Magyar Szárnyak, 1993/94 (22. évfolyam, 22. szám)
Irányi Pál: Sóstótól Pockingig
KOLOZSVÁR Ezt az intenzív kiképzést félbeszakította az 1940 kora nyarán végrehajtott mozgósítás a románok ellen. Hadirepülőterekre települtünk ki, ahonnan szeptemberben a díszbevonuláskor Kolozsvárra mi is átrepültünk és leszálltunk a Szamosfalva-i repülőtéren. Már néhány napon belül az egész Batáry osztály ott volt, amit véglegesen át is helyeztek Kolozsvár-Szamosfalvára. Itt aztán újra teljes erővel megkezdődött a mozgósítással félbeszakított továbbképző gyakorló repülések mindennapos végrehajtása. A nappali repülések élvezetét kiegészítette a szolgálati időn kívüli társadalmi ténykedés, melyet a varázslatosan szép kolozsvári környezet — mind társadalmi, mind művészi vonalon — az osztály összes pilótája részére örökké feledhetetlenné tett. Ezt a gyönyörű időszakot 1941 április elején egy rövid időre meg kellett szakítani, mert a Jugoszlávia ellen megindított hadműveletek miatt Kecskemétre települtünk át, ahonnan a Délvidék-i hadműveletek kapcsán bevetéseket hajtottunk végre, melyek főleg bombázó kötelékeink biztosításából és néhány alacsonytámadási feladat végrehajtásából állottak. Április végén már újra Kolozsvárott voltunk és tovább folytattuk fent ecsetelt életünket egészen június utolsó napjaiig. Akkor, a német-szovjet háború megkezdése miatt az egész osztály a Bustyaháza-i hadirepülőtérre települt. Onnan július elsejével — a magyar földi csapatok megindulásával egyidőben — mi is megkezdtük bevetéseinket. Itt is elsősorban osztálykötelékben bombázóinkat kísértük és századkötelékben orosz földi célok ellen alacsonytáma- . ....................... dásokat hajtottunk végre. Július 8-ig légiharcra nem került sor. E napon, a kora hajnali órákban igen erős felhőzet mellett Irányi hadnagy raja (Bajcsy és Nébli szakaszvezetőkkel mint kísérőkkel) egy erőltetett bevetésen megsemmisült. Nébli hegynek csapódva hősi halált halt, Bajcsy ejtőernyővel ugrott oly szerencsétlenül, hogy lábán súlyosan megsebesült, Irányi pedig a darabokra szétvált gépének ülésével egy fa koronáján kötött ki, ahol négy nap múlva találtak rá, még mindig eszméletlen állapotban. Aránylag igen gyorsan, néhány összetört csonttal, épült fel. (Lásd 1991-es MSZ 233. oldal.) Július 8-án délután zajlottak le az első légiharcok a váratlanul feltűnő Raták-kal, mely alkalommal az alakulatnak sikerült is pár légigyőzelmet arami. Saját veszteségnek számított vitéz Vámos Győző hadnagy, aki egy Rátával a levegőben összeütközött. A Rata lezuhant, Vámos kisebb sérüléssel kiugrott, s oly területen ért földet, melyet a saját csapatok rövidesen birtokba vettek. Jellemző az akkori harcias és ambiciózus gondolkodásra— mely alapján mindenki egy "Blitzkrieg"-et remélt és ezért természetesen a háborúból nem akart kimaradni —, hogy a Mátyásföldön a honi légvédelem biztosítására visszatartott 1/3 század ambiciózus parancsnoka, Tömör László százados, a szintén kiválóan kiképzett harcéhes alakulatával a harcveszteségek következtében lecsökkent 1/2 (Gulden) századot a harctéren leváltotta, akkori zsargonnal élve "kifúrta". A Gulden század tehát visszajött Mátyásföldre, míg a Szobránczy századot visszarendelték Kolozsvárra. Az 1Д vadászosztály megszűnt. Batáry Lajos őrnagy mint reptérparancsnok Kolozsvárott maradt, Szobránczy százados pedig — szerintem ismeretlen okok miatt — eltűnt Kolozsvárról. A század Kolozsvárra visszarendelt pilótái Pottyondy főhadnagy parancsnoksága alatt kiképző repüléseket hajtottak végre. 1942 kora tavaszán a Gulden század is visszakerül Mátyásföldről Kolozsvárra, Gulden százados más beosztást kap, a szamosfalvi vadászkiképzést pedig Keresztes Béla százados veszi át. SZOVJET FRONT 1942 áprilisában a volt I. osztály gyakorlott pilótáit Szolnokra vezénylik Héja átképzésre, mert a Légierők parancsnoksága elhatározta egy Héja gépekkel felsze-Kolozsvár, 1942. június 20. Indulás a szovjet frontra. (Szerző gyűjteményéből.) 114
