Magyar Szárnyak, 1993/94 (22. évfolyam, 22. szám)
Levelek a szerkesztőhöz
Tatabánya, 1993. novemberében .Elvesztettem Szommer Jóska barátomat is. A Repülő Klub fiatal és idős bajtársai búcsúztak tőle. Mészáros Zoltán és Jávor Géza gépeikkel búcsúztak a Klub alapítójától, első titkárától.......... ..........Katonai gyászpompával vettünk búcsút Kaposvárott Faludi Karcsitól. Hamvait hazahozták. A kaposvári temetőben a bajtársakkal felkerestük vitéz Gyenes László százados sírját, s virágot helyeztünk rá. A családi síremléken Szörényi Emil repülő őrnagy nevét olvastuk. A bajtársak szerint a kassai repülőtér parancsnoka volt. Nagyon jó a kapcsolat a megcsappant létszámú repülő csapattestekkel. December 17-én a Magyar Veterán Repülő Egyesület repülő karácsonyt rendez, amire a hivatásos repülő állományt is meghívtuk. A tavalyi rendezvény is jól sikerült. Mi — a '42-es évfolyam — a Taszári Boszorkány század tagjaival ültünk egy asztalnál. Tudták, hogy mi voltunk 1944 tavaszán Inokai Bandi bácsi bombázó iskolájának utolsó növendékei.......... Bajtársi Tisztelettel Csóka István Budapest, 1993. május 24-én. Tisztelt Szerkesztőség ! Kedves Bajtársaim ! Szeretném megköszönni szíves figyelmességeteket, hogy ismét megküldtétek a Magyar Szárnyakat! Hihetetlen örömet okozott, mert súlyos betegségemben egyetlen, amit el bírtam olvasni. Hihetetlen, hogy oly távol a hazától ilyen nívósán, érdekesen és mégis mindig újszerűén szerkesztett lap jelenik meg évről-évre ! Köszönöm és kérlek ne hagyjátok abba bármily sok munkába kerül is. Nekünk (1944. augusztus 20-i avatási évfolyam) jövőre lesz ötven éve, hogy repülőtisztekké avattak bennünket. Szinte mágikusan készülünk az ünnepi öszszejövetelre. Múlt héten voltam Kassán (miután egyévi betegség után meggyógyultam) nosztalgiázni feleségemmel. Megmutattam neki az Akadémiát ! Siralmas volt. A park közterületté téve, a kerítést a főépület homlokzatától 10 m-re tették. A főbejáratot az épület oldalára helyezték. Hátul és oldalt egy-egy négyemeletes kórház épült a város részére, az udvarban pedig barakkok, ideiglenesen meg egy lakóház. A főépület összes ablakaajtaja kivéve, a falak omladoznak. Mindenütt por, piszok és nihil! Nem szabad megnézni! Kedves kis repterünkön egy vaskombinát van (munka nélkül). Az Akadémia helyén egyideig műszaki főiskola volt, de a genius loci is zavar !! Sírni lehetett..........de az egész város le van robbanva. Rengeteg szlovák van betelepítve a betonsílókba, még tíz évvel ezelőtt mindenki magyarul beszélt (a cigányok is !!), most a Dómban szlovákul mondják a misét — még egy magyarnyelvű hirdetés sem volt, mint régen. Ez a város úgy lepusztult, hogy nem ismerni rá ' Mégegyszer köszönöm szivességteket és kérlek ne feledkezzetek meg továbbra sem rólam. Kedves Péterdi Úr! Bajtársi szeretettel Egry Tamás hdgy. 1994. január 28-án. Sajnálattal olvastam körlevelét a MSZ megszűnéséről ! De nem értem, hogy miért történt ez meg ? Azt hittem, hogy a MSZ a Múzeumnak egyik fő része és az egyik fő feladata lenne e lapnak az élve tartása és terjesztése. De ezek szerint az Igazgatóság nem így látja a múzeum egyik célját ?! Nem értem ! De talán lehetséges lenne az, hogy ez az egész a bürokrácia lassúsága miatt történik ? Es nem az Ön nagyszerű munkájának az elutasítása — s talán lehet újraéledés ? Ha nem ez évben (1994), akkor legyen az a jövő év ? Ha sikerül, Ön számíthat az én előfizetésemre ! Jó lenne tudni, hogy az Igazgatóság hogy gondolkodik erről ? Ezúttal szeretném megrendelni a tartalomjegyzéket és mellékelem a $10,00 csekket. Tisztelt Péterdi Úr! 10 Tisztelettel Beck Edward 1994. február 28-án. 1994. február 15-én írt levelében szomorúan olvastam, hogy a MSZ című évkönyv anyagi nehézségek miatt 1993-ban nem tudott megjelenni. A lap, melyet Ön szerkeszt, számomra is érdekes és izgalmas olvasmányt jelent, jóllehet én mint 24 éves fiatalember, egészen más szemmel nézem a vadászrepülést, mint Önök, akik megjárták a háborút. Ennek ellenére mindig örömmel és lelkesedéssel veszem kézbe a MSZ újabb számát, hiszen számomra új, eddig ismeretlen eseményekre derül fény. Ismét többet tudok a magyar repülésről, így — csatlakozom az Önhöz már korábban küldött biztató levelekhez — én is azt kérem, folytassa a szerkesztői munkát, a lap kiadását. Az Ön által kért összeget ($30.- tagsági díj, $15.lapköltség) sajnos csekken nem tudom elküldeni, mivel
