Magyar Szárnyak, 1993/94 (22. évfolyam, 22. szám)

Találkozók

Az első évfolyam 800 fős (I) díszzászlóalja. (Kókai-Kun Tamás felvétele.)

Az ünnepség után békében elvonultunk, hogy megerősítsük magunkat az új tisztiház étkezdéjében a másnapi szolnoki kiruccanáshoz.

Szombaton, szeptember 17-én — Szolnok városát elhagyva, háromszor eltévelyegve — az utolsó pillanatban érkeztünk meg a Honvéd Repülő Tiszti Főiskola újonc eskütételére és az azt követő ünnepségre. Az eső hol gyengébben, hol erősebben szemergélt, csak úgy, mint ötven évvel ezelőtt Szentkirályszabadján.

Az újonc — első évfolyam — zászlóalj dicséretes díszmenetet vágott ki az előkelőségek lelátója előtt, ahol a Légierők parancsnoka, Urbán tábornok és a Főiskola parancsnokhelyettese, a rendkívül előzékeny és kedves Békéssy ezredes, főrendező is jelen volt.

Ezek után megtekintettük a szabadban lévő repülő

A zászlószalag felkötése az oklevelek kiosztása után. Állnak (balról) : Dr. Farkas Jenő, Gótzy Pál és Sűrű Béla. (Kókai-Kun Tamás felvétele.)

A kopj áfás emlékmű megkoszorúzása (balról) Rubik Ernő, Békéssy ezredes, (de Kun fotó.)

múzeumot, melynek anyaga az utolsó negyvenöt év kiszolgált gépeiből áll. Innen egy Ízléses dombocskán elhelyezett nagyon szép kopj áfás hősi emlékműhöz vonultunk, ahol sokkal idősebb bajtársaink is részt vettek a koszorúzási ünnepségen. Ekkor már erősebben hullott ránk az őszi eső.

Ezután következett a Főiskola dísztermében az arany- és egyéb diplomák átadása a negyvennégyes évfolyamok jelenlévő (116 fő) tagjainak és másolóiak. A Főiskola parancsnokhelyettesének beszédében — mely kiérdemelte elismerésünket és nagyrabecsülésünket — igazi magyar nemzeti üdvözlést hallhattunk, melyben Békéssy ezredes megemlékezett rólunk, a magyar királyi honvéd Légierők utolsókig kitartó katonáiról, akiket büszkén fogadnak példaképüknek. Ez valóban rendkívül jól esett mindannyiunknak, akiknek örök jelszavunk marad

"Istennel a hazáért !"

A negyvennégyes évfolyam szép szalagot adományozott a Főiskola régi típusú és rendkívül Ízléses csapatzászlajának.

Végezetül a Főiskola étkezdéjében Urbán tábornok fogadta a veteránokat, nagyon szép megemlékezést mondva.

Itt meg kell említenem, hogy Ötvenhat dicső napjaiban egységesen csak a magyar Légierő — tisztikarával együtt — állt a szabadságharcosok mellé. Az oroszok — különösen a tiszántúli — repülőtereket már október 29-i kezdettel körülvették harckocsikkal és a tiszteket is lefegyverezték. Mikor ezt jelentettük Király és Maiéter tábornokoknak, mindketten bagatellizálták az eseményeket, kijelentvén : "Nem szabad provokálni az oroszokat."

A fogadás befejezése után mi "Zászlósok" — egykori Honvéd Re-137