Magyar Szárnyak, 1992 (21. évfolyam, 21. szám)

dr. Pagáts Pál: A pécsi repülés monográfiája

ton pilótájával végzetes légiharcba keveredett. Boksay így írta le a tragédiát:

"Thassy hadnagy, a 4-ik század megfigyelötisztje Hajós Kálmán szakaszvezetővel repülve 1917. november 11-én légiharcban lezuhantak és súlyosan megsebesültek.

Thassy hadnagy sérüléseibe később belehalt. A fiatal tisztet a Baranya megyei Helesfán temették el. Halála után a király a Vaskoronarend III. osztályát a hadiékítményekkel és a kardokkal adományozta részére." (18)

A nagy világégés 1918 őszén végétért. A Károlyi kormány november 13-án Belgrádban egy u.n. katonai konvenciót írt alá, amely a demarkációs vonalat Magyarország történelmi határain belül jelölte ki. (19)

Ennek értelmében Baranya megye nagy részét — így Pécset is — a Szerb - Horvát Szlovén Királyság csapatai foglalták el rövid időn belül. Az ország szerbek által meg nem szállt részein pedig 1919 márciusában kikiáltották a vörös Tanácsköztársaságot, melynek nyomán a repülőtevékenység felélénkült.

A Vörös Hadsereg repülőgépei jelentek meg a város felett és többször röpcédulákat szórtak le. Egyik alkalommal nagy berregés közepette a Hadapródiskola, a Dohánygyár és a sétatér felett "a fényes napsütésben ezernyi fehér pontként" röpcédulák ezrei hullottak a magasból, amelyeken magyar nyelven a város polgáraihoz, cirillbetűs szöveggel pedig a megszálló szerb katonákhoz szóltak. A cédulákon ékes szavakkal ecsetelték a proletárdiktatúra felsőbbrendűségét és a kapitalizmus embertelenségét. A viszonylag hosszú szöveg ezekkel a mondatokkal végződött:

"Az imperialistákat le fogjuk győzni, győz a proletár igazság ! A csuhás árulókkal is le fog számolni a proletár ököl!" (20)

Más alkalommal a falusi lakosságot akarták meggyőzni a kolhozosítás előnyeiről.

A Tanácsköztársaság bukásáig jóformán hetenként repültek be a város légterébe vörös gépek, virágvasámap is, amikor a szerbek elkezdték ágyúzni a gépeket, de találatot nem értek el. Erre írta az újság, hogy végigéltük a háborút, de ágyúszó nem hallatszott a városban. Most igen, de következmény nélkül.

A trianoni békeszerződés ratifikálását követően a szerb csapatok 1921 augusztusában kiürítették a megszállt magyar területeket, Pécsről is elvonultak.

A városba a Nemzeti Hadsereg egységei vonultak be, bádoki Soós Károly tábornokkal az élen. A hó végén — augusztus 28- án — a majdani repülőtéren hálaadó tábori istentiszteletet tartottak többtízezres tömeg előtt. Megjelent Soós tábornok, gróf Zichy Gyula megyéspüspök és más előkelőségek. Az ünnepi szentbeszédet a lombokkal feldíszített tábori oltáron Zadravetz István tábori püspök mondta.

1922 áprilisában megalakult a Magyar Aero Szövetség pécsi osztálya, gróf Zichy Gyula megyéspüspök díszelnökségével. Az elnökségben helyet foglalt bádoki Soós Károly altábornagy is. Társelnök : Nendtvich Andor polgármester. A MAeSZ részéről Kara Jenő légiforgalmi igazgató volt jelen és Tauszig Aladár, a MAeSZ Oktatási Csoportjának munkatársa. (21)

1924 november elején nagy szenzáció borzolta fel a kedélyeket. "Az Erzsébet egyetem tornyáról lesz az ejtőemyőugrás !" — adták hírül az újságok.

Korányi Leonard Zoltán — aki korábban maga is repülő volt

Dr. Nendtvich Andor polgármester, aki ■mine éven át volt hivatalában (1906-193 I pécsi repülés nagy pártfogója, a Magyar Aero Szövetség pécsi osztályának és a Baranya-Pécs Aero Club társelnöke. (Szerző gyűjteményéből.)

