Magyar Szárnyak, 1992 (21. évfolyam, 21. szám)
Vidonyi János: Szárnyaszegetten…
\ ч ч \ \ N ЖА1Шwmm ч Gondoljunk csak vissza : mit éreztünk, amikor a veszteti háború következményeként legtöbbünk számára megszűnt a repülés lehetősége minden szépségével, izgalmával, kockázatával együtt . . . Számyaszegettek lettünk, választott életpályánk további útja bezárult előttünk, nem találtuk a helyünket, s csak fájó szívvel gondolhattunk a repülésre, amit úgy imádtunk. Az idősebbek, akik már számos repülő órát és sok tapasztalatot gyűjtöttek, bizonyos rezignációval fogadták a sors döntését, s talán számukra nem volt olyan élesen fájó a repüléstől való kényszermegválás gondolata, mint a fiatalabbak számára, akiket repülő pályafutásuk felívelő ágáról taszított le a kegyetlen sors. No és a legfiatalabbak ? Akik éppen csakhogy kikerültek az iskola padjai közül, s ifjú életük minden lelkesedésével, odaadásával akarták szolgálni Hazájukat és a repülés ügyét ? Iszonyú csapás, kiábrándulás, csalódás volt számukra a repüléstől megfosztva lenni. Sokan közülük életüket áldozták a Hazáért az alatt a néhány rövid hónap alatt, ami avatásuk és a háború vége között eltelt. Micsoda tragédia az élettől ily fiatalon megválni! Mégis, minden fiatal felavatott tiszti, vagy legénységi hajózó vágyainak netovábbja az volt, hogy hadibeosztásba kerüljön és az ellenséggel erejét összemérve mutassa meg repülő tudását, bátorságát. Az ettől a lehetőségtől megfosztott fiatalok érzéseit fejezi ki eredeti formában Vidonyi János bajtársunk. Hadd idézzek hozzám írt leveléből: "Talán szerénytelenség részemről egy kézirat-félével jelentkezni, hiszen személyemben egy olyan volt hadnagyról van szó, akit 1944. augusztus 20-án avattak és így annak idején a legfiatalabbak között tartoztam nagy családunkhoz, a m. kir. Légierőkhöz." "Benzinhiány miatt még harckiképzésünket sem sikerült teljesen befejeznünk a 'Romboló Kiképző Keretnél’ és így mi már bevetésre nem kerültünk. Férfias, bátor, harcos kiállásról ezért sajnos nem tudok beszámolni." "(Volt ugyan mintegy ötünknek (?) egy tűzkeresztségünk saját 'flakkunk' jóvoltából, mert 1945. március 15-én, mikoris Héjákat 'mentettünk'át Kenyériből az ausztriai Zeltwegbe, utolsó állomáshelyünkre, megérkezésünkkor, mikor végighúztunk úgy 3-5 méteren a beton felett, gépeinket Thunderboltoknak vélve, a reptér körül beásott tíz-tizenkét 'kisüteg' (2 cm-es gépágyú 'Vierling') ugyancsak heves csaholással fogadott bennünket. Kis csoda volt, hogy csak a gépeken voltak találatok, közülünk senki sem sérült meg. De hát ez csak egy véletlen epizód volt, s ehhez nem kellett bátornak és hősiesnek lennünk.)" "Mégis remélem, hogy egy 'hajdani Benjamin' emlékei — a mellékelt beszámoló és hozzáfűzött verseim — talán mégis tartalmaznak olyan mondanivalót is, ami a szerkesztőség megítélése szerint hozzátartozik 'családi krónikánkhoz'." "A mellékletek legtöbbike persze nem tarthat általános érdeklődésre számot, ezen kívül nyomdai reprodukcióra sem alkalmasak. Mégis örülnék, ha a rövid beszámoló, a képek valamelyike és esetleg a versek is valamiképpen 'közös emlékeket' tükröznének s mint ilyenek a Magyar Szárnyakban is leközlésre kerülhetnének. " "Az olasz kiképzésről írt beszámolót Pénzes János volt évfolyamtársunk által összeállított 'évfolyam