Magyar Szárnyak, 1993/94 (22. évfolyam, 22. szám)

Találkozók

sodik ellenőrzésemkor észre is vettem. Azt előző pásztázásom idején még emelkedőben, a horizont alatt lehettek. Alig győzöm számolni a kis pontokat : egy . . . kettő ... három ... négy ... öt... hat! Három géppár. Gyors, mozgékony repülésük azonnal elárulta, hogy vadászokkal, minden valószínűség szerint Lavocskin La.5-ösökkel lesz dolgunk. A lélegzetem is elállt ilyen túlerővel szemben. Most mintha eltűntek volna, repülési irányunktól balra . . . úgy 9-10 óra irányban. Ez nem lehet igaz ! Ezt nem úszhatjuk meg ily könnyen ! Ekkor Csorba Feri belekiált a mikrofonba :

Vigyázz ! Hat La. 5-ös egyformán elosztva nagy kört alakít. Támadásuk várható.

Nagyon nehéz, szinte végzetesnek tűnő pillanatok. Igyekeztem balra fordulni, de már utamat állták : a kör szélére szorultam, s így állandóan lövőhelyzetbe került valamelyikük. A nagy kört úgy alakították ki, hogy annak 270° és 360° közötti szektorában jutottak lövéshez, mert az általuk így kialakított kör tangensét az én repülési irányom alkotta. Ezáltal természetesen még mélyebben az ellenséges terület fölé szorítottak bennünket, miközben állandó mozgó céltábla lettünk.

Persze Lévey Pali is régen abbahagyta a megfigyelést, felállt ülésére és elfoglalta lőállását.

— Most jön az egyik ! —ordított Lévay.

— Még messze van, de már tüzel — mondta Csorba Feri.

E pillanatban hallottam az ellenséges lövedékek vijjogó, zizegő hangját, majd tőlem jobbra elhúzott egy La.5-ös.

harc kezdete óta. A nehezen múló pillanatokat a megdöbbenés valósága váltotta fel. Ez cselekvésre késztetett : megnyomtam a lőbillentyűt és egy hosszú sorozatot eresztettem ellenfelembe. Ezt követően csak annyit láttunk még, hogy az orosz gép oldalogva — repülő zsargonban "svébolva" — erős hegyes szögben a föld felé csúszott, ellenséges terület fölött. Ahogy láttuk, bizonyára komoly sérülés érhette, bár nem esett szét és nem gyulladt ki, de repülni aligha fog rövid időn belül.

Az így megzavart orosz vadászok rövid "pihenőt" engedélyeztek. E "kikapcsolódás" alatt mindenképpen a hazafelé vezető kurzust igyekeztem felvenni és tartani ami — úgy látszott — egy kis szerencsével sikerülni is fog. Már hosszabb ideje "szép táncot" járattak velünk a muszkák, az alulról szemlélők ezt bizonyára tanúsíthatták volna. Ha azonban a küzdelmünket figyelő szemlélők úgy gondolták, hogy a támadók majd nyugton hagyják a kéttörzsűt, rövidesen meggyőződhettek annak ellenkezőjéről. A kormányt enyhén előre nyomva, kedvezőbb sebességet "kóstolgattam". Gépem bár csak kissé, de — riszálta a farát.

— Na, ez nem a legmegnyugtatóbb — mondtam magamban, mikor Lévay Pali kiáltása recsegett fülhallgatómba :

— Vigyázz János ! Szűkül a kör, ránkjönnek ismét! Húzódj a teknőbe, ez parancs !

Jöttek az orosz gépek egymás után, de nem minden rácsapáskor értek el találatot. Sürgősen húztam hazafelé, de mindig láttam figyelmeztető foszforcsíkot hol jobbra, hol balra. Érdekes, hogy szorongatott helyzetünkben egyikünk sem "borult ki".

Figyelj rám János ! — kiáltotta megfigyelőm — húzódj be a teknőbe ! En majd mondom, merre fordulj. Ezek hátulról támadnak.

— Pillanatnyi hézag van — válaszoltam —, most alájuk megyek és szűkítem a kört.

Ezzel balra beléptem. Szeretett gépem azonnal teljesítette akaratomat, bár a találatok által okozott sérült felületek félelmet keltő, zajos, idegen zörejjel zavarták meg a repülés megszokott hangját. Még nem sikerült teljesen a kívánt repülési irányba beállni, mikor újra ellenséges lövedékek találatát hallottam kopogni gépemen. Az ekkor támadó orosz vadász már kijutott megfigyelőm tűzkőiéből.

A következő pillanatban egy sötét árnyék jelent meg tőlem jobbra, ő volt a támadó. Előttem mintegy 20-30 m-re, süllyedő fordulóban lőhelyzetembe került. Erre vártam már a légi1943. szeptember 22. Gépünk farokrésze a légiharc után. (Szerző gyűjteményéből.)

167