Magyar Szárnyak, 1993/94 (22. évfolyam, 22. szám)

Gáspár Frigyes: A RECSETI története dióhéjban

A Csapattiszthelyettesképző Iskola (RECSETI) története dióhéjban írta : Gáspár Frigyes napjainkban A Szerző és 1944-ben Volt egyszer, a magyar királyi honvéd Légierők ál­lományába tartozó "Repülő Csapattiszthelyettesképző Iskola" Székesfehérvár-Sóstón 1943-tól 1945-ig. Ezt az iskolát miniszteri redelettel alapították 1942- ben a Légierők fejlesztésével kapcsolatosan előállott földi személyzet-szükséglet pótlására. A felvételre pályázat útján lehetett jelentkezni. Alapkövetelmény volt az általános iskola nyolcadik, vagy a polgári iskola negyedik osztályának elvégzése. A továbbiakban a jelentkezők rátermettségét orvosi vizsgálat alapján döntötték el. Az iskolát négy tanévre tervezték, ezt azonban — a háború befejezése miatt — egy évfolyam sem tudta elérni. A tanári kart repülő tisztek képezték. Az elméleti tantárgyak közül a fontosabbak az alábbiak voltak : — Sárkány tan — Motortan Hiradóismeretek Légifényképészet- Fegyvertan Bombaismeret Navigáció Szolgálati Szabályzat Tereptan A gyakorlati tárgyak közül a legfontosabb a Gya­korlati kiképzés és a Sport (testedzés) volt. Ez az iskola nem a (jutási) tiszthelyettesképző iskolával volt azonos, mint ahogy azt az irodalomban több helyen tévesen em­lítették. Egyenruhánk repülő egyenruha volt : a zubbony gallérján a szárnyas légcsavar, amellett a tanulmányi eredményt jelző sárga csík(ok), mögötte gomb. A zubbony bal ujján az évfolyamot jelző csík volt fel­­varrva. A kerek repülősapka azonos volt a repülő le­génységi sapkával. Iskolánk a Székesfehérvár-Sóstói repülőtéren volt elhelyezve, az u. n. "Gázgyár"-i körletben. Elhelyezé­sünk — szállás és tantermek — kőépületekben és fa­barakkokban volt, emeletes ágyakban aludtunk. Innen jártunk a repülőtérre a hangárokba gépeket szerelni. A tanítás és elhelyezés szakmánként történt: szerelő, hí­radó (rádiós), fegyeveres-bombás, fényképész, stb. Az iskola növendékeinek létszáma kb. 5-600 fő volt. Parancsnok : Liscsinszky István őrnagy, az ok­tatói kar mintegy 20 tisztből, 20 tiszthelyettesből és egy fél tucat tisztesből tevődött össze. Az iskola növendékei olyan nevelésben és okta­tásban részesültek, aminek országszerte híre ment. 1943 vége felé az iskola három növendéke megszökött és Lembergben jelentkeztek a 102. repülő dandár pa­rancsnokságnál azzal, hogy ők bevetésre akarnak men­ni. Persze ebből nem lett semmi, mert a "szökevények" és bevetésre önként jelentkezők 15 éves gyerekek vol­tak, akiket fűtött a hazaszeretet és a cselekvés iránti vágy. A dandárparancsnokság táviratban értesítette a RECSETI-t, a fiukat visszavitték Sóstóra, ahol a többi növendékek nagy tisztelettel vették őket körül. Mi, töb­biek, nagyon büszkék voltunk arra, hogy a RECSETI növendékei lehettünk, s a későbbiek folyamán be is bi­zonyítottuk, hogy méltók vagyunk iskolánk hírnevéhez még a mai napig is. 1944. március 19-én — azon a napon, amikor a né­metek megszállták Magyarországot — Guelmino Pál főhadnagy volt a reptérügyeletes tiszt. Egy négy fővel megrakott német katonai gépkocsi közeledett a reptér kapuja felé. Guelmino becsukatta a kaput, az őröket vo­nalba állította és a német gépkocsit arra kényszerítette, hogy visszaforduljon. Sajnos, e sikeres ellenállás nem segített, mert a németek ejtőernyősökkel megszállták a repülőteret. Azóta sem tudom, hogy mi lett Guelmino főhadnaggyal. A német megszállás után a terv szerinti foglalkozás zavartalanul tovább folyt. A bombázási veszély miatt az iskolát kitelepítették Abára. A parancsnokság a kastélyban volt elszállásol­va, a tantermeket pedig a kastély melletti dohányszárító pajtákban rendeztük be. Bennünket, növendékeket a fa­lu házaiban, családoknál helyeztek el. 126

Next

/
Thumbnails
Contents