Magyar Szárnyak, 1992 (21. évfolyam, 21. szám)

Közérdekű közlemények

A Szentesi Repülő Klub elismerő gesztusa A Szentesi Repülő Klub a napokban megtartotta éves be­számoló közgyűlését, melyen meghívottként részt vett a város polgármestere, dr. Rébeli Szabó József is. A beszámoló előtt Lengyel István elnök, a vezetőség nevében javaslatot tett egy el­ismerési rendszerre. Ennek keretében elismerést kapjanak azok, akik a szentesi repülés ügyéért a múltban, illetve a repülés újjá­szervezésében kiemelkedő teljesítményt nyújtanak, (sic.) Ennek megfelelően javasolta mint erköcsi elismerést a "Tiszteletbeli örökös klubtagságot", a klub felterjesztésében önkormányzati el­ismerésre javaslattételt, illetve javasolta az önkormányzatnak or­szágos szintű elismerésre azokat, akik elévülhetetlen érdemeket szereztek a szentesi repülésért. Elmondta, hogy a repülés újrain­dításának szervezői munkái mellett párhuzamosan kutatják a szentesi repülőmúltat is. így a klub felvette a kapcsolatot a szen­tesi repülőmúlt kiemelkedő egyéniségeivel, azokkal, akik napja­inkban is fiatalos lendülettel dolgoznak az egyetemes magyar re­pülésért. Ma már méltatható ebbéli kiemelkedő — a múltban végzett — munkájuk. Másrészt a repülés újjászervezésében vég­zett kiemelkedő munka erkölcsi elismerését kívánja szolgálni a javaslat. A klubvezetés javaslatára elsőként kapják meg a tiszteletbeli örökös klubtagságot: dr. Kunszeri Béla, Rubik Ernő és dr. Ré­beli Sz. József polgármester. A javaslat nagy tetszést aratott á közgyűlésen részt vevők között. Mielőtt szavazásra került volna a sor, Varga Károly részletesen szólt a nevezettek tevékenységé­ről. Ezután került sor a szavazásra. A közgyűlés nagy taps köze­pette egyhangúlag értett egyet a javaslattal. így a Szentesi Repü­lő Klub tiszteletbeli örökös tagjának felvette dr. Kunszeri Bélát, Rubik Ernőt és dr. Rébeli Sz. Józsefet. Ezek után dr. Rébeli Sz. József megköszönte a megtiszteltetést és elmondta : nem érzi ki­magaslónak, amit tett, hiszen a repülőtér építése, a szentesi repü­lés újraindítása a város fejlesztésébe koncepcionálisan illik bele. ígéretet tett, hogy a repülés ügyét és a Szentesi Repülő Klub tá­mogatását továbbra is szívügyének tekinti és az önkormányzattól a lehetőségek függvényében várhat támogatást. Méltatta a repülő­klubtagság erőfeszítéseit abban a hatalmas munkában, mely a szentesi repülőélet beindítására hivatott. Arra biztatta a repülő­klub vezetését, hogy teremtsen kapcsolatot minél több együtt­működő partnerrel a repülőtér építésében. Ez annál is inkább in­dokolt, mert a működő repülőtér előnyeit nem csak Szentes vá­ros gazdálkodó polgárai fogják kamatoztatni, hanem a város von­záskörzetéhez tartozó települések is. Ezt követően került sor a vezetőség beszámolójára, melyet a klub elnöke, Lengyel István ismertetett, majd számos hozzászó­lás következett. A közgyűlés a vezetőség beszámolóját a klub­tagság kiegészítésével egyhangúlag fogadta el, és megválasztotta a repülőklub gazdasági vezetőjéül Hári Lászlót. Az 1992-es év tervét Ozsvári Lajos klubtitkár terjesztette elő, majd azt megvi­tatva a közgyűlés a következőkben határozta meg : — a repülőtér talajmunkáinak elvégzése; — út- és hangárépítés; — a sárkányrepülés mellett a vitorlázórepülés és ejtőernyőzés beindítása; — a szakszolgálati engedélyek megújítása, illetve megszer­zése. Végül Lengyel István felszólította a klubtagokat az aktív köz­reműködésre, melyhez jó egészséget kívánt. Reményét fejezte ki, hogy az 1992-es év a klub életében a megerősödés éve lesz. Gálfalvy György 299 Megjelent a Délvilág c. újság 1992. február 5-i számában. Leközlési kérelemmel beküldte: dr. Kunszeri Béla "Don-kanyar Kápolna Alapítvány" Kedves Bajtársunk, Olvasónk! Apáink, nagyapáink, hozzátartozóink, mindazok, akik katonai parancs teljesítése közben szenvedtek a 2. ma­gyar hadseregben, közel ötven esztendeig reális törté­nelem-értékelés nélkül, oktalan hallgattatásra, szégyen­re ítélve, megérhették, hogy hosszú küzdelem után el­zarándokolhattak bajtársaikat, rokonaikat jeltelenül őrző földre, nyughelyükhöz. Mindazok, akik kint voltunk, őszinte szívvel és lélek­kel mondhatjuk, hogy a Don mellett átélt csodálatos pillanatok, felejthetetlen élmények megajándékoztak minket a belső békével, a nagyon várt megnyugvással. Boldogan számolhatunk be arról, hogy — ha nem is a várt módon — kopjafák és keresztfák állnak az egy­kori temetők, sírok, harcok helyén. Ezeknek a zarándokutaknak köszönhető, hogy min­den bizonnyal emlékművet állítanak a II. világháború­ban elpusztult magyarok emlékére Kijev mellett. Jól­lehet az országban mindenütt felavatásra kerültek és kerülnek különböző emlékművek, a 2. magyar hadse­regnek a Donnál, a hadifogolytáborokban és a vissza­vonuláskor elpusztult több tízezer magyarnak nincs még emlékhelye. Ezért határoztunk úgy, hogy az ország minden részé­ről könnyen megközelíthető helyén, Székesfehérvár mellett, közel az autópályához egy kegyeleti helyet, em­lékkápolnát hozunk létre. Ennek megvalósításához társadalmi összefogásra, adakozásra van szükség. Megértésre számítva, nagy tisztelettel és reménnyel arra szeretnénk kérni, hogy lehetőségeihez mérten tá­mogassa ezt a csodálatos ügyet, hogy az áttörés 50. év­fordulójára álhasson az emlékkápolna a 2. magyar had­seregben, s munkatáborkoban meghalt apáink, nagy­apáink, hozzátartozóink, — magyarok tiszteletére. Adományait a Budapest Bank székesfehérvári fiókja részére a 295-97514-7313 számlaszámon lehet feladni, Don-kanyar Kápolna Alapítvány javára. Székesfeheervár, 1992. január. "Don-kanyar Kápolna Alapítvány" Budapest Bank székesfehérvári fiókja H-8000 Székesfehérvár Május 1. tér, Magyarország.

Next

/
Thumbnails
Contents