Magyar Szárnyak, 1993/94 (22. évfolyam, 22. szám)
Majoros Lászlóné, sz. Medveczky Gabriella: Ejtőernyős ugrásom története
Felszállás előtt Mátyásföldön, 1937. június 12-én. Balról : Czékus Ferenc százados, Medveczky Gabriella, orvos, egészségügyi katona, Tatár Margit, Mititzky László százados. (Fehér Endre gyűjteményéből.) pülés c. folyóirat hasábjain megjelent egy cikksorozat : "Nők, akik az eget ostromolták" címmel. A cikksorozat írója dr. Vajda Pál, az 1968/ 10 számban megemlíti a nevemet, mint az első nőt, aki hazánkban egy repülőgépből ejtőernyővel kiugrott. Nagyon megörültem és azonnal jelentkeztem, hogy én vagyok Medveczky Gabriella, akiről a szerző megemlékezett. Levelemet a Repülés 1969/7 számában le is közölték. Utána dr. Vajda Pállal több levelet váltottunk, majd találkoztunk, aminek az lett az eredménye, hogy a tiszteletdíjamat a Közlekedési Múzeumnak ajándékoztam. Jó szívvel tettem, különösen azután, hogy megismertem a Múzeumot. Örülök, hogy ilyen gyönyörű és nevezetes környezetben őrzik meg az én szerény, de nekem nagyon kedves emléktárgyamat. Dombóvár, 1974 december. Majoros Lászlóné Medveczky Gabriella inkább engem sodort el a légáramlás, talán azért, mert én voltam a legkisebb. Maga az ugrás felejthetetlen élmény maradt számomra. A gépből a mélységbe tekintve, szorongva vetettem ki magamat és úgy éreztem, hogy az ernyő kinyílásáig nagyon-nagyon hosszú idő telik el. A hevederek erőteljes rándítása szinte megnyugtatott és akkor már az ellenkező hangulatba kerültem. Sokáig szerettem volna élvezni az alattam elterülő és közeledő csodálatos panorámát. A földdel való találkozás meglepetésszerű és váratlanul gyors volt. A földreérés után felállítottuk a sátrat és kicsomagoltuk a felszerelést. Jelentettük, hogy a feladatot végrehajtottuk. Nagyon boldogok voltunk. Örültünk, hogy szerencsésen földet értünk. Nagyon jó érzés volt tudni, hogy alkalmassá váltunk egy különle-gesen nehéz, szép elsősegélynyújtó feladat elvégzésére. A Vörös Kereszt székházában vettük át a kitüntetést és a tiszteletdíjat. Vöröskeresztes kitüntetést kaptam, s nekem jutott a legszebb tiszteletdíj : egy nagyon szép ezüst serleg ajándéktárggyal leptek meg és emlékül megtarthattam a pilótaruhát és az ejtőernyős jelvényt. Az idők folyamán csak a serleget meg a jelvényt tudtam megőrizni. Sok-sok év telt el ejtőernyős ugrásom óta. Már biztosra vettem, hogy akkori vállalkozásom feledésbe merült. Ám egyszer váratlanul ismerőseim arra hívták fel figyelmemet, hogy a Re-1993. októober 30-án személyesen kerestem fel Gabi nénit Dombóváron, ahol férjével, Majoros László úrral élnek. Szívélyesen fogadtak. A fenti írást akkor kértem el Gabi nénitől azzal, hogy valahol közzéteszem. Örülök, hogy ez az újból megjelenő Magyar Számyak-ban lesz olvasható. Pécs, 1994. március 7-én. Fehér Endre Utóirat: Időközben Szerkesztőségünk örömei értesült arról, hogy Majoros Lászlóné, Medveczky Gabriella úrasszonyt Dombóvár városa 1991-ben díszpolgárává választotta. Utólag a legjobb kívánságainkat fejezzük ki és sok szerencsét kívánunk. Szerkesztő Mátyásföld, 1937. június 12-én. Balról Medveczky Gabriella, orvos, Tatár Margit. (Fehér Endre gyűjteményéből.) 125