— járta az országot és repülőgépről, majd magas tornyokból ugrált le ejtőernyővel. Utóbbival bizonyítandó azt, hogy felhőkarcolókból tűz esetén ejtőernyővel lehet menekülni. Pécsett ebbeli kísérletét a tűzoltóság és az egyetemi hallgatók segítették. Az ugrás megtekintése felnőtteknek 10,000.— gyermekeknek 5,000.— Korona volt. Az első tervezett napon, november 8- án, a bemutató elmaradt, a közönség méltatlankodott. De másnap délután megtörtént a "halálugrás" a toronyból kitolt létrára erősített ejtőernyővel. Hosszas készülődés után Korányi megjelent a toronyban és fél ötkor elugrott. Az ernyő azonnal nyílt, az ugró közvetlenül a főbejárat előtt sértetlenül földet ért. Ez volt Pécsett az első ejtőemyöugrás. (22)

A háború utáni első repülőnap 1925. augusztus 9-én volt. Reggel kilenc óra tájban tűnt fel Pécs felett az Aeroexpress H— MACA jelű Junkers F.13-as kis utasszállító gépe Ujváry László pilótával és Mérey szerelővel.

Lelkes fogadtatás, majd a gép két újságíróval és Osgyáni Jenővel, a Chmura cég vezetőjével körrepülésre indult, hogy a Pécsi Napló-l propagálva röpcédulákat szórjanak le. Útvonal : Pécs - Baja - Mohács - Siklós. A gép az utat ezer m magasságban tette meg 80 perc alatt. Nagy cikk jelent

meg az újságban a csodálatos repülőútról.

"A régi jó világ úrlovasversenyei óta talán még nem látott olyan nagyszámú közönséget a pécsi lóversenytér mint aminő a vasárnap délutáni repülő-napon részt vett" — írta az újság. Már kora délután megindult a népvándorlás, villamosok zsúfolva csilingeltek, autók és fogatok megállás nélkül "röpítették" a kíváncsiskodókat. A kis Junkers fáradhatatlanul keringett a város felett és egy-egy leszállás után lovasrendőrök vágtattak jobbra-balra, hogy a közönséget távol tartsák a géptől és a kiszálló utasoktól, akiket mint valami győztes hadvezéreket, viharos éljenzésben részesítettek. A gép késő délután visszarepült Budapestre. (23) Hasonló sétarepülésekre került sor az ország más városaiban, így Debrecenben is, ahol szintén az Aeroexpress kis gépe Ujváry pilótával vitte fel az érdeklődőket néhány körre. (24)

Késő ősszel — november 21-én — a francia hadsereg 0.12 számú biplánja tévedt el a sűrű ködben és a Pécs — Mohács-i országút közelében kényszerleszállt. A gép személyzete — Dagneaux kapitány és egy őrmester — igazolták magukat, majd a magyar hatóságok engedélyezték a továbbrepülést. Az idő jobbrafordulásával, nagy nézőközönség jelenlétében emelkedett fel a kokárdás gép és fordult uticélja, Belgrád felé. (25)

A trianoni bénultságból a magyar repülés a huszas évek elején kezdett magához térni. Szegeden és Szombathelyen pilótaiskolák nyíltak meg, hogy a titkos Légierő számára képezzenek ki pilótákat. Postajáratok indultak meg Budapest és az ország városai között. Megalakultak a légiforgalmi vállalatok, az Aeroexpress, majd a MALERT. 1922-ben megkezdte működését a Légügyi Hivatal (LÜH) a katonai és polgári repülés továbbvitelére.

Új repülőterek kijelölése vált szükségessé. A nagyobb vidéki városokat kívánták a polgári légiforgalomba bekapcsolni, a cél a belföldi utasforgalom megindítása volt. Pécsett három terület jött szóba repülőtér létesítésére. A Honvédelmi Minisztérium (HM), a város és a LÜH között folytatott tárgyalások eredményeképpen 1927-ben döntés született arról, hogy a Makár hegytől

45