Magyar Szárnyak, 1992 (21. évfolyam, 21. szám)

Hozzászólások

felszerelésének és haditapasztalatainak összegezését tartalmazza.

A hazai repülő szakirodalom REPÜLÉS c. folyóiratában az 1937-ben beszerzett Heinkel He.46-os KF gépek elosztását Kováts Lajos (1975 júliusi szám 8. old.) és Winkler László (1973 júliusi szám 7. old.) írja le, miszerint a beérkezett gépeket az L, II., III. és IV. KF századok kapták meg (1938-as adat szerint).

Winkler szerint a kaposvári III. KF század jelvénye a "Somogyi bicska", a pécsi IV. KF századé pedig a "Vörös kakas" volt.

Érdekes módon, 1941-ben а Ш. és VII. KF századok a frontra Sólyom gépekkel vonultak ki — néhány He.46-ossal megerősítve. Pedig eredetileg a miskolci VII. KF század He.46-os gépekkel volt feltöltve, mégis Sólyom gépeket is kapott erősítésül. Mi lehetett ennek az oka ?

Mint köztudott, léteztek még az V. — X. KF századok, ezeket már csak Sólyom gépekkel tudták feltölteni, mert az eredetileg beszerzett 36 db. He.46-os gép után nem jött utánpótlás, viszont a Sólyom magyarországi gyártása 1940-ben már felfutott.

A közölt miskolci VII. KF "Sólyom" embléma a kanadai Magyar Aero Múzeum századjelvény-gyűjteményéből való. Szerintem nem hibáztatható az a jószándékú törekvés, mely a századjelvény-gyüjteményt létrehozta. Akik ezt a tengeren túl összegyűjtötték nem emlékezhettek pontosan az 1940-es évek átszervezéseire, stb. stb. Ágoston bajtársunk is írta, hogy a III. KF századot feloszlatták, Csegezy bajtársunk pedig arról is írt, hogy a pécsi IV. kf. később számot cserélt a kaposvári III. KF-el, majd Pécsről áthelyezték Szombathelyre.

Összegezve Csegezy és Ágoston bajtársaink írásait, csak köszönet illeti meg őket, hogy a fehér foltot tisztázták a század-jelvények hovatartozását illetően. A Magyar Aero Múzeumnak pedig érdeme, hogy a világ minden sarkából összegyűjtötte azt a gazdag repüléstörténeti anyagot, ami most végre hazai földre került.

Vasváry József

BAJTÁRSI LEVELEK

(1991-es MSZ 165-ik oldal.)

Néhány szót szeretnék fűzni Homér Imre bajtársunk fejtegetéséhez a "szolgálatonkívüli" viszonyt és a rehabilitációt illetően.

A legnagyobb mértékben osztozom a szerkesztő válaszában és véleményében. Nagyon sokan nem kértük vissza rendfokozatunkat. A rehabilitációnak automatikusan kell megtörténnie.

Horváth Elemér

BAJTÁRSI LEVELEK

(1991-es MSZ 169-170-ik oldal.)

Kemendy Gyula, "Soma" bajtársunk írása a VII. közelfelderítő századról némi kiegészítésre és helyesbítésre szorul abból az időből, amikor ő még nem volt a századnál.

Schiller József százados nem szolgált Hámory Brúnó százados alatt, hanem ő vette át tőle a parancsnokságot, amikor Brúnó elérte a hadiműszaki-törzskari státust és áthelyezték a Repülő Átvételi Bizottsághoz (RÁB).

A századnál volt még Pethő Béla elsőtiszt, Chirke Jenő, Balásy Gyula, Tolnafy László műszaki tiszt és Sónyi Kurt, akiket Soma nem említett.

