Magyar Szárnyak, 1992 (21. évfolyam, 21. szám)
Hozzászólások
Lengyel József : Lovasnemzet voltunk (1990-es MSZ 143-147-ik old.) Demel Károly gépészmérnök, "szalagsapkás" aranysasos szakaszvezető egészítette ki a szerző visszaemlékezését. Szerettem volna más részleteket is megtudni tőle, de közben — 1991. augusztus 5-én — itthagyott bennünket. Emlékére teszem az alábbi kiegészítéseket: 146. oldal, jobb hasáb, utolsó bekezdés, 6. sor : Kalocsai Ferenc tart. rep. zászlós, 7. sor : dr. Tar József orvos zászlós. 9.sor — hajózó állomány: Tóth ? tart. zászlós, tabi tanító, Németh ? rep. őrmester, DRT-s pilóta, Bereznay Mihály, Demel Károly, Egri Imre és Hajcser István szakaszvezetök, "szalagsapkás" aranysasosok. 147. oldal bal hasáb 1. sor : Tolnai Gyula mű. ti. vezetésével. Ugyanott, 3. bekezdés 6. sorban a falu: Nemesbőd Vát felőli utolsó házsora. Itt ásta be magát és foglalt tüzelőállást az 1. ö. KF (Joubert Edvin százados) század önkéntes lövész szakasza, mintegy 70-80 fő. Az oroszok 20:00 órakor megindított támadásakor a német gyalogság lelépett. Az éjszaka folyamán egy orosz zászlóalj hallótávolságon belül készült a támadásra. Ugyanott, 4. bekezdés 6. sor : A nagy veszteségek ellenére szervezetten vonultak vissza. Amikor a határt átlépték, elénekelték a Himnuszt. A Pinkát Rohoncnál (Rechnitz) lépték át. Egy éjszaka 70 km-t gyalogolva, azt remélték, hogy angol fogságba esnek. Három nap után — május 12-én — a Feldbach-i kastélyban orosz fogságba estek. A legénységet itt választották el tisztjeiktől és "bumázskáért" Jánosházára kísérték. Itt vagonírozták be és egynapos pesti várakozás után Rimnicu Sarat-ba vitték őket. Itt Demel szakaszvezető enterítis-e miatt Focsani-ba került, majd négy nap után egy vagonba 90 főt zsúfolva Észak Uraiba vitték a foglyokat, Zlauszt-tól 6 km-re, Krzsunka-ba (1700 m tengerszintfeletti magasság, Dániával azonos szélességi körön). Kőbányában, majd fegyvergyárban dolgoztak. Demel Károly többévi fogság után jött haza. Itthon találkozott pilóta társaival. A hozzászólás egyben Nagy József: "Szalagsapkások" c. írására (1991-es MSZ 145-ik old.) is vonatkozik. Dr. Farkas Jenő Peller István : Az elfelejtett század (1990-es MSZ 147-ik old.) A következőkben szeretném bajtársam, Peller István hadnagy által a Műszerrepülő Kiképző Századról írt visszaemlékezést kiegészíteni : Ezt a cikket ugyanezen szám 205-ik oldalán parancsnokunk, v. Ghyczy Tihamér százados az alakulat tisztikara, oktatói és a beosztott növendék tisztek névsorának közlésével, valamint az általa ismertek leírásával helyesbítette. Sajnos ez a névsor hiányos volt és ezt szeretném a hadifogságban együtt voltak névsorával egyeztetve kiegészíteni. A névsorból a következők maradtak ki : Drávái Pál és B. Nagy Kálmán hadnagyok, Bakó István, Oltay Aladár és Somody Zoltán zászlósok, Pákozdy Sándor hadapród szakaszvezető, dr. Papp Mihály hadapródörmester orvos. Ő velünk esett hadifogságba és 1945. április 19-én a rheinbergi táborban végleg elvált tőlünk. Nyílván parancsra mint orvos dolgozott valahol másutt. Velünk esett fogságba Vörös Lajos tartalékos hadnagy, de a hadifogolytáborban nem volt velünk. Velünk volt viszont v. Thuránszky László, akiről "Egy szabálytalan hadnagyi kinevezés" c. cikk jelent meg v. Ghyczy Tihamér tollából az 1983-as MSZ-ban. Egyébként a Műszerrepülő Kiképző Század-hoz történt vezénylésünk és kitelepítésünk körülményeit az "Irány Kolberg" c. írásomban szeretném leközöltetni, ha a MSZ megfelelőnek ítélné a megjelentetésre. Budapest, 1992 február. Köszönettel és bajtársi üdvözlettel Papp Ferenc Az "Irány Kolberg" c. munkát e számunkban közöljük. Szerkesztő Háry Kálmán : "Háry Tata" síremlékének felavatása (1991-es MSZ 13-ik old.) Tisztelt Szerkesztőség, kedves János ! Vác, 1992. június 29-én. Kérem az 1991. évi MSZ-ban Háry Kálmánnak — az általunk igen szeretett és tisztelt bátyjának, vitéz Háry László tábornok úrnak temetéséről írt — cikkét az alábbiakkal kiegészíteni: "A takaródét a volt Repülő Kiképző Dandárparancsnokság volt beosztottja — most már őszhajú szakaszvezetője (aki még ma is aktív tagja a TÖRÖKBÁLINTI FÚVÓSZENEKAR-nak) Gruber József fújta el saját hangszerén." "Volt bajtársamat én hívtam meg a temetésre, de nekem nem árulta el előre a tervét, miszerint az ünnepségnek ilyen különlegesen szép befejezését tervezi. Az eseményről egyik bajtársunk videó-felvételt is készített., de nem sikerült megtudni a nevét. Az eset érdekessége, hogy 'kürtösünk' speciális, balra épített hangszerén adta elő a takaródét, mivel 1945. március 29-én a Sárvár-Szombathely térségében vívott védelmi harcokban — földi és közelharcok voltak — súlyosan megsebesült a jobb karján. Szerencsére egyik bajtársunk segítségével kórházba szállíthattuk. A Szombathelyen működő közkórház volt már csak 'üzemben'." "Gruber József szakaszvezető jobb alkarja megbénult — 75 %os hadirokkant —, de nagy akarattal hidalta át a Sors eme kegyetlen megnyilvánulását; mivel a betűszedő szakmát sem folytathatta, így átképzéssel, tanulással korrektorként, majd revizorként dolgozta végig életét. Mivel a zene volt a szenvedélye, azt is 'átképzéssel' oldotta meg. Ma is szülőfalujában, Törökbálinton él, de töretlen hittel vallja magát REPÜLŐNEK — ezt 1945 után is vallotta — melyből több 'kellemetlen' esetben volt része.” Amennyiben "érdekes esetnek" ítélitek meg a fenti kiegészítést, ismételten kérem a MSZ-ban való közlését. Szívességedet előre is köszönöm. Bajtársi üdvözlettel Jámbor László volt vk. rep. százados Dr. Takáts László : Varga László szakaszvezetó (1991-es MSZ 19-ik old.) Kovács József őrnagy osztályparancsnok 1945. január 24-én aláírt felterjesztése a 102. vadászosztály tagjairól és teljesítményeiről az 1944. december 11-én eltűnt Varga szakaszvezetőnek 281
