Magyar Szárnyak, 1993/94 (22. évfolyam, 22. szám)
Találkozók
zaton megszereztem a gépészmérnöki diplomát, majd egy u. n. "Master" diplomát üzletvezetésből. Ezek nagyon segítettek az előmenetelben. 1983. őszén mentem nyugdíjba a Pitney Bowes irodagépgyártó vállalattól, mint az egyik mérnöki tervező osztály vezetője, attól a vállalattól, ahol 27 évvel korábban mint műszaki rajzoló kezdtem. Feleségem 1964-ben csatlakozott ugyanehhez a vállalathoz, s egy hónap különb-éggel mentünk nyugdíjba. A repüléstől sem tudtam elszakadni: '74-ben megszereztem a pilótajogosítványt. Két barátommal (apa és fia) birtoklunk egy Beechcraft 285 LE-s Bonanza-t, ami nagyon szépen van műszerezve. Mint rádiószakembert bizonyára érdekel, hogy 12 rádió van a gépünkben. Háromdimenziós autópilótájára kapcsolható a LORAN, a VOR, az ILS olyannyira, hogy lehozza a gépet a "Middle marker"-ig : 250 láb magasságra és kb. 2000 láb távolságra a leszálló ponthoz viszonyítva. Hihetetlenül sokat fejlődött a technika a "mi időnk" óta. Sajnos Feleségem súlyos betegsége és az azzal járó fokozott ápolás szükségessége arra kényszerített, hogy a MSZ szerkesztését feladjam. Oly utód, aki a szerkesztés munkáját önállóan folytatná, eddig nem akadt, így nem valószínű, hogy idén megjelenik a MSZ. Mindazonáltal nem adom fel a reményt és várom egy önkéntes szerkesztő jelentkezését, hátha jövőre újra beindíthatjuk a lapot. Ezért is nagyon hálás lennék Neked kedves Jenő, ha a névsort kiegészítenéd, esetleg régi bajtársak segítségét is igénybe véve. Ne haragudj, hogy soraimmal ily sokáig fenntartottalak, de úgy érzem kötelességem beszámolni Neked azokról, akikről tudok. Örülnék, ha Tőled is hasonló részletes beszámolót kapnék kedves Jenő. Abban a reményben, hogy soraim jó egészségben találnak Téged és Szeretteidet, szíves válaszodat várva meleg bajtársi köszöntésemet küldöm János Budapest, 1993. október havában Kedves János Barátom ! Először is megköszönöm nagyon barátságos, tartalmas és mélyérzésű soraidat, melyekben voltál szíves levelemre válaszolni. Már régóta készülök, hogy ismét írjak Neked, de közbejött dolgok miatt sajnos ez késedelmet okozott. Kedves leveledet többször is elolvasva őszintén megvallom, kissé elérzékenyültem. Nagyon köszönöm a baráti hangot és hogy ennyi idő távlatából még oly jól emlékszel rám és barátainkra. Bizony múlik az idő és én többszörös nagyapa vagyok. Jelenleg a 80-ik évemben járok és mint nyugdíjas dolgozom. Bár meg tudnánk élni szerény nyugdíjunkból is Feleségemmel együtt, de nagyon jól jön az a kereset is, amit még a nyugdíjamon felül kézhez kapok. írod, hogy Tomcsányi Jóskával küldtél üzenetet részemre. Sajnos, ezt sohasem kaptam meg. Az a hír pedig, hogy vitéz Molnár Miklós hadnagy az édes öcsém volt, téves. Az én öcsém, Molnár Gyula karpaszományos zászlós volt. A repülőkhöz vonult be, de különös szerepe nem volt a háborús események alatt. Jómagam, 1943-ban történt leszerelésem után a Posta Repülőtéri Rádióhivatalánál helyezkedtem el. Először Budaörsön, majd később Ferihegyen teljesítettem szolgálatot a rádióirányításnál. Később, az u. n. közelkörzeti irányítás csoportvezetője lettem mint toronyszolgálatos. Mint ilyen, szoros kapcsolatban voltam Stifter Zsórival, Szentgyörgyi Dezsővel és sok más repülőszemélyzettel. Feladatomat nagyon jól elláttam és több kiváló dolgozó, sztahanovista, stb. kitüntetést kaptam. Érettségim után letettem a középfokú angol nyelvvizsgát és sikerrel felvételiztem a Pázmány Péter tudományegyetemen. Azt azonban félévi hallgatás után otthagytam. Precízen dolgoztam tovább. Postatisztből postafelügyelőnek léptettek elő. Munkám érdekelt és szépen haladtam előre mint elismert dolgozó. Egy napon — a Te szavaiddal élve — engem is "begyűjtötték". Egy szénbányába kerültem, illusztris társakkal együtt. Kb. egy év után, egy szép napon hazaengedtek, de szigorúan meghagyták, hogy senkinek sem beszélhetek a dolgokról. Természetesen újra kellett kezdenem mindent. Egy építőipari nagyvállalatnál helyezkedtem el mint elektromos csoportvezető. Sietve beiratkoztam egy Erősáramú Technikumba, melyet négy év alatt sikerrel elvégeztem és Technikusi oklevelet kaptam. Érdekes munkám volt. Megismertem sok építőipari toronydarút, melyeknek később egyik elektromos szakértője lettem. Bejártam az országot és külföldön is többször megfordultam. Üzemvezető és később műszaki előadó lettem. Mint megbecsült dolgozó 1976-ban mentem nyugdíjba. Most már Feleségemmel, Évával élek kettesben, aki a repülőtéri NÓTÁM (NÓTÁM = NOTice to AirMen = értesítés repülőknek) iroda csoportvezetőjeként ment nyugdíjba. Napjainkban ő az "Ügyeletes nagymama" az unokáinknál. Nekünk két fiunk és egy lányunk született. Megnőttek és a fiuk megnősültek, lányunk férjhez ment. Jenő fiunk technikus, Péter fiunk mérnök. Éva lányunk matematika-fizika szakos tanárnő. Négy fiú és egy kislány unokánk van. Aranyosak és jó gyerekek. Majd mellékelek néhány képet rólunk. Mindannyian dolgoznak és rendes családi életet élnek. Persze többször kell besegíteni ügyes-bajos dolgaikba. Mint említettem, még dolgozom, de eljön az idő, amikor illik abbahagyni. Ennyit röviden rólunk. Most pedig válaszolok néhány kérdésedre. Először, szomorú szívvel közlöm, hogy Mersich Adorján, "More bá' " 84 éves korában Gyöngyösön elhúnyt. Elstartolt utolsó bevetésére, szívből remélve, hogy az égi hazába. Nyugodjék békében ' 173
