történelmi zászlót tartó fiatal tiszt mellett katonák és cserkészek álltak feszesen díszőrséget. Az egyházi áldás után megszólaltak Pápa város öszszes harangjai, siratva az egykori ejtőernyős ezred elesett katonáit, s a katonazene hangjai mellett megindult a koszorúk áradása az emlékmű felé. Még felsorolni is nehéz lenne a koszorűzó testületeket ! Ott voltak a Honvédelmi Minisztériumnak, a Magyar Ejtőernyősök Országos Szövetségének, a Magyar Repülők Szövetségének, a Veterán Repülők Szövetségének, a Légvédelmi Hadtestnek, a Pápa Harcászati Repülőezrednek, a szolnoki Bercsényi László Ejtőernyős Felderítő Zászlóaljnak a küldöttségei. Koszorúztak még a székesfehérvári, veszprémi, pápai repülő és ejtőernyős testületek, Pápa város vezetői, a zágoni Mikes Kelemen Cserkészcsapat küldöttei és más katonai és bajtársi közösségek. Mialatt a küldöttségek elhelyezték koszorúikat, az emlékmű fölött köröző helikopterből két kiváló, többezer ugrással rendelkező fiatal ejtőernyős tiszt ereszkedett le nemzetiszínű ejtőernyővel a tömeg mellett az úttestre, s ők is letették az emlékműnél a magukkal hozott virágokat a repülőcsapatok ejtőernyős szolgálata nevében. A bravúros ugrást a tömeg lelkes tapssal honorálta. Mikor a küldöttségek koszorúletétele lezárult, a hozzátartozók, gyermekek, unokák, tisztelők árasztották el virággal az emlékmű környékét. Kettesével, hármasával jöttek, könnyesen és mégis boldogan, hogy ismeretlen helyen nyugvó szeretteikről ilyen szépen megemlékeztek, s hogy most már van ebben az országban egy hely, ahol időről időre ők is elhelyezhetik a kegyelet és emlékezés virágait. Különösen megható jelenet volt, mikor a mártírhalált halt Kiss Zoltán ejtőernyős alezredes lánya és két fia lépett a koszorúrengeteg elé, hogy édesapjukra emlékezve a többi mellé letegyék csokraikat. Ezután a kivonult katonai egység díszmenete következett Stemmer István őrnagy vezetése alatt. Az élen, a csapatzászló mögött a szolnoki Bercsényi László Felderítő Zászlóalj zöldsapkás díszszakasza haladt feszesen, terepszín öltözékben, majd a Pápa Harcászati Repülőezred egységei következtek ugyancsak kemény díszlépésben, szépen, katonásan a közönség fergeteges tapsától kísérve. Ezután az emlékműtől vonultak el a történelmi zászlók és a díszőrség, majd a kitűnően szereplő katonazenekar imponáló tisztelgése és elvonulása zárta be az ünnepélyt, mely nagy hatást gyakorolt mindenkire, maradandó élményt nyújtott minden résztvevő számára, A vendégeknek és a veteránoknak a szervezők két helyen biztosítottak étkezési lehetőséget, miután nincs a városban egyetlen olyan vendéglátó hely sem, ahol ennyi vendéget kultúráltan el lehet helyezni. A délután búcsúzással, beszélgetéssel telt el az emlékmű mellett, melynek árbócán estig ott lengett a selyemből készült nemzeti lobogó. A zászlóárbóccal ellátott, kőből épült emlékmű felállítását az egykori ejtőernyős katonák áldozatkészsége tette lehetővé. Az összegyűlt pénzeknek csaknem fele külföldről jött. A legjelentősebb összeggel Kövesdy Dezső ejtőernyős főhadnagy, az ausztráliai Victoria állam vitézi törzskapitánya járult hozzá az alaphoz, ő közvetítette az ottani vitézi szék adományát is. Komoly támogatás érkezett Argentínából, ahonnan vitéz Ladá-17
