Magyar Szárnyak, 1992 (21. évfolyam, 21. szám)
Vidonyi János: Szárnyaszegetten…
1945. Március 15 Az utolsó egyedülrepülés Héját "mentünk” Kenyériből 11946 augusztus в ® hazatérés 267 Nyakunkon a "török": usgyi neki gyalog Klagenfurt Itt lett a hadnagy úr "displaced person" s mire hazaért, "a nép ellensége" I I I Epilógus Elesetten Mi felemelne, régen nincsen : kitépték szárnyam, égi kincsem, utamba gyilkos aknát ástak, megmérgeztek és megaláztak. Álmodni tudtam, vágyni Szépre, s csalódás volt az álom bére. Elvet, hitet el nem árultam s magam maradtam elárultam Gerincem volt s a jellemtörpék mert nem hajlott, — hát összetörték. Sarc járt érte, hogy szóban, szemben az emberekben hinni mertem. Mi Cél volt, mind, mind ködbevészett, már nem álmodom szép merészet; büszkeségem is leteperték, nyomor, éhezés, nincstelenség és hitem rongyolt, összeroskadt, nem tudom hinni, csak a rosszat. Hogy másképp legyen, nem is várom, belefáradtam, nem csatázom . . . Budapest, 1946.
