Magyar Szárnyak, 1992 (21. évfolyam, 21. szám)
Emlékezzünk
Fent: öreg sasok és hozzátartozóik a szolnoki Repülő Akadémián. Lent: az ötven éve hősi halált halt kormányzóhelyettes sírja Kenderesen. (Gótzy Pál felvételei.) ORTffY is i van ЯШ. Biztos vagyok abban, hogy a Magyar Szárnyak olvasói értesültek már a Magyar Veterán Repülök Egyesületének megalakulásáról Budapesten 1989 őszén. Pécsett is működik ennek az egyesületnek egy csoportja 1990 áprilisa óta, 38 fős létszámmal. Tagságunk a volt m. kir. honvéd Légierő tagjaiból, repülőkből, ejtőernyősökből, volt sportrepülőkből és sportejtőemyősökből, valamint a repülést kedvelő és azzal szimpatizáló személyekből tevődik össze. Havonta találkozunk. Találkozóink programjában egy-egy élménybeszámoló, kinek-kinek a repülő múltja, háborúban repült bevetései, ejtőernyőseink harcai, sportrepülés, valamint videofilmek veütése szerepel. Természetesen megemlékezünk hősi halottainkról és elhúnyt baj társainkról a sírjaikra helyezett kegyelet virágaival is. Elhatároztuk, hogy a repülés hagyományainak ápolása mellett egy, a repülés hőseinek tisztelgő és a város repülő múltját is méltóan megörökítő emlékművet állítunk közadakozásból a város egykori repülőterén, amit azóta beépítettek lakóházakkal és a város szerves része lett. Ezt a területet ma Uránváros-nak nevezzük. Ez az egyébként szerény emlékmű elsősorban a repülő EMBERNEK kíván méltó és maradandó emléket állítani, akár hősi harcban, akár békében áldozta életét a hazáért, a magyar repülés ügyéért. Beszélgetéseink során mindenkinek volt véleménye és elképzelése, de szárnyaló fantáziánknak anyagi lehetőségeink határt szabtak. A helyi újságban és rádióban közzétettük az emlékművel kapcsolatos elképzelésünket és kértük a város polgárait és vállalatait, hogy a nemes szándék megvalósulását adományokkal segítsék. Sajnos ez a felhívás nem sok eredménnyel járt! A Városszépítő és Városvédő Egyesület volt az, aki kezdettől fogva erkölcsileg is és anyagilag is felkarolta ügyünket. Egyesületünk tagsága — ki-ki saját lehetőségeihez képest — örömmel adakozott. Személyes kapcsolatainkat is felhasználva kerestünk fel vállalati vezetőket és kértük őket pénzbeli segítségre. Egyes tagjaink külföldön élő barátaiknak írtak a készülő emlékműről, akik adományaikkal válaszoltak. Nekik — akik távol élnek a hazától, de lelkűkben mégis megtartották magyarságukat és megőrizték egykori, a repülés áldozataivá vált bajtársaik iránti tiszteletüket —, külön is köszönjük ezt. Az adakozók neveit szándékosan hallgatom el, nehogy esetleg véletlen és nem szándékos névkihagyással valakit is megsértsek. Minden adakozónak ezúton is ismételten nagyon szépen köszönjük az adományát. Áldja meg érte őket a jó Isten ! Ügyünknek sikerült megnyerni két fiatal építész tervezőt : Dombai Gyulát és Keresztes Bélát, akik önzetlenül, minden ellenszolgáltatás nélkül, több tervrajzot készítettek. Ezekből választott a Művészeti Zsűri. A végleges tervet engedélyeztetés végett egyesületünk eljuttatta az építési hatósághoz. 1991. október 18-án kelt jogerős építési engedély birtokában elkezdtük az emlékmű alapjának kiásását, majd pár nap múlva elvégeztük az alap betonozását is. Mindannyian jókedvvel és örömmel végeztük a munkákat, miközben repülő dalokat dudoráztunk, örültünk, hogy fáradozásaink gyümölcse kezd beérni. 27