Magyar Szárnyak, 1992 (21. évfolyam, 21. szám)

Benkó Béla: Repülő Fényképész Tanfolyam

REPÜLŐ FÉNYKÉPÉSZ TANFOLYAM

E tanulmány szerzője a tanfolyam befejezése után a keleti hadszíntéren teljesített szolgálatot az 1. önálló távolfelderítő osztály 3-ik (fényképész) századánál, ahol igen értékes tapasztalatokat szerzett. A frontról visszatérve egy darabig a Légi Fényképező és Kiértékelő Csoport (LFKCs) Mester utcai részlegénél dolgozott, majd mint oktató működött a Székesfehérvár Sóstó-i Repülő Fényképész Tanfolyamon. Benkó bajtársunk világos, érthető előadásmódja nagyban hozzásegíti a laikus olvasót a légi fényképészet jelentőségének felismeréséhez.

ELŐSZÓ

Szerkesztő

A Fényképész Tanfolyamról írt visszaemlékezést írói készség és gyakorlat nélkül, visszapillantva úgy vetettem papírra, ahogy azt annakidején láttam, átéltem és ahogy akkor gondolkoztam. Naplót nem vezettem.

Nem gyűjtöttem rendszeresen adatokat, fényképeket, vagy egyéb anyagot. Azonban amit készítettem, kaptam, azt általában eltettem, s megőriztem. Ebből maradt néhány fénykép, iskolai jegyzet, feladatlap, -megoldás, néhány emlékként eltett felvétel, tabló. Ezekből állítottam össze írásom anyagát.

Külön meg kell jegyeznem, hogy a két leírt fényképész tanfolyam történet között egy évig frontszolgálatot teljesítettem. Ez minőségi változást jelentett nálam. A szerzett jó és rossz tapasztalatok, a megismerés, a látókör szélesebbé válása meggyőződésemet komoly mértékben befolyásolták.

A katonai szolgálatról való elképzelésem bevonulásom előtt lényegesen más volt, mint később. Már az újonckiképzés is sok újat hozott. A valóság megismerése fokozatosan módosította az idealizált képet, de nem az ideálokat. A keserű tapasztalatok mellett hitem töretlen maradt. Tulajdonképpen csak kevesek okoztak csalódást, mert a tiszti és tiszthelyettesi kar általában tiszteletet, elismerést érdemlő magatartást tanúsított.

Sajnos, mindenhol akadtak kivételek. Kivételesen jók, de kivételesen olyanok is, akik az adott helyzetben visszaéltek beosztásukkal, rangjukkal. Persze a legénységi állomány sem volt egyforma. Pedig a távolfelderítö repülő osztály, a LFKCs és a Fényképész Tanfolyam soraiba csak válogatott személyek kerülhettek. Dehát kivétel erősíti a szabályt. Ez volt a valóság.

Szerző

1942. március havában az 1. önálló távolfelderítö osztálynál Budaörs-Budatétényben nyert alapkiképzésünk véget ért.

Megkaptuk kővetkező beosztásunkat katonai szakmai kiképzésre. Jómagam elektroműszerész segéd elektrikusi szakmai gyakorlattal a Repülő Fényképész Tanfolyamra nyertem beosztást.

1943-ban

A szerző

I. rész.

Székesfehérvár -1991-ben- 1942.

рацткпзя

A szerzőt közrefogja (balról) Czingráber Ferenc és Samodai József. (Szerző gyűjteményéből.)

Sóstói repülőtér, vasúti megálló. "Betyárbútor" — katonaláda — a vállakon. Nem voltam egyedül. Csupán csak Budaörsről a távolfelderítő osztálytól 56-unkat vezényeltek ide a most induló Repülő Fényképész Tanfolyamra. A fenti elnevezés tulajdonképpen a Szakkiképző Repülőezred Fegyver- és Bombakiképző Rep. Osztályának Repülő Fényképész Kiképző századát jelentette.

A repülőtér parancsnoka Czapáry Zoltán ezredes, a Fegyver- és Bombakiképző Osztály parancsnoka Tímár István őrnagy, a Repülő Fényképész Kiképző század parancsnoka Buday Szilárd őrnagy volt.

Az állomáson Jankó Béla szolgálatvezető őrmester fogadott bennünket. Flosszú ideig kellett várakoznunk, míg sorra befutottak a vonatok, megérkeztek a többi hallgatók is. Mire mindenki beérkezett az ország minden részéből, különféle repülőalakulatoktól, csoportunk 160 főre növekedett.

Felharsant a szolgálatvezető hangja :

62