emlékkönyvünk' ('Emlékek útját járva') adalékaként írtam le, a képeket és verseket meg egy 'egyéni' emlékalbumból másoltam ki, amiben rövid repülő múltam emlékeit gyűjtöttem össze." A következő oldalakon Olvasóink elé tárul — eredeti formában — С8У pályafutása kezdetén számyaszegett repülő "víg, bús krónikája", mely szívhez szóló egyszerűséggel és közvetlenséggel tolmácsolja érzéseit, gondolatait. Előbb azonban idézzük Vidonyi bajtársunk rövid ismertetését, mely az "Emlékek útját járva" c. munkában jelent meg. 261 Szerkesztő Az olasz kiképzésben részesültek írta : Vidonyi János Államközi megállapodások alapján 1942 szeptemberében a Repülő Akadémia három akadémikusát Németországba, három másikat pedig Olaszországba vezényeltek ki azzal a céllal, hogy ezen országok repülő kiképző rendszerét megismerjék és tapasztalataikról a későbbiek folyamán jelentést tegyenek. Az Olaszországba kivezényeltek Balogh Pál, Czapáry Zoltán és Vidonyi János voltak. Az elsőfokú repülő(gép)vezető iskola (Horthy Miklós Nemzeti Repülő Alap) elvégzése után először Kassára repültünk és onnan "beöltözött" akadémikusokként utaztunk ki 1942 szeptember elején Olaszországba. Az első állomás Róma volt, ahol a magyar légügyi attasé, Tóth Elemér repülő ezredes fogadott bennünket. Az olasz légügyi minisztériumban lefolyt rövid bemutatkozás után Tóth ezredes vezetésével utaztunk tovább Casertába, az olasz repülő akadémia Nápolytól mintegy 30 km távolságban fekvő városába. Az akadémia történelmi épületben, az egykori Bourbon-Savoy- i Nápoly-i kettős királyság egyik "nyári palotájáéban volt elhelyezve. (Csupán egy kis rész szolgált nyilvános múzeumként.) Az olasz repülőkiképzés rendszere nem vette figyelembe a háborús eseményeket, s ezért az akkori Német- és Magyarország-i helyzettel szemben nem egy lerövidített tanfolyam, hanem továbbra is négy évre kiterjedő kiképzés volt. Az első és második év folyamán (nagy csalódásunkra) csak rövid, szoktató repülések szerepeltek a tantervben, a voltaképpeni gyakorlati repülőkiképzés a harmadik és negyedik év folyamán került (volna) sorra. Tantárgyi tekintetben az olasz elméleti oktatási terv nem mutatott lényeges eltéréseket a magyar akadémia tantervével szemben. A gyakorlati kiképzés, külön szakosítás nélkül (vadász, bombázó, stb.), Breda-125, Romeo Ro-41 és Macchi-1000 jelzésű iskolagépeken, az akadémia Capua mellett fekvő repülőterén történt. Az első év folyamán sajnos, csak két alkalommal vettünk részt szoktató repülésben, Breda-125-Ősökkel, oktatóval. Elsőfokú kiképzésünket tehát nem vették figyelembe. Az eredeti tervek szerint a kivezényelt három magyar akadémikusnak is a teljes négyéves kiképzést kellett volna elnyernie. E cél megvalósítását azonban a háború okozta politikai események megakadályozták. Az első év záróvizsgái után részt vettünk még ugyan 1943 június-júliusa folyamán Formiában egy — a kiképzési tervhez tartozó — nyári kihelyezésen (tomagyakorlatokkal és vitorlázással), de azután, Mussolini júliusi parlamenti bukása után minket is azonnal hazarendeltek. A második évre esedékes kiküldetésre a háborús események következtében 1943 szeptemberében már nem kerülhetett sor. További kiképzésünk ezért hadnaggyá való felavatásunkig a hazai kiképzőrendszerben, Szombathelyen és Veszprémben fejeződött be.
