Magyar Szárnyak, 1992 (21. évfolyam, 21. szám)
Benkó Béla: Repülő Fényképész Tanfolyam
II. rész. Székesfehérvár-Nádasladány 1944. 1944 januárjában, frontszolgálat után bevonultunk a LFKCshoz a Mester utcába. Szorgalmasan végeztük elemző munkánkat a hadszíntéri felderítés anyagának feldolgozása keretében. Egyik napi eligazításon, a napiparancsban közölték velünk, hogy 1944. március 8-i hatállyal néhányunkat visszavezényelnek Székesfehérvárra a Repülő Fényképész Kiképző Század oktatói karába. Azonban áthelyezésünk — akárcsak 1942-ben — ekkor sem folyt le símán. Vitéz hajósi Tarajossy Sándor százados — aki annak idején a frontra történő három hónapra szóló kivezénylésünket nem vette tekintetbe, s bennünket az ő hazajövetele után is az 1/1 önálló távolfelderítő század állományában hagyott — időközben átvette a Repülő Fényképész Kiképző Század parancsnokságát. Ott rátalált a még 1942-ben történt oktatói kinevezésünk okmányaira. Azokra hivatkozva valahogy így érvelt: "A Benkó és a többiek a Repülő Fényképész Kiképző Század állományába tartoznak, kérjük vissza őket!" A LFKCs ez esetben sem akart megválni tőlünk, de megint alul maradt. Ugyanis a személyi állomány kiképzése "nagyobb fontosságú" feladat, mint más szakszolgálat. A LFKCs mégiscsak azzal a fenntartással adott át minket, hogy amíg a Fényképész Tanfolyamon a szakmai kiképzés tart, addig kényszerűen átenged Tarajossy századosnak, azonban utána elvárja, hogy viszszaindítson bennünket anyaalakulatunkhoz, a LFKCs-hoz. Tarajossy százados nagyon jól tudta mit csinál, hiszen jól ismert bennünket a frontról, ottani szolgálatunk idejéből. Akkor ő volt a távolfelderítő osztály 3. (fényképész) századának a parancsnoka és mi a tanfolyam befejezése után hozzá kerültünk. Nem vett "zsákbamacskát". Ismerte mindnyájunk tudását, szorgalmát, A tanfolyamhallgatók egy csoportja az "M" tanterem előtt, óraközti szünetben. Balról Gergely Dezső, Dobrovics István, Ivácsony Antal, Nagylaki Andor, Éliás Ferenc, Fekete László, Ankli József, Herceg Ferenc, Portik Antal honvédek. Középen ül a szerző. (Szerző gyűjteményéből.) munkabírását, fegyelmezettségét, használhatóságát. Ilyen előzményekkel jutottunk vissza tehát a székesfehérvári Fényképész Tanfolyamra. Ott meglepetéssel tapasztaltam, hogy Tarajossy százados milyen változtatásokat eszközölt a tanfolyam szervezetében. A fronton szerzett tapasztalatok alapján jelentős átszervezést hajtott végre, kétségtelenül nagy szakértelemmel, így az egyes tanfolyami osztályokat az adott katonai szakmák szerint alakította ki • (1) Repülő fényképész kiértékelő tanfolyam (osztály) (2) Repülő fényképész kidolgozó tanfolyam (osztály) (3) Repülő fényképész szerelő tanfolyam (osztály). Ez a szakosítás mindenben megfelelt az 1. önálló távolfelderítő repülő osztály 3. (fényképész) századánál a fronton kialakult munkamegosztásnak. Az volt az előnye, hogy nem forgácsolta szét a hallgatók energiáját a szakmailag rokon területek ismereteinek elsajátítására. Nem terhelte le a hallgatóságot az elméleti tárgyakkal. Azonban — véleményem szerint — bizonyos mértékben alábecsülte az "emberi tényező" szerepét. A tanfolyam kezdetén az osztályok kialakításánál a régebben bevált elővizsgát mellőzte, csak egy egyszerű, formális válogatást végzett, jobbára a hallgatók polgári szakképzettsége szerint. Tehát a "papírokat" és nem a tényleges ismereteket vizsgálta. Ezáltal minden osztályba igen vegyes felkészültségű hallgatók kerültek. Ez rányomta bélyegét az egész tanfolyami munkára. A nagy felfogásbeli különbségek megnehezítették a tanítás menetét és a fegyelem is leromlott a tanulmányi eredményekkel együtt. Amikor — Tarajossy százados kérdésére — e tárgyban javaslatot tettem pár rendbontó, nem oda való beosztott egyén kiemelésére csere, illetve áthelyezés útján, akkor ezt a választ kaptam : — Nem lehet ! Azokkal az emberekkel kell dolgozni, akik ott vannak ! Szó sem lehet róla ! — így a tanulmányi eredmények további színvonalcsökkenése ——---------- nem fogja elnyerni a százados úr tetszését — válaszoltam. Sajnos, így is történt. Amikor Tarajossy százados is észrevette, mire vezetett az erőltetett módszer, már késő volt. Ráadásul — szerintem — nem a megfelelő eszközökhöz nyúlt. Fegyelmező gyakorlatok beiktatásával, gyakoriságának fokozásával akarta a hallgatóságot "jobb belátásra" bírni. Nem ment. Ezután már ő emelte ki a rendbontókat. Egy külön fegyelmező szakaszt hozott létre Sági őrmester parancsnoksága alatt. Ebben a kötelékben a renitensek a napi szakmai foglalkozás után tovább "élvezhették" jól megérdemelt "munkájuk" gyümölcsét. Némelyek állandó "bérlettel" is rendelkeztek, nem éppen dicséretes módon. De ez a módszer nem volt alkalmas a magasabb szakmai színvonal elérésére. Tanítani, tanulni — jó eredménnyel —, csak a hallgatók érdeklődésének felkeltése által, önkéntes és tevékeny részvételükkel, a tanárok és a hallgatók együttes, céltudatos munkájával lehetséges, akár gyakorlati szakismeretekről, akár elméleti elsajátítandókról essék szó. A tudást nem lehet a fejekbe beleparancsolni, sem tölcsérrel beletölteni. Az általánosságokról a tárgyra visszatérve : 75
