Magyar Szárnyak, 1993/94 (22. évfolyam, 22. szám)
Gáspár Frigyes: A RECSETI története dióhéjban
A Csapattiszthelyettesképző Iskola (RECSETI) története dióhéjban írta : Gáspár Frigyes napjainkban A Szerző és 1944-ben Volt egyszer, a magyar királyi honvéd Légierők állományába tartozó "Repülő Csapattiszthelyettesképző Iskola" Székesfehérvár-Sóstón 1943-tól 1945-ig. Ezt az iskolát miniszteri redelettel alapították 1942- ben a Légierők fejlesztésével kapcsolatosan előállott földi személyzet-szükséglet pótlására. A felvételre pályázat útján lehetett jelentkezni. Alapkövetelmény volt az általános iskola nyolcadik, vagy a polgári iskola negyedik osztályának elvégzése. A továbbiakban a jelentkezők rátermettségét orvosi vizsgálat alapján döntötték el. Az iskolát négy tanévre tervezték, ezt azonban — a háború befejezése miatt — egy évfolyam sem tudta elérni. A tanári kart repülő tisztek képezték. Az elméleti tantárgyak közül a fontosabbak az alábbiak voltak : — Sárkány tan — Motortan Hiradóismeretek Légifényképészet- Fegyvertan Bombaismeret Navigáció Szolgálati Szabályzat Tereptan A gyakorlati tárgyak közül a legfontosabb a Gyakorlati kiképzés és a Sport (testedzés) volt. Ez az iskola nem a (jutási) tiszthelyettesképző iskolával volt azonos, mint ahogy azt az irodalomban több helyen tévesen említették. Egyenruhánk repülő egyenruha volt : a zubbony gallérján a szárnyas légcsavar, amellett a tanulmányi eredményt jelző sárga csík(ok), mögötte gomb. A zubbony bal ujján az évfolyamot jelző csík volt felvarrva. A kerek repülősapka azonos volt a repülő legénységi sapkával. Iskolánk a Székesfehérvár-Sóstói repülőtéren volt elhelyezve, az u. n. "Gázgyár"-i körletben. Elhelyezésünk — szállás és tantermek — kőépületekben és fabarakkokban volt, emeletes ágyakban aludtunk. Innen jártunk a repülőtérre a hangárokba gépeket szerelni. A tanítás és elhelyezés szakmánként történt: szerelő, híradó (rádiós), fegyeveres-bombás, fényképész, stb. Az iskola növendékeinek létszáma kb. 5-600 fő volt. Parancsnok : Liscsinszky István őrnagy, az oktatói kar mintegy 20 tisztből, 20 tiszthelyettesből és egy fél tucat tisztesből tevődött össze. Az iskola növendékei olyan nevelésben és oktatásban részesültek, aminek országszerte híre ment. 1943 vége felé az iskola három növendéke megszökött és Lembergben jelentkeztek a 102. repülő dandár parancsnokságnál azzal, hogy ők bevetésre akarnak menni. Persze ebből nem lett semmi, mert a "szökevények" és bevetésre önként jelentkezők 15 éves gyerekek voltak, akiket fűtött a hazaszeretet és a cselekvés iránti vágy. A dandárparancsnokság táviratban értesítette a RECSETI-t, a fiukat visszavitték Sóstóra, ahol a többi növendékek nagy tisztelettel vették őket körül. Mi, többiek, nagyon büszkék voltunk arra, hogy a RECSETI növendékei lehettünk, s a későbbiek folyamán be is bizonyítottuk, hogy méltók vagyunk iskolánk hírnevéhez még a mai napig is. 1944. március 19-én — azon a napon, amikor a németek megszállták Magyarországot — Guelmino Pál főhadnagy volt a reptérügyeletes tiszt. Egy négy fővel megrakott német katonai gépkocsi közeledett a reptér kapuja felé. Guelmino becsukatta a kaput, az őröket vonalba állította és a német gépkocsit arra kényszerítette, hogy visszaforduljon. Sajnos, e sikeres ellenállás nem segített, mert a németek ejtőernyősökkel megszállták a repülőteret. Azóta sem tudom, hogy mi lett Guelmino főhadnaggyal. A német megszállás után a terv szerinti foglalkozás zavartalanul tovább folyt. A bombázási veszély miatt az iskolát kitelepítették Abára. A parancsnokság a kastélyban volt elszállásolva, a tantermeket pedig a kastély melletti dohányszárító pajtákban rendeztük be. Bennünket, növendékeket a falu házaiban, családoknál helyeztek el. 126