Hámory százados kiváló századparancsnok volt, aki magasfokú repülő tudásával és rendkívüli felelősségvállalással a legjobb közelfelderítő századot alakította ki. Példa erre :

Mikor 1937-ben először alkalmazták nyíltan a repülőket az

őszi hadgyakorlaton, a VII. hadtest területén rendezett gyakorlatra a közelfelderítők mellé odarendeltek egyes vadász- és bombázó alakulatokat is. A nagy napon — mint gyakran őszi időben — a Sajó völgyét talajköd borította. A vadászok és bombázók hallani sem akartak repülésről, amit nagyon meg tudnak érteni azok, akik abban az időben az akkori gépekkel valaha is tréfálkoztak 20-30 m-es látás mellett repülni.

Hámory Brúnó : "Meg kell menteni a repülők becsületét. Mi megyünk. Jobb kísérőm Balogh zászlós, bal kísérőm Pallavicini zászlós. Indulás kötelékben !"

Teljes mértékben bíztunk parancsnokunkban, rátapadtunk a gépére, s hamarosan szép napsütésben repültünk. Saját feladatunk elvégzése mellett teljesítettük a vadászok és bombázók feladatait is. Ha jól emlékszem, a Fokkerrel 4 - 4 és fél órát lehetett repülni. Mire a feladat végrehajtása után visszajöttünk, a nap felégette a ködöt, melynek vastagsága rendszerint nem haladta meg a 100 m-t.

Volt ebben kockázat ? Volt! Nagy kockázat. Indokolt volt-e ? Nem volt ez valami : "Ide süss pajtás ! így kell ezt csinálni !"? Hát igen, ez is volt benne, de talán csak 5 %. A többi 95 % komoly felelősségvállalás volt, mert akik még emlékeznek azokra az időkre, sikertelenség (a repülők összműködő gyakorlatról való elmaradása) esetén a földi hatalmasságok közt bőven akadtak, akik buzgón mondták volna :

"Lássátok feleim szümtükkel, mit érnek ezek a drága légi katonák !?"

Ezt a véleményt kellett megcáfolni. Hámory Brúnó életét és karrierjét kockáztatta ezért — áldassék emléke ! —

Míg Hámory Brúnó az egyéni kiválóságot képviselte mint vezető, sajnos, akadt néhány aki a rendfokozat mindenhatóságára alapuló uralmat akart bevezetni alakulatánál. Ezt a század minden tagja egységesen elutasította, s az ilyen parancsnok nem sokáig maradt a helyen.

Balogh József

Vajda József : Az 1. sz. Műhely (1991-es MSZ 173-177-ik oldal.)

A 176-ik oldalon az egyik fénykép egy hasraszállt Nardi-t ábrázol. Sajnos, ez az én teljesítményem volt, ami akkor — de még most is, találkozóinkon — elég nagy szenzáció volt, s gyakran ugratnak vele.

1943 július közepén — mint harmadéves akadémikusok — fejeztük be a bombaiskolát Telbisz Lulu bácsi parancsnoksága alatt Veszprémben. A tábori pilóta kinevezés után jutalomképpen mindenki választott géptípusával repülhetett. Kedvencemet, a Ju.86-ost választottam, de csak a Sólyomig futotta a választékból. A Sólymot nem nagyon szerettem, így Nardit választottam. Miután a másodévesek — így öcsém is — Taszáron voltak gyakorlati kiképzésen, őket szerettem volna meglátogatni. Lulu bácsi engedélyezte a repülést.

Megérkezve Taszárra, a levegőből láttam, hogy az akadémikusok éppen alaki kiképzéssel foglalkoznak a repülőtéren. Na — gondoltam —, most megmutatom, hogy kell repülni. Egy jó rácsapás a társaságra, utána felhúzás, majd jó "kantnira állított" forduló után leszállás.

Annyira elfoglalt mindennek a kiszámítása, hogy elfelejtettem a futóművet kiengedni. Láttam én, hogy integernek meg ugrálnak, a gép meg nem akart leülni. Lévén a Nardi elég alacsony, még mindig nem gondoltam semmire, pedig már a füvet kaszáltam. Sajnos impasszt kellett kivágnom — már ez is elég szégyen —, de másodszorra sikerült jól bejönnöm. Bizony későn lőtték ki a piros rakétát, mire beadtam a gázt, a légcsavar már a

